11. oldal Költészet
Versek időseinknek
Zs. Dobozy Erzsébet
(Tuti néni)
A kisleány
A kisleány szép, formás, halk szavú
Nem mutatja, hogy víg, vagy szomorú.
Bőre fehér, kezei finomak.
Elfordul, ha valaki puszit ad.
Hosszú haja libben, mint habselyem.
Ilyen virág nem mindennap terem…
Az állatokat nagyon szereti;
Marci a kedvenc cicája neki.
Idegen cicát is – ha nekiáll –
perceken belül meghipnotizál,
Van egy „gyengéje”. Nagyon kedveli,
Ha a talpát masszírozom neki.
Remek kézügyessége is van ám!
A neve Réka. Ő az unokám.
S. O. S.
Dr. Für Zoltán háziorvosnak
Doktor úr!
Folyton szól a telefonja.
A sok beteg mind panaszát sorolja.
Doktor úr!
Kérem, jöjjön lakásomra!
Lázas beteg vagyok tegnap óta.
Doktor úr!
Ugye hamar jobban leszek,
Ha minden orvosságot beveszek?
Betegen,
Tudja, úgy elkeseredek,
Ha fájdalom emészti testemet.
Úgy várom,
Mikor utcánkban feltűnik,
Úgy érzem, hogy a kín is megszűnik!
Doktor úr!
Segítsen! Mindenki várja!
Hogy győzi, minden ágyat sorra járva?!
De egy beteg sem konstatálja;
Doktor úr!
Hogy lehet, hogy egyre-másra
Szaporodik a fehér hajaszála?...
|
| A tavasz első virágja: a téltemető |
Zsirai László
Tavaszba érkezünk
Ázik a csend az éjszakában,
a tekintet márványfüvet arat.
Éjfél van. Utolsó állomásán
emlékké változik a nap...
Tavaszba érkezünk megint –
Virágzó álmok bölcsője lesz,
sugárból ácsol majd fölénk tetőt
sok aranyszívű fillérke-perc.
Dr. Réthy Zoltán
Féltékenység
Te tudva tudtad, pesti utcán
Utánad fordul a férfinép,
Én tudva tudtam, szépasszony vagy,
Szépek közt is százszorszép.
Te tudva tudtad, mint szeretlek,
Hogy én leszek a fátumod,
Én tudva tudtam, naptáramban
Lesznek rejtélyes dátumok.
Te tudva tudtad, egy életen át
Egyetlen zsarnokod leszek,
Én tudva tudtam, minden szívben
Rejtőznek titkos rekeszek.
Te tudva tudtad, hogy a csókban
Senkivel én nem osztozok,
Én tudva tudtam, imádóid
Nekem nem lesznek rokonok.
Kit fürösztöttél mosolyodban,
Fényedből kinek mi jutott,
Nem vallanak e mély titkokról
Az amulettes dátumok.
Mert csak te tudod, mennyi szívet
Ejtett rabságba mosolyod,
Nem tagadom, a szerelemben
Voltam kegyetlen zsarnokod.
Felhőtlen egű boldogsághoz
A vénség vezet s az álom:
Álmaimban csak az enyém vagy,
Százszorszépem, kis virágom…
1972. okt.
Tintafolt
(Naplótöredék)
Verses naplómra most csöppent rá
A legsötétebb tintafolt,
Pedig az emlék, mit betakart
Oly fényes és oly tiszta volt.
Eszembe jutott gyermekkorom
S a rég elszakadt szülőföld,
Amit lelkemből 8 évtized
Radírja még ki nem törölt.
A Házsongárd, a Törökvágás,
A Királydomb, s a tarka rét,
Sehol e kerek nagyvilágon
Nem termett tiszta margarét.
Nekem a rétje ma is rétem,
Az ege s földje a hazám,
A fellegvárán úgy bolyongok,
Mint ifjúságom tavaszán.
Erdély felé röppent dalolva
Mesémnek tarka madara,
Kincses Kolozsvárt rakott fészket,
Engem is dajkált valaha.
Kisunokám a mesém végén
A térképre mutatott:
„Nagyapám, mondd, hol van Erdély?
Szemem sehol nem találja ott.”
Az életemnek naplójára
Itt csöppent rá a tintafolt,
Elöntött mindent, mesét, álmot,
Pedig az álmom oly szép volt.
Az unokám tanul földrajzot,
S tudja, hol van Pakisztán,
– A földrajzból, egész biztos,
Megbuknék ma a szakvizsgán –
És tudja, hol van Ázsiában
Pakisztán meg Bangla Desh
De fogalma sincs, merre fekszik
A dobokai magyar Dés.
Az én mappámon ott van Erdély
És Cluj még ma is Kolozsvár,
A tudományom csődöt mondhat,
A térképem is poros már,
De mondom, vallom, és tanítom
És kimondani te se félj:
Hamis a térkép, mert szívünkben
[Magyarország együtt él.]
(Kötetben meg nem jelent,
eddig még nem publikált versek.)
