9. oldal Oktatás
Egy bajor iskola katedráján
A Templom Téri Általános Iskola a Comenius Project keretében szorosan együttműködik francia/martinique-i, észak-ír, lengyel, norvég, spanyol és német iskolákkal. A program a projekttalálkozók, diákutazások mellett lehetőséget kínál tanárcserére, „hospitálásra” is. Két tanárunk az előző tanévben a norvég iskolában töltött el egy hetet, az idén pedig lehetőséget kaptunk arra, hogy német nyelvtanárként a Regensburg közelében található wiesenti iskola (Grund- und Teilhauptschule) működését, tanítási módszereit tanulmányozhassuk és a bajor intézményben katedrára állhassunk.
A Regensburg és Straubing között a Bajor Erdő lábánál fekvő hangulatos kis település 1800 lakost számlál, iskolája 250 tanuló és 13 tanár második otthona. A wiesenti oktatási intézmény Németországon belül az egyik legjobb anyagi és tárgyi feltételekkel rendelkező iskolának minősül. Felújítására és bővítésére 1994 és 1999 között került sor, parkját és udvarát 2001-ben varázsolták újjá. Itt kaptak helyet a fából készült mászókák, a szabadtéri foglalkozások célját szolgáló körpadok, de található benne óriás sakktábla és egy kis amfiteátrum is.
Figyelemre méltó az oktatási intézményben folyó szakmai munka; a fő irányt a reformpedagógiai ötletek, és a kooperatív tanulás képezi. Kialakításra került egy matematikai tanműhely, amelyben a gyerekek a Montessori-alapelv szerint szabadon és önállóan tanulhatnak, tevékenykedhetnek. 2004-ben szülők, barátok, vállalkozók összefogásával életre hívták azt az egyesületet, illetve alapítványt, amely anyagi hátteret biztosít a műhely működtetéséhez. A Montessori-módszer alkalmazása speciális anyagokat, taneszközöket követel, ugyanakkor nem nélkülözhető a speciális ismeretekkel rendelkező pedagógus alkalmazása sem, aki szaktudásával támogatja a gyermekek szabad és önálló munkavégzését.
Az iskola kollektívájának meggyőződése, hogy jó úton haladnak. Tanulóik sokat profitálnak, hiszen a szabad és önálló tevékenység – amely a matematika mellett más tantárgyaknál is hangsúlyt kap – fejleszti a gyermek személyiségét, hozzájárul erőssége fejlesztéséhez, ugyanakkor gyengéi is könnyebben kompenzálhatók.
A wiesenti iskolában a zenei és művészeti nevelésre, valamint a manuális foglalkozásokra is nagy súlyt helyeznek; az énektanár gitárral és nagydobbal érkezik az órára, és az sem meglepő, hogy a technika műhelyben a fiúk rutinosan kezelik a varrógépet. Rendhagyó módon ebben az iskolában soha nem szólal meg a csengő, a több tantárgyat felölelő foglalkozások 1,5 órásak, a gyerekek gyakran csoportokban a folyósokon elhelyezett asztalok mellett önállóan végzik heti feladatukat.
A Wiesentben eltöltött hét felejthetetlen élményt jelentett számunkra, hiszen nemcsak hospitálási lehetőséget kínált, hanem alkalmat arra is, hogy valamennyi osztályban taníthassunk. Repertoárunkban országismeret, történelem, népismeret szerepelt. A német gyerekek a magyar nyelven történő számolást, daltanulást, a köszönési formák elsajátítását különösen élvezték. Vendéglátóink színes programkínálattal kedveskedtek nekünk: jártunk a Wörth an der Donau nevű hangulatos városkában, megtekintettük Regensburg csodálatos műemlékeit, Straubing óvárosát, valamint elkísértük a német gyerekeket a „Varázsfuvola” című előadásra. Számos élménynyel és szakmai tapasztalattal gazdagodva tértünk vissza iskolánkba, ahol reményeink szerint jól tudjak majd kamatoztatni Wiesentben szerzett ismereteinket.
A tapasztalatszerzés mellett nem titkolt célunk volt a két iskola közötti kapcsolat szorosabbá tétele. Így jövőre a mi iskolánk lát vendégül két német tanárt, diákjaink kapcsolatát pedig a levelezés mellett személyes találkozásokkal szeretnénk élőbbé tenni.
A projekten belül az idei évben még egy lengyelországi találkozóra kerül sor, amelyen a helyi pedagógiai munka megismerése mellett a koordinátorok értékelik az évet, illetve pontosítják a jövő tanév munkatervét. Természetesen itthon is folytatódik a projektmunka, amelyet továbbra is a www.branches.uw.hu honlapon követhetnek nyomon.
Haász Éva
Búcsúzó gondolatok – Margittai Csabáné óvónőre emlékezve
Tudtuk, hogy nagyon beteg, pedig Ő sosem panaszkodott. Mindig tele volt optimizmussal, vidámsággal, akkor is, amikor komoly fájdalmak gyötörték. Olyan kór támadta meg, melyre még nincs orvosság. De reménykedtünk vele együtt. Nem fordult meg a fejünkben, hogy végleg s ily gyorsan elveszíthetjük.
Együtt tervezgettük: jövőre, egy év múlva nyugdíjba kíván menni.
A halála óta eltelt időben nem tudtuk még igazán felfogni a megváltoztathatatlan tényt: testileg nincs már közöttünk, végleg nyugovóra tért.
A közel 20 éves munkakapcsolat emlékei azóta egyre intenzívebben jelentkeznek. Képek villannak fel: látom mozdulatait, ahogy az óvodások felé fordul, megsimogatja fejüket, dicséri ügyességüket; ahogy magyaráz nekik, bátorítja őket; vagy ahogy nekünk, felnőtteknek derűsen meséli egy-egy gyerekkel kapcsolatos élményeit. Hallom derűs hangját, ahogy bíztatja, elismeréssel ösztönzi a megszeppent bátortalanokat, ahogy okítja a rakoncátlanokat.
Az óvónői pályán töltött 32 év során (ebből 18 év Pilisvörösváron) sok száz gyermeknek szerzett örömet mesével, dallal, szeretettel, adott útra indító élményt, tapasztalatokat. Mindezek mellett meghatározó személyiségű, lelkes, aktív és alkalmazkodó tagja volt a nevelőtestületünknek. Szívesen, nagy bizalommal fogadta és segítette a fiatalokat. Igazi jobbító szándékú pedagógusként képezte magát az utolsó napig, s igyekezett új elméleteket, módszereket megismerni és alkalmazni.
Kedves Éva!
Idelent a földön az óvodás gyermekekért végzett áldozatos munkádért a legszebb kitüntetésként kaptad: a gyerekek ragaszkodását, szeretetét, szüleik háláját, kollégáid barátságát, elismerését, szeretetét. Hálásak vagyunk a sorsnak, hogy oly sokan ismerhettünk, munkatársaid lehettünk. Mert mindannyiunkat megérintett a személyiséged, nyomot, jelet hagyott rajtunk, megváltoztatott bennünket.
Megrendülten, fájdalommal és szomorú szívvel búcsúzunk tőled.
Sugárzó személyiséged emlékünkben kitörölhetetlenül megőrizzük.
Karádi Kálmánné
óvodavezető
