14. oldal Sport
Ritmikus gimnasztika
|
Kohlhoffer Fanni edzőjével,
Lazsányi Erikával |
Kohlhoffer Fanni nagyon ügyes lány. Annyira, hogy pillanatnyilag a szeptemberi portugáliai junior Európa-bajnokságra készül. Hauser Judit és Vas Dorka mögött jelenleg a harmadik a rangsorban, így jó esélye van rá, hogy részt vegyen a kontinensviadalon. Az EB-n egyéni számokban versenyezhetnek majd, kötéllel, buzogánnyal, karikával és szalaggal. A labdát ezúttal kivették a programból, ami Fanni szempontjából sajnálatos, hiszen ezen a szeren a legjobb. Aggodalomra azonban semmi ok, hiszen a szalaggyakorlata is erős. Egyébként is, a három említett lány közül Fanni a legfiatalabb. Hauser 1991-es, Vas 1992-es, Kohlhoffer Fanni 1993-as születésű.
A jelenlegi rangsort egyébként nem a magyar edzők, hanem egy független, Lengyelországból érkezett szakember állapította meg. A lányok előtte mutatták, mutatják be a gyakorlataikat. A lengyel hölgy ezek alapján teszi meg javaslatát, de természetesen a kijelölt válogatóversenyek eredményei is legalább ennyit nyomnak majd a latban.
Nos, ha Fanni az elmúlt másfél évhez hasonlóan teljesít, nem lehet baj. Amióta korábbi óbudai egyesületéből a Gradex-Csata RG-be igazolt, egyre jobbak az eredményei. A Budapest Bajnokságon összetett harmadik lett a serdülők között, az Országos Bajnokságon nyert szalaggal és kötéllel, karikával második, labdával harmadik lett. A Magyar Kupán szalaggal és kötéllel is ezüstérmes lett, az Országos Diákolimpián pedig összetettben lett második. Nem véletlenül elégedett vele edzője, a korábbi válogatott Lazsányi Erika is. Lazsányi az esztergomi Hídlap című újságnak adott nyilatkozatában is kiemelte, hogy bízik benne. (Hídlap, 2006. február 9.)
Második éve már, hogy Lazsányiék a királyvárosban edzőtáboroztak a tél folyamán, ahol a lányok napi nyolc órában gyakoroltak. Más, átlagos napokon egyébként négy óra a penzum, szombaton és vasárnap pedig, hat, merthogy akkor több idejük van a lányoknak. A kecsességet, hajlékonyságot, ügyességet, és az eredményeket nem adják ingyen. Apropó, nem szóltam még Fanni nemzetközi sikereiről. A serdülők között tavaly egy krakkói nemzetközi versenyen összetettben győzött, Belgiumban és Bulgáriában pedig, második lett. Minszkben a szalag döntőben második, Finnországban összetettben első, Egyiptomban pedig – immár a juniorok között – összetettben hatodik lett.
Idén a legfontosabb verseny a portugáliai egyéni EB lehet. A válogatott keretben már benne van, a cél, hogy a három utazó között is ott legyen. 12 évesen ez nagy siker lenne. Ennek érdekében júniusban egy minszki edzőtáborozáson is részt vesz majd. Reméljük, hogy a korábbi világbajnok Besszanova előtt végzett munka meghozza az eredményét.
Várhegyi Ferenc
A tavaszi rajt előtt
Március közepén áll a víz a vörösvári focipályán. És a mellette lévő salakos futópályán is, így nem lehet teljes értékű edzésmunkát végezni a tavaszi fordulók előtt. Viszont a többi csapat sincs jobb helyzetben, a pályák használhatatlansága miatt a kezdés valószínűleg heteket csúszik majd. A vörösvári felnőtt gárda ettől függetlenül keményen készült, ha nem is teljes létszámban. Sajnos, munkahelyi elfoglaltságaik miatt, Gál József és Lukács Ádám kevesebbet edzett a többieknél. Fáj is a feje emiatt Wohl Zoltán edzőnek. Ne feledjük, a megyei első osztályba való feljutáshoz tavasszal nagy menetelésre lesz szükség, amihez minden játékos teljes erőbedobása kell. Csak remélni lehet, hogy Lukácsék ennek ellenére hasznára lesznek a csapatnak.
A többiekkel nincs gond. Ez a 18 játékos becsülettel végigdolgozta a nyolchetes felkészülést. Wohl szerint nekik biztos, hogy nem lesznek erőnléti problémáik. Az edzőmérkőzésekkel együtt heti öt edzésen vettek részt, a pilisszentiváni műfüves pályán és Dorogon. Előfordult, hogy egy héten három edzőmérkőzést is vívtak, úgyhogy még a játékosságra sem lehet panasz. Ettől függetlenül, a hatodik héten érezhető volt egy holtpont, fásultság a társaság munkájában. A bajnoki rajt előtti hetek feladata most ennek az oldása, a játékosok frissítése.
