14. oldal Tudomány
A láthatótól a láthatatlanig
Váltani kell – A középkorú emberi sorsok (Pályaválasztás III. rész)
„Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?”
(Shakespeare)
Életünk folyamán a pályaváltás lehet belső indíttatás eredménye, azonban az utóbbi évek szomorú hozadéka, amikor a 45-50-55 éves emberek válnak feleslegessé a munka-helyükön, vagy a munkahelyük megszűnik és ilyenkor kényszerűen azon kell gondolkodniuk: hogyan tovább…
Az eddig biztosnak hitt talaj meginog a lábuk alatt és minden ujabb visszautasítással csökken az önbecsülésük, önbizalmuk. Mindez abban a korban éri őket, amikor alkotóképességük teljében vannak. Erik H. Erikson pszichológus (1902-1994) az emberi élet fejlődésének ezt a szakaszát, mint az értékteremtés, a kiteljesedés idejeként értékelte. Halandó életünk során ekkor vágyunk legjobban nyomot hagyni a világban és mindenki a maga módján és eszközeivel erre törekszik.
Túl ezen a lelki szükségleten az ember, mint „hiánylény” különféle szükségleteket él meg és ezek kielégítésén fáradozik. Ennek egyik színtere a munkahely és fáradozásának eredménye az elismerés erkölcsi és anyagi értelemben. Az sem elhanyagolható, hogy sok emberben, túl a létbizonytalanságtól való félelmen a valahová tartozás igénye is erős.
A gyakorlatom során kapott levelek sokasága ezt a helyzetet tükrözi, és ott a legnehezebb a változtatáshoz segítséget nyújtani, ahol a kézírásból hiányoznak az alkalmazkodás, a nyitottság, az emberi kapcsolatok keresésének grafikus jelei. Az ilyen kézírás merev, a formákat hangsúlyozó, a lendületet nélkülözi, álló esetleg balra dőlt és kötetlen. A gördülékenyen, természetesen, jobbra dőlt és kötött betűkkel író ember, akinek füzéres írásában árkád formák nem nagyon fordulnak elő, nyitott a világra, a változásokat elfogadja, sőt előfordulhat több együttes írásjegy esetén, hogy még örül is egy frissítő fordulatnak.
Rendkívüli belső erőt sugárzó és kreativitást mutató kézírás tulajdonosainál nem ritka, hogy belső késztetés eredménye a váltás, mert az eddigi kereteket kinőtte a személyiségük, esetleg saját ötleteiket kívánják megvalósítani, melyhez már nem nyújt megfelelő lehetőségeket a régi munkahely.
A két utóbbi esetben határozott, de értéktartó és minden esetben harmonikus kézírásról beszélhetünk. Az ilyen íráskép tulajdonosaiból – főleg, ha a vállalkozó szellem és a küzdeni tudás is jelen van írásában – inkább lesznek sikeres pályamódosítók, mint azokból, akik úgy gondolják, az önállóság azért kecsegtető, mert nem kell úgy ugrálni majd, ahogyan a főnök fütyül.
Nehéz helyzetben azok vannak, akiknek személyisége és így kézírása is elutasítja a változásokat, nem képesek a megújulásra, a járt utat a járatlanért nem szívesen hagyják el. Az ilyen beállítottságú emberek még a számukra kedvező változást is traumaként, nyugtalanító helyzetként élik meg.
Kézírásukra – mint már érintettük korábban – a formák merevsége, a könnyedség teljes hiánya, erősen kötetlen, szűk és zárt betűk, oválok jellemzőek és ezek a grafológiai jegyek zárt belső világot takarnak. Nehéz a „csigaházából” az így író embert kicsalogatni. Ha emellett még a csüggedés, a lemondás jelei is láthatóak, akkor felüti fejét a „nekem úgysem sikerül” állapot.
Nem hoz eredményt, ha sokáig időz ilyenkor az önsajnálat, a kudarc állapotában valaki, mert bármilyen szerény is fegyvertárunk, eredmény csak akkor születhet, ha azt a továbblépés küzdelmeihez használjuk fel.
Persze, nem vagyunk egyformák, és így színes a világ – amint azt az idézet is mutatja örök dilemma, hogy milyen stratégiát válaszszunk. Alapvető emberi tulajdonságaiból senki sem tud kilépni és nem tud természete ellen sem tenni, azonban, ha megismeri erősségeit és gyenge oldalait, jobban fel tudja vértezni magát a megújuláshoz, és képes lesz gazdálkodni a meglévő értékeivel, amelyeket pl a kézírása mindenkinek megmutat.
Van, aki sikerorientált, törekvő, kitartó, ha hibázik beismeri és hamar kijavítja. Önálló véleményét képes mindenki számára elfogadhatóan megfogalmazni, ezáltal elfogadják őt is. Ez a típus, aki az újrakezdést akár a ranglétra alsó fokán is el tudja kezdeni, mert bízik a sikerében, abban, hogy ismét felépíti életét. Az ilyen ember azt sem bánja, ha homlokegyenest más területen kell megvalósítania önmagát.
A sikerorientált ember ellentéte a kudarckerülő, akiben nincs meg a küzdésre való hajlam, ritkán feldobott. Ha hibázik, azt nem vállalja, inkább másokat okol személyes kudarcai miatt. Gyakran szorong, és nem tudja pontosan felmérni képességeit, erejét. Mindkét típus kézírása pontosan mutatja beállítottságának összes rezdüléseit, és így útjelzőként szolgálhat a változtatáshoz annak, akinek erre szüksége van.
Természetesen a világ „boldogabbik” részén is voltak hasonló időszakok, válságok, krízisek, melyek ugyanúgy hatottak a középkorú emberek életére, mint jelenleg nálunk. Michel de Grave, Brüsszelben élő pszichológus, szociológus és grafológus új módszert dolgozott ki személyügyi területen, mely elsősorban a pályaalkalmasság feltárására alkalmas a kézírás alapján.
Ezek olyan fő irányok, amelyek alapján eldönthető, hogy a változtatásra kényszerülő személy hol találná meg leginkább boldogulását, melyik az a terület, amelyik egyéniségéhez a legközelebb áll.
Nyolc fő karaktert különített el: úgymint tudományos, kereskedői, vezető, praktikus, kreatív, közvetítő, adminisztratív és szociális típusú személyeket. Ezeket a fő vonásokat finomítva, mindenkinek az egyéni sajátosságait, motivációit és képességeit figyelembe véve juthatunk el kézírásukat megvizsgálva a megfelelő és boldogító hivatáshoz, foglalkozáshoz.
Bármennyire is fájnak az életünk során kapott „pofonok”, ezek sokszor kellenek ahhoz, hogy megőrizzük állóképességünket, és felébredjen bennünk a dac, hogy „bennem is van annyi, hogy megmutassam; talpon maradok!”
Természetes, hogy az ember, mert ember, elveszti önbizalmát, és krízist él meg, de éppen ezért arra is képes, hogy átlendülve ezen a mélyponton, megtalálja önmagát.
Ha hitét megőrizte, harcát megharcolta, Fortuna is kézen fogja, mert a sokszor csalfának nevezett asszonyság valójában bölcs, csak azt segíti, aki magán is képes segíteni. Senki helyett nem tesz semmit, de aki a karját nyújtja, azt elfogadja.
Utasi Ilona
