12. oldal Nemzetiség
Werischwar – die Hochburg des deutsch-sprachigen Laientheaters
Interview mit Herrn Eugen Christ, Ge-schäftsführer der Donauschwäbischen Kultur-stiftung Stuttgart:
– Herr Christ, die Formulierung „Werisch-war – Hochburg” deutet einerseits darauf hin, dass Sie Ungarisch verstehen, andererseits zeigt es, daß Sie die Stadt Werischwar hoch-schätzen.
|
| Herr Eugen Christ (links), Geschäftsführer und Herr Hans Beerstecher, Vorstandsmit-glied der DSKS am Kulturnetzwerktreffen 2006 in Sombor, Serbien |
– Ich bin in Siebenbürgen aufgewachsen, dort muss man schon einiges auf Ungarisch verstehen, also was soll ich Ihnen viel „mesélni”? Was aber Werischwar betrifft, über die Stadt kann ich wirklich überall nur das Beste erzählen.
– Was haben Sie von Werischwar in Erin-nerung?
– Ich habe sowohl privat als auch dienstlich sehr viel in Werischwar übernommen. Eine Menge Leute kenne ich in der Stadt, Herrn Manhertz zum Beispiel, Frau Lieber, den ehemaligen Bürgermeister, Botzheim István, den Herrn Schäffer, den Vorsitzenden der Blas-kapelle, an Herrn Spiegelberger erinnere ich mich aus dem Stegreif. Oh ja, ich kann mich auch noch sehr gut an eine Nacht auf dem Kemping erinnern, wo es im Frühling plötzlich zu schneien begann und eben lauter solche lustige Erlebnisse.
– Für die DSKS und für Sie war es immer ein persönliches Anliegen, die deutschspra-chige Kultur in Werischwar zu fördern. Sie haben im Vorgespräch die Laientheaterbewe-gung hervorgehoben. Was ist in Werischwar in den letzten Jahren auf diesem Gebiet passiert?
– Erstens, denke ich, gibt es in Werischwar sehr viel Potential, was deutschsprachige The-aterarbeit anbelangt. Es gibt drei Amateurthe-atergruppen, zwei in den beiden Grundschulen und eine im Gymnasium, die regelmäßig an Festivals und Theatertreffen teilnehmen. Zwei-tens ging die Begeisterung einiger Leute über die Inszenierung deutschsprachiger Stücke so weit, dass aus Werischwar innerhalb von 3 bis 4 Jahren tatsächlich ein Zentrum des deutsch-sprachigen Amateurtheaters geworden ist.
– Welche konkreten Veranstaltungen machen Werischwar zum Zentrum des Laien-theaters?
– Vor etlichen Jahren hat die DSKS in We-rischwar ein Theaterteffen für die Gruppen der deutschsprachigen Mittelschulen Ungarns fi-nanziell gefördert. Daraus entwuchs später das Theatertreffen in Budapest, das bereits das 12. Mal dieses Jahr im April organisiert wird. In-folge des Erfolgs dachten wir, dass die Kultur-stiftung zur Ausstattung des Theatersaals mate-riell beitragen könnte; so haben wir 2002 den Ausbau der Beleuchtungs- und Tonanlagen und 2003 einen neuen Theatervorhang von Deutsch-land aus finanziert, der 2003 durch das vier-tägige Internationale Theaterfestival einge-weiht wurde. Seit Jahren organisiert man in die-sem Theatersaal (auch Konzertsaal der Musik-schule) regelmäßig ein Theatertreffen für die Grundschulen der nördlichen Region Ungarns, sowie Gastauftritte der rumänischen Partner-theatergruppe NIL aus dem Nikolaus Lenau Lyzeum Temeswar, der Deutschen Bühne Seksard und des Deutschen Theaters Budapest. Außerdem wird Ende August diesen Jahres die internationale Fortbildung für Theatergruppen-leiterInnen hier in Werischwar angeboten.
– Herr Christ, eine letzte Frage, die die Werischwarer brennend interessiert: kann man aus in der Zukunft auf die bisher so großzügige finanzielle Unterstützung durch die DSKS bauen?