Az erőnléti munkát tehát elvégezték, a taktikai elemek gyakorlására azonban nemigen volt mód. Ahhoz nagypályán kellett volna edzeni, ami ugye a mostanában szokásos téli viszonyok között lehetetlen. De ne feledjük, a többi csapat is hasonlóképpen készült. Panasznak helye nincs, a játékosoknak meg kell oldaniuk a helyzetet. A keret egyébként három új emberrel erősödött. A III. kerület gólerős csatára, Havrán Gergely aláírt a vörösváriakhoz. Ugyancsak nálunk játszik majd a Solymárról érkező középpályás, Kun György is. A harmadik ember a Kistarcsáról érkező kapus, Hell István, aki jelenleg térdsérüléssel küszködik. Felépülése után azonban hasznos tagja lehet a csapatnak, Wohl Zoltán mind a képességeivel, tudásával, mind a magatartásával elégedett.
Várhegyi Ferenc
Téli foci
A vörösvári utánpótlás korosztályokba tartozó játékosok nem sokat pihentek a tél folyamán. A pilisszentiváni műfüves edzések mellett terembajnokságokban is szerepeltek. A serdülő U-16-os megyei terembajnokság selejtezőit két helyszínen, Solymáron és Százhalombattán bonyolították le. A mieink a solymári csoportban játszottak, ahonnan első helyen jutottak tovább. A döntőt hat csapat részvételével Százhalombattán rendezték. A csoportmérkőzések során a vörösvári fiatalok 1-0-ra legyőzték a Dunakanyar csapatát, és 4-0-ra verték a Tárnok együttesét. A döntőben a Budaörs ellen 1-0-ra nyert a csapat, ami azt jelentette, hogy Pilisvörösvár kapott gól nélkül nyerte meg a tornát!
Nem véletlen, hogy a torna legjobb kapusa az 1990-es születésű Manhertz Gábor lett. Őt egyébként Sárközi Andrással és Bauer Tamással egyetemben behívták a megyei serdülő válogatottba. Mindhárom vörösvári fiatalember erőssége a válogatottnak, Manhertz például az első számú kapus a csapatban.
Nem unatkoztak a legkisebbek sem, a 7-13 éves gyerekek a Templom Téri Általános Iskolában edzettek. A 11-13 évesek sajnos pénzhiány miatt most nem tudtak teremtornán focizni, a 7 és 9 évesek viszont játszottak a visegrádi Karácsony Kupán. A7 1995-96-os korosztályú U-9-es csapat ezen a tornán első lett, az U-7-esek pedig a harmadik helyet szerezték meg.
További labdarúgáshoz kapcsolódó hír, hogy idén húsvétkor a PLSE öt Gröbenzellből érkező csapatot lát vendégül, akik a vörösváriakkal vívnak barátságos mérkőzéseket. Májusban a Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében érkeznek majd német csapatok Vörösvárra. A sort a vörösvári fiatalok nyári gröbenzelli vendégjátéka zárja.
Várhegyi Ferenc
Felhívás!
A PLSE 2006. július 24 – augusztus 5. között nyári focitábort szervez a pilisvörösvári sporttelepen! Az egyesület várja 7-8 éves, vagy annál idősebb gyerekek jelentkezését. A napi két edzés között ebéd és egyéb programok várják a résztvevőket. A tábort vendégcsapat elleni mérkőzés és a szülőkkel együtt elköltött ebéd zárja. Jelentkezni Széplaki Józsefnél, a 06-30-389-6626-os, illetve Bilau Csabánál, a 06-70-9423-119-es telefonszámon lehet.
Magyar a döntőben!
Nem tagadom, elérzékenyültem, amikor Knoch Viktor a második helyen ért célba az 1500 méteres gyorskorcsolyázás elődöntőjében a Torinóban megrendezett téli olimpián. Nehéz higgadtnak maradni, amikor egy alig 16 éves fiatalember döntőbe jut egy olyan futamból, amelyben ott van a szám olimpiai bajnoka, és még legalább két klasszis. Viktornak persze szerencséje is volt, de a Steven Bradbury esete óta rövidpályás gyorskorcsolyázásban az ilyesmin már senki nem akad fenn.
