17. oldal Tudomány
A láthatótól a láthatatlanig
Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek…..
(Pályaválasztás előtt I. rész)
„Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással
csak a beojtott virággal.”
(József Attila)
Először 14 éves korban merül fel – főleg a szülők gondolataiban – hogy merre, hová, milyen pályára is lépjen a gyermekük. Általában két irányzat tapasztalható e téren, az egyik csoportba tartoznak azok, akik pontosan tudják, milyen foglalkozást szánnak gyermeküknek, természetesen vele egyetértésben, mint a kérdés legfontosabb szereplőjével. Így tudatosan és közösen tehetik meg az első lépéseket az életút hivatáshoz vezető, olykor rögös ösvényén.
A másik oldalhoz tartoznak azok a családok, ahol nem sikerült eldönteni a kérdést erre az időre. Itt szerencsés esetben van lehetőség arra, hogy a végleges választást az érettségi időszakáig halasszák, ám így is felmerül, hogy milyen legyen az irányultság?
Minden esetben a választás egyik sarkalatos szempontja a tanulmányi eredmény, mely adott és közvetlen e mellett a gyermek személyisége. Ez utóbbi alapos vizsgálata kell ahhoz, hogy jól érezze magát a gyermek választott új környezetében, hogy inkább sikerek érjék őt, mint kudarcok.
Korunkban már számtalan lehetősége van a személyiség vizsgálatának, kezdve a különféle pszichológiai teszteken, az IQ vizsgálatáig. Egyik sem tudja azt a komfortot nyújtani, amit a grafológia, mely szintén egy pszichológiai teszt, de ez nem okoz semmiféle traumát az ifjú emberben, hiszen egy mindennapos, megszokott cselekedetéről van szó. Ehhez még járulnak olyan új lehetőségek, mint az EQ (érzelmi intelligencia), motiváció és az intelligenciatípus feltárása az írásból. Azért fontos a vizsgálat mélysége, mert egészen más követelmény rendszerben kell helytállnia a felsőbb szinten továbbtanuló diáknak, mely nemcsak a tananyag színvonalát jelenti, hanem az elvárásokat, a hozzáállást is úgy az iskola, mint a gyermek részéről.
Új szín napjaink oktatási rendszerében a 6, ill. 8 osztályos gimnázium, ahonnan érettségivel, esetleg valamilyen fakultáción szerzett szaktudással és/vagy nyelvvizsgával kerülnek ki a diákok. Ennek az iskolatípusnak a legnagyobb előnye a folyamatosság a személyiség épülése szempontjából, mert nem töri meg a lendületet egy új környezetbe való beilleszkedés a 14-15. életévben. Az átállás az alapfokú és a középfokú oktatás szintje között olyan életkorban történik, amikor még a kamaszkori viharok csak kismértékben vannak jelen, ha egyáltalán feltűnnek már.
Ebben az esetben a kézírás alapján azt a legfontosabb eldönteni, hogy a gyermek teherbíró képessége, lelki rugalmassága megfelelő-e egy tempóváltásra.
|
Bartók Béla kézírása
(A Cantata Profana angol nyelvű fordításának részlete) |
Az elsősorban vizsgált írásjellemzők ilyenkor a dinamikai jegyek, melyek a vonal feszessége, az írás sebessége és a nyomaték ereje, vagyis ezek a grafikus jegyek tükrözik, hogy a gyermek milyen belső erőket képes mozgósítani céljai elérésében.
Ilyenkor már lehetséges és lényeges az intelligencia-típus megállapítása, mert ha a gyermek a formákat előtérbe helyező, erőteljes nyomatékú és inkább a középső zónát kitöltő írásképet használ, szerencsésebb, ha valamilyen praktikus, konkrét szakmai dolgot tanul, melyhez a formaérzék, a teremtő kézügyesség szükséges. Ő ugyanis nem érezné otthon magát az elvont gondolatok világában, mert intelligenciatípusa nem az ú. n. „absztrakt” gondolkodásmódra teszi alkalmassá. Ám ekkor sincs semmi gond, mert az informatika iránt érdeklődő fiatalok főleg ez utóbbi csoportból kerülnek ki, írásképük levegős, olykor kötetlen (nyomtatott) betűkkel íródik.