– Natürlich ist die Bedeutung des Laienthea-ters gerade auch für die Sprachentwicklung und -aufrechterhaltung in Werischwar nicht von der Hand zu weisen, zumal Ungarn ja nun seit einem Jahr europäisches Mitgliedsland ist. Vor diesem Hintergrund ist es für die Kulturstiftung selbstverständlich, weiterhin ihr Bestes zu geben, solange es die finanziellen Quellen zu-lassen.
– Vielen Dank für das Gespräch.
Tímea Faragó
Európai ifjúsági találkozó Szerbiában
2006. február 24-26. között került sor arra a nemzetközi ifjúsági csoportok együttműködését erősítő rendezvényre, melyet Vrsac/Versec városában szervezett a németországi székhelyű Külkapcsolati Intézet (IfA) szerbiai koordinátora, Peter Kratzer úr. A magyarországi német nyelvű ifjúsági csoportokat Kovács Helga és Koch Emil, a Magyarországi Ifjú Németek Szövetsége alelnökei, a pécsi Koch Valéria Gimnázium színtársulatának tagja, Stefán Krisztina és a pilisvörösvári PaThália junior társulat vezetői, Dér Kata és Pohánka Gerda (12.a) képviselték. A két pilisvörösvári gimnazista így foglalta össze utazása eseményeit és tanulságait közös, úgynevezett „kreatív szóbavágó-társasjáték” formájában:
|
| Útban haza Versecről: Dér Kata, Koch Emil (bal oldalt), Pohánka Gerda (jobb oldalt) |
Gerda: Reggel 08.05- kor indultunk a Nyugatiból, kicsit álmosan, felfedezni Szerbiát.
Kata: A Nyugatiban találkoztunk két útitársunkkal, Helgával és Emillel.
Gerda: Kelebiától Vrsacig Antonnal autóztunk, mit ne mondjak: hosszú volt...
Kata: Útközben Baján még felszedtük Krisztit, majd estefelé a kisbusz felrobogott a nem teljesen veszélytelen, ám annál szebb hegyre, ahol a szállás volt.
Gerda: Farkaséhesek voltunk.
Kata: Vacsoraszomszédaim szerbek, horvátok, románok és németek – ismerős helyzet a korábbi színházfesztiválokról.
Gerda: A takarodó is késett, egy játékos ismerkedő-program előzte meg, mely közben vadul durrogtak a lufik, de ez valahogy senkit nem zavart.
Kata: Másnap reggeli után négy nagyszerű szemináriumvezető kötötte le délelőttünket és a délután egy részét.
Gerda: Volt sok-sok játék (Ingesuese Fues németországi tanárnővel), beszélgetés a különböző kisebbségek történelméről és sorsáról (Boris Masic szerb történésszel), a hátrányos megkülönböztetésről (Peter Kratzer tanár úrral), valamint volt színházworkshop is (Faragó tanárnő tartotta).
Kata: Mi közösségfejlesztő játékokat tanultunk, nemcsak a csoport vezetőjétől, hanem egymástól is. Ezek jól alkalmazhatóak új csoportok összekovácsolására, mind fiatal korban, mind felnőtteknél.
Gerda: Én a történelemről beszélgettem, és sok újat hallottam. Megtudtam, hogyan tanulják, illetve hogyan élték meg ugyanazt a történelmi eseményt más nemzetiségek és nemzetek. Ha összehasonlítom a mi törikönyvünkkel…
Kata: Esti programként jégkrémtortát sütöttünk, énekeltünk, színdarabot írtunk vagy nemzetközi pingpong-bajnokságoltunk.
Gerda: Mi, tiszteletbeli szerbek, elénekeltük U tem Somboru című, közismert népdalunkat, feltűnően magyaros kiejtéssel.
Kata: Azért a tiszteletbeli magyarok is jól megszenvedtek a „Nád a házam tetejé”-vel!
Gerda: Másnap délelőtt nemzetközi nyelvtanfolyamon megtanultunk jó étvágyat kívánni. Például egy horvát asztalnál.
Kata: A hétvége zárlataként felfedtük magunkat „titkos barátaink” előtt, akik nevét még péntek este kihúztuk egy kalapból, és az első este óta titokban megleptünk ezzel-azzal.
Gerda: Mivel nagyon jól éreztük magunkat, reméljük, lesz még alkalmunk részt venni újabb nemzetközi vagy magyarországi találkozókon, melyeket a német nyelv és a kultúra köt össze.
Kata, Gerda: PONT
