5. oldal Interjú
„Hitem szerint, a jobbítás szándékával…”
Interjú Gulyás Dénessel, új országgyűlési képviselőnkkel
Bő egy héttel az országgyűlési választások második fordulója után, amikor már aludtunk néhányat az elmúlt hetek eseményeire, és visszatérve a hétköznapokhoz a füvet is újra lenyírtuk a kertünkben, akkor ültem le beszélgetni Gulyás Dénes képviselő úrral, azzal a céllal, hogy a város polgárai jobban megismerhessék személyiségét, gondolkodását, terveit. Beszélgetésünket a természetesség kedvéért tegező formában jegyeztem le, kérem az Olvasót: ne vegye ezt tiszteletlenségnek!
– Kedves Dénes! Kérem, először is mondj néhány szót arról: milyen érzések, gondolatok kavarognak benned most, a választási győzelem és a parlamenti munka megkezdése közötti átmeneti időszakban.
– Az egyik szemem sír, a másik nevet. Boldog vagyok, mert Pest megye 10. számú választókerületében a Szövetségnek is és jómagamnak is sikerült meggyőző többséggel megnyerni a választást. Felhőtlenül örülni azonban csak akkor tudnék, ha országosan is olyan eredmény született volna, mint Pest megyében, ill. a 10-es választókerületben, mert akkor a következő négy évben a Fidesz kormányozhatna Magyarországon. Mindenesetre nagyon örülök annak, hogy az a munka, amibe két évvel ezelőtt belekezdtem, meghozta az első eredményeit: sikerült megszereznem az országgyűlési mandátumot. Ez volt a szükséges első lépés ahhoz, hogy tenni tudjak azért a szűkebb és tágabb közösségért, amelyben élek: a 10. választókerület településeiért, Pest megyéért, az országért.
Örülök annak is, hogy új emberként bekapcsolódva a közéletbe sikerült megnyernem először a körzet településein dolgozó Fidesz-tagok bizalmát, majd fokozatosan megismertetve magam, a választópolgárok többségének támogatását is. Pilisvörösváron közel négyezer választópolgár (egészen pontosan 3987 fő szavazott bizalmat nekem (ez a megjelent szavazók 55, 41%-a), és támogatta szavazatával képviselővé választásomat. Így Vörösváron kb. 3,44 százalékponttal (vagyis közel 7%-kal) jobb eredményt értem el a 10. választókerületi összesített eredménynél. – Nagyon szépen köszönöm a Vörösvárról felém áradó szeretetet és bizalmat.
Különösen hálás vagyok, annak a több száz embernek – Fidesz-tagoknak és segítő szimpatizánsoknak egyaránt –, akik a választási kampányban (és már előtte is) hihetetlen mennyiségű munkát végeztek önzetlenül, időt, energiát, személyes presztízst bevetve a Fideszért és értem. Vörös-váron közel 70-en voltak ilyenek. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani nekik. Ők oroszlánrészt vállaltak a munkában és a győzelemben egyaránt.
Harmadik alapérzésem a tettvágy. Alig várom már, hogy összeüljön az új országgyűlés, és megkezdhessem az érdemi munkát.
– A választási kampány során Vörös-váron is többször beszéltél magadról a polgárok kisebb-nagyobb csoportja előtt, s a szórólapokból is megismerhették valamennyire a vörösváriak eddigi életedet. Mégis úgy gondolom: most, hogy Te lettél „a” képviselő, szeretnének az emberek még többet megtudni rólad. Milyen eseményeket, adatokat emelnél ki eddigi, ill. jelenlegi életedből?
|
| Puccini: Bohémélet. Nagy-Kálozy Eszter és Gulyás Dénes |
– 52 éves vagyok, nős, három gyermek apja. Foglalkozásom szerint operaénekes, s a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének tanszékének tanára. Feleségem a Pető Intézetben dolgozik. 25 éven át volt ott konduktor, de egy ideje a dereka nem bírta már a fizikai terhelést, ezért most az intézet könyvtárában tevékenykedik. Gyermekeim már nagyok: Gergely 22 éves, kommunikációs főiskolára jár, de közben éppen most felvételizik a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező- és dramaturg szakára. Kisebbik fiam, Bence 20 éves. Még gimnáziumi tanuló, mert éveket halasztott. Zongorázik, és van egy kis zenekara is. Jövőre érettségizik. Orsi lányom 19 éves, most készül nagy izgalommal az érettségire. A keleti kultúrák iránt érdeklődik, japánul tanul, és a Pázmány Páter Katolikus Egyetemre készül.