Meg talán más sportágakban sem. Elvégre a sport játék, és a játékban mindig is nagy szerepe volt Fortunának. Hát még egy olyan ifjú sportágban (1992-ben szerepelt először az olimpia műsorán), mint a rövidpályás gyorskorcsolya. Négy évvel ezelőtt az egész világot bejárták a férfi 1000 méteres döntő képsorai. Óriási küzdelem, kínai, koreai, amerikai sztárok, akik mögött ott iparkodott egy ausztrál fiú, Steven Bradbury is. Aki nem volt rossz versenyző, hiszen a naganói olimpián például éremesélyes volt, de 2002-re már nem ő volt a favorit. Salt Lake Cityben már az elődöntőbe, sőt a döntőbe is némi szerencsével jutott be – ennek a sportágnak természetes velejárói a bukások és a kizárások.
De mindez eltörpült a döntőbeli eseményekhez képest. Bradbury igyekezett, de az aktuális nagymenők jobbak voltak nála. Egészen addig, amíg a nagy kakaskodásban négyen is elestek, Bradbury pedig olimpiai bajnokként korcsolyázott át a célvonalon. Mintha végig burokban lett volna, mintha valaki végig fogta volna föntről a kezét.
„Doing a Bradbury!” – mondják attól kezdve az ausztrálok, azaz csinálj (csinálni) Bradburyt, ha csak egy hajszálnyi esélyed is van rá. Ha ma bárki elmegy Ausztráliába és kimondja ezt a mondatot, mindenki meg fogja érteni. Doing a Bradbury.
Vagy „machst Knoch!” oder „Knoch machen!”, azaz csinálj egy Knochot. Mondhatjuk mostantól mi magyarok, a pécsi Knoch Viktor példája nyomán. Sajnos, a torinói olimpián Viktor nem másolta le teljesen Bradbury eredményét, a döntőben nem első, hanem ötödik lett. De ez így is szenzáció, meg egyébként sem várhatjuk el az égiektől, hogy mindenkit egyformán segítsenek. Summa summarum, nekünk is megvan a magunk Bradburyje. Knoch Viktor személyében, aki 26 év után először szerzett pontot Magyarországnak téli olimpián. „Machen Sie Knoch.”
Úgyhogy csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy ha bajban van, jusson eszébe ez a verseny. Ragadja meg a legkisebb lehetőséget is, és csináljon egy Knochot.
Várhegyi Ferenc
Steckl László emlékére
Nehéz elhinni, hogy Steckl László nincs többé. Mintha csak tegnap lett volna, amikor a 80-as évek elején, akkor még solymári ifistaként, először játszottam ellene. "Stenya" az éppen újjászerveződő vörösvári csapat kapusa volt. Jól védett, nem tudtam neki gólt lőni. Később már idehaza egy csapatban játszottunk, és Laci akkor is jó teljesítményt nyújtott. Megyeszerte elismert kapus volt, hiszen nemcsak érzéke, hanem esze is volt a játékhoz.
Persze az ő pályafutása nem ezzel a solymári mérkőzéssel kezdődött. Már 1967-ben szerepelt a vörösvári ifjúsági csapatban, 1969-ben pedig, már a felnőttek között is helyet kapott. Az akkori gárda meghatározó szerepet játszott a megyei első osztályú bajnokságban. Laci ennek az együttesnek volt az egyik legmegbízhatóbb tagja. Az 1970-es évek közepén néhány évre leállt, hiszen a családalapítás, az otthonteremtés miatt nem maradt ideje a játékra. De ahogy lehetősége nyílott rá, összetoborozta a régieket és 1980-ban már újra a kapuban állt. Nélküle nem éledt volna újjá nálunk a sportág.
Steckl László azonban nemcsak játékosként tett sokat a vörösvári kézilabdáért. Elévülhetetlen érdemei voltak például abban, hogy a salakos pálya helyén aszfaltpálya épült. Amikor befejezte a játékos pályafutását, vezetőségi tagként dolgozott értünk, az egyesületért és a játékért. Kitartott velünk, jóban-rosszban. Később meg az utánunk jövőkkel – azt hiszem nincs ma olyan vörösvári kézilabdás, aki ne lett volna kapcsolatban vele. És olyan se, aki csak egy rossz szót is szólhatna rá. Segítőkész és egyenes ember volt, aki szerette a kézilabdát, szerette a játékosokat. Rá mindig lehetett számítani.
Steckl László nagy idők nagy tanúja volt. Játékosként és vezetőként részese volt az újjáalakuló, megerősödő és kibontakozó vörösvári kézilabda életnek. Nélküle ma nem itt tartanánk. A sors igazságtalansága, hogy korán, nagyon korán távozott közülünk. 55 éves korában ragadta el a halál, pedig még sok győzelmet, sikert megérdemelt volna.
Vigasza csak az lehet, hogy odafönt is jó csapattársak várnak rá. Mirk Mátyás, Debreceni János…legendás vörösvári kézilabdások. Most már közéjük tartozik ő is.
Nyugodj békében, Laci! Megőrizzük az emlékedet.
Várhegyi Ferenc