Ahogyan múlnak az évek és egyre távolodik a gyermek kézírása a tanult sémától, úgy válik írása egyre jellemzőbbé egyéniségére. Már korán megjelenhetnek az egyéni jellegzetességek, úgymint az írás dőlése jobbra vagy balra, a betűméretek nagyítása vagy kicsinyítése, esetleg a betűk kötésének a módja. Mindez azonban csak előszele annak a viharnak, ami a kamaszkor beköszöntével söpör végig az ifjúvá váló gyermek lelkén és ennek tükrén; a kézírásán.
Az emberek többségének feltűnik, sőt olykor zavarja őket kézírásuk változása, holott ez a jelenség egy kis mértékben természetes a felnőtteknél. Azonban a 12-15 éves korig még fokozottabb, sőt jellemző, hogy a korábban megszokotthoz képest fellazul az írás vagy éppen ellenkezőleg; túl merevvé válik. Változhat a dőlésszög, akár egy íráson belül, vagy helyenként meg-megjelenik a kötetlenség. Azért fontos ezt a jelenséget e téma keretében megosztanom Önökkel, mert szeretném, ha mindenki előtt világossá válna, hogy nem kóros jelenséggel állunk szemben, de ilyenkor ebből az „anyagból” kell dolgoznia a szakembernek, mely érthetően eltér a felnőttekre alkalmazható módszerektől.
Akkor eredményes a pályaválasztásra irányuló grafológiai vizsgálat, ha ismerjük a választott pálya követelményrendszerét is, vagyis tisztában vagyunk azzal, hogy milyen igényeket támaszt a leendő hivatás a gyermek személyiségével szemben.
Ajánlott az ehhez szükséges információkat minél nagyobb mennyiségben és mélységben beszerezni a szülőnek az iskolából, amely a szakképzést nyújtja.
Ha még nem alakult ki a konkrét cél, a vizsgálódás egyoldalú lehet, mert „csak” a gyermek képességeinek készletéből indulhatunk ki, ezt kell feltárnunk és az ehhez legjobban illő pályát megtalálni. Egy pályaválasztási analízis pl. a következő területeket öleli fel:
MENTÁLIS KÉPESSÉGEK: pl. problémamegoldó képesség, a tanultak gyakorlati alkalmazásának képessége, a figyelem koncentrációja, kreativitás, rugalmas gondolkodás stb.
MOTORIKUS KÉPESSÉGEK: mozgástér igénye, a mozgás gyorsasága, lefolyása, harmóniája.
EMOCIONÁLIS (érzelmi) BÁZIS: pl. kezdeményezőkészség, szociabilitás, a munka öröme.
ÉRDEKLŐDÉS, BEÁLLÍTOTTSÁG: egyik legfontosabb területe a vizsgálódásnak, mert itt mutatkozik meg a vonzódás bizonyos tevékenységfajták iránt.
MOTIVÁCIÓS BÁZIS: mely megmutatja, hogy miért is érdeklődik a gyermek a kérdéses pálya iránt.
Fentiek ismertetésének a mélységével az volt a szándékom, hogy minden érdekelt számára világossá váljon, hogy bárhogyan is választunk, az nem lehet csupán a szülők vágyainak kivetítése, vagy a meg nem valósult álmainak gyermekeiken keresztül való megélése.
Bármelyik utat választja a család a továbbtanulást illetően, a döntésbe feltétlenül be kell vonnia a gyermeket, mert saját életének ő a főszereplője és nem mindegy, hogy örömmel végzett hivatás, vagy pályaelhagyás jut osztályrészéül a későbbiek során.
Utasi Ilona