Élettörténetem röviden a következő: Budapesten születtem 1954. március 31-én. Gyermekkoromat Kőbányán töltöttem. Az általános iskola elvégzése után géplakatos szakmát tanultam a MÜM 26. sz. Szakmunkásképző Intézetében, mely helyileg az Óbudai Hajógyárban volt. A szakmában azonban egy napot sem dolgoztam, mert a szakmunkásvizsga után két hónappal már a Honvéd Együttesben énekeltem. 21 éves koromban, fiatalon nősültem, s feleségemmel Budapesten laktunk, a VIII. kerületben. Sajnos ez a házasságom felbomlott. 1984-ben újra megnősültem. Második feleségemmel Hidegkúton éltünk, egészen 1998-ig. Utána költöztünk jelenlegi lakóhelyünkre, Nagykovácsiba. Itt szép családi házat építettünk, amelyben nagyon jól érezzük magunkat. Szeretem a vidéki életet, a fizikai munkát, a főnyírást, kertészkedést, a ház gondozását, szépítését. De a házon belül is feltalálom magam: szívesen hódolok például a konyhaművészetnek.
– Ha már a művészeteknél tartunk, kérlek, mesélj egy kicsit bővebben arról, hogyan lettél operaénekes, melyek voltak eddigi pályád legemlékezetesebb állomásai, és esetleg arról is, hogy mire vagy közülük a legbüszkébb.
– Családunk életében mindig is fontos szerepet játszott a zene. Szüleim és nagyszüleim is szép hanggal és zenei tehetséggel megáldott emberek voltak. Én kilencéves koromban, a Rádió Gyermekkórusában kezdtem el énekelni, majd 17 éves koromban felvettek a Honvéd Művészegyüttes Férfikarába, amelyben mint polgári alkalmazott, hivatásos karénekes és szólista működtem. 1978-ban (24 évesen) szereztem operaénekesi és művész-tanári diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Két évvel később már Európa vezető színházaiban énekeltem, így a Milánói Sca-lában, a Royal Opera House Covent Gar-denben, valamint a New York-i Aweri Fisher és a Carnegie Hallban.
1982-ben elhoztam az I. Nemzetközi Luciano Pavarotti énekverseny első helyezését Philadelphiából, s ez az elismerés nyitotta meg számomra az amerikai operaházak és koncerttermek kapuit. Így énekelhettem Philadelphiában, Dallasban, Houstonban, San Diegóban, San Franciscóban, Miamiban, Washington DC-ben és Montre-alban. Majd jöttek a hosszabb távra szóló szerződések is: 1984-ben 4 éven keresztül a New York-i Metropolitanben szerepeltem a Bohémélet, Rigoletto, Rómeó és Júlia, Hovanscsina, a Rózsalovag és a Manon című operákban. Olyan karmesterekkel dolgozhattam együtt, mint Igor Markevich, Doráti Antal, Yehudi Menuhin, Bernard Haitink, Giuseppe Patane, James Levine, Lamberto Gardelli, Claudio Abbado, Silvio Varviso. – Ha már megkérdezted, elmondom: talán erre a négy évre vagyok a legbüszkébb, mert négy évet folyamatosan énekelni a Metropolitanben, viszonylag keveseknek adatik meg.
|
| Gulyás Dénes és Gromon István |
1989-től operarendezőként is tevékenykedtem. Gounod: Rómeó és Júlia című darabját vittem színre a Magyar Állami Operaházban, és még ugyanebben az évben megrendeztem Leoncavallo Bajazzók című operáját is. 1992-től több éven át zenei tanácsadóként dolgoztam a Nemzeti Színházban. Ott rengeteg koncertet szerveztem, amelyeknek egyúttal előadóművésze is voltam. Az utóbbi években nemcsak opera-, hanem dalénekléssel is foglalkoztam, sok koncertet adtam Magyarországon és Franciaországban is.
– Az utóbbi években nemcsak a daléneklés jelentett újdonságot az életedben, hanem a politikai életbe való aktív bekapcsolódás is! Mikor, miért és hogyan kerültél a politika közelébe?
– Mindig figyeltem, mi történik velünk, körülöttünk. 2002-ben, amikor a jobboldal 4 éves kormányzása után elvesztette a választásokat, úgy éreztem, hogy derékba tört mindaz, amit igaznak, jónak, előre mutatónak éreztem a magyar társadalom életében. Ugyanakkor megéreztem az ellenzékiségbe vonult Fideszen a vereségben megszülető egységet, az újjáéledő kohéziós erőt is. Ezért 2003-ban, a Fidesz kongresszusán beléptem a Szövetségbe. 2004. január 15-ét követően kaptam Orbán Viktor megbízását a Pest megyei 10-es számú választókerület elnöki teendőinek ellátására, s még abban az évben megválasztottak a Fidesz Kulturális Tagozatának Pest megyei elnökévé is. Közéleti tevékenységeim közül megemlítem még, hogy elnöke vagyok a Linum Nemzetközi Tudományos és Művészeti Alapítvány kuratóriumának.
– A múlt és a jelen után térjünk át a jövőre! Kérlek, beszélj most a terveidről: melyek a legfőbb céljaid a közeli és a kicsit távolabbi jövőre vonatkozóan.
– A jobbítás szándékával szeretnék dolgozni, elsősorban ezért a 16 településért – köztük Pilisvörösvárért –, amely a 10. választókerülethez tartozik, s amelyek egyikében magam is lakom. Képviselni akarom az országgyűlésben az itt élők érdekeit, céljait, vágyait. Ebben a munkában alapvetően a helyi Fidesz-csoport tagjaira és képviselőire szeretnék építeni. Én két évvel ezelőtt új emberként kerültem ide, de az elmúlt idő alatt nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Mindenben számíthatok rájuk, s ők is számíthatnak rám. Ők tökéletesen ismerik az összes helyi problémát, ráadásul többeknek közülük sokéves közéleti, önkormányzati tapasztalata is van. Az ő megoldási javaslataik mellett lobbizva és a kerület választópolgáraival folyamatos kapcsolatot tartva kívánok tevékenykedni a jövőben.
Megoldandó problémának tekintem mindenekelőtt a Pilisi-medence közlekedési helyzetének javítását, különös tekintettel az új 10-es főút megépítésére. Emellett fontos feladatnak tartom itt, a mi vidékünkön a számtalan kis- és középvállalkozás levegőhöz juttatását. Mindent meg fogok tenni olyan törvények, törvénymódosítások érdekében, amelyek az ő helyzetüket könnyebbé tehetik. Harmadik területként említeném, hogy választókerületünk lélekszáma folyamatosan nő, de a humán infrastruktúra nagyon elmaradt ettől a növekedéstől. Ezen is változtatnunk kell, támogatva a bölcsődék, óvodák, iskolák, egészségügyi- és szociális intézmények működésének anyagi és tárgyi feltételeinek javítását. Nagyon szeretném azt is, hogyha sikerülne eltüntetni a településeink határában, ill. közöttük folyamatosan, újra és újra felgyülemlő szeméthegyeket. Elképesztő például, hogy mit kell nézni naponta a Tinnye és Piliscsaba közötti út mentén. Ez nemcsak rontja a közérzetünket, hanem szégyellnivaló is, nem is beszélve arról, hogy elriasztja a hozzánk irányuló idegenforgalmat.
Országos szinten – a hivatásomból kifolyólag – elsősorban a kultúrpolitika területén szeretnék dolgozni. Lényegében ugyanazt akarom tenni, amit eddig, csak más helyen, más eszközökkel: a kultúrán keresztül előmozdítani az emberek közötti megértést és összefogást. Ehhez az kell, hogy a magyar kultúra folyamatosan megkapja azokat az anyagi forrásokat és azt törvényi hátteret, amely az életben maradásához és a fejlődéséhez szükséges. Küzdeni fogok ezért minden erőmmel.
– Térjünk vissza még egy kicsit a saját szőkebb hazánkhoz! Kifejezetten Pilis-vörösvár érdekében mi az, amit leginkább tenni kívánsz?
– Találkozva a pilis-vörösvári emberekkel – választópolgárokkal, Fidesz-tagokkal és közéleti szereplőkkel egyaránt – világos lett számomra, hogy a 10-es út mérhetetlen zsúfoltsága, a Budapestre való bejutás, ill. az onnan való hazajutás rendkívüli nehézsége, a gyalogosokra leselkedő folyamatos baleset- és életveszély, az óriási forgalommal járó levegő- és zajszennyezés az az embereket legjobban irritáló, és az életüket leginkább megkeserítő és megnehezítő probléma, amelyre megoldást kell találni. Helyi fideszes barátaimnak nagyon határozott álláspontja az, hogy az új 10-es útnak mindenképpen meg kell épülnie. A környezetvédelmi szempontok fontosak, de a legnagyobb környezeti károkat ma az okozza, hogy eddig nem épült meg az új 10-es út. A magam részéről teljesen osztom ezt az álláspontot, és ellenzéki képviselőként is minden erőmmel azon leszek, hogy az új 10-es számú főút minél előbb megépüljön.
Ez a legfontosabb cél. Emellett mindaz, amit az előbb a vállalkozásokról, az oktatási, kulturális, egészségügyi és szociális intézményekről vagy a környezetünk tisztaságáról mondtam, az természetesen mind érvényes Pilisvörösvárra is. De természetesen minden más ügyben is, amelyben a vörös-vári polgárok a segítségemet kérik, segíteni fogok, ahogy csak tudok. Nagy fájdalmam például a 10-es út mellett integető lányok szomorú látványa. Szeretném elérni, hogy valahogy megszűnjék ez a probléma; vagy türelmi zóna kijelölésével – amire egyébként törvény kötelez –, vagy ami hosszabb munka ugyan, de az igazi megoldást jelenti: olyan neveléssel, ami e téren pozitív eredményre vezethet.
– Befejezésül és összefoglalásképpen mit üzennél még Pilisvörösvár lakóinak?
– Visszautalnék arra, amivel január 27-én a kultúrházban megtartott nagygyűlésen a beszédemet zártam. Amit akkor feltételes módban fogalmaztam meg a jelenlévőknek, azt szeretném megismételni most kijelentő módban minden vörösvári polgár számára: hitem szerint, a jobbítás szándékával dolgozom önökért.
Gromon István
