21. oldal Fórum
Nyílt levél minden Vezetőnek, Képviselőnek
A városunkban és környékén élő fogyatékos gyermeket, felnőttet nevelő szülők köre 2004-ben levélben jelezte igényét egy lakóotthon létrehozásával kapcsolatban. Ez év januárjában személyes meghallgatást, megbeszélést is kértünk.
Szeretnénk pár nagyon fontos tényt Önökkel megismertetni. A szülők azért szorgalmazzák a lakóotthon létrehozását, mert amennyiben váratlan szituáció alakul ki a családban, a térségünkben nincs férőhely a fogyatékosok elhelyezésre, Természetesen a krízishelyzetektől függetlenül is szükség van erre az ellátási formára. Ha egy fogyatékos személy életútját végiggondoljuk: amíg a családban él, addig a család magánügye gyermeke gondozása. A további felelősség kérdése problémás.
Nem gondoljuk, hogy ez automatikusan az önkormányzatok feladata, de több pozitív példa is mutatkozik rá. Vácegresen például már négy éve működik olyan lakóotthon, amelyet az önkormányzat egy családi ház megvásárlásával hozott létre és tart fent. Érdeklődésünkre a minisztériumban is ezt az utat javasolták.
Nem szeretnénk követelőzni, bár lassan annak tűnhet. Arra szeretnénk kérni a térség vezetőit, próbáljanak párbeszédet kialakítani egymással és velünk, szülőkkel és gondolatainkat meghallgatva lépjenek előre az ügyben. Egy ilyen speciális feladatnál a szülők jelenléte kezdettől nélkülözhetetlen a későbbi módszertan kialakítása miatt.
Tudjuk, szükség van más beruházásokra is, de a Napos Oldal Szociális Otthon udvarán lévő faház – ahol idejük nagy részét a gyerekek töltik – nem erre a célra lett kialakítva, és mára el is használódott.
A szülők hite határtalan, bíznak a gondviselésben, a jóakaratú emberekben, de főleg, hogy mindenki megérti, miről van szó. Az értelmi sérültek saját érdekeiket képviselni állapotukból adódóan nem tudják. Ha a települések vezetői tájékozódnának a már működő otthonokban a fenntartás költségeiről, talán elindulhatna a szervezés.
Tudomásunk szerint heteken belül pályázatot ír ki az Esélyegyenlőségi Minisztérium az önkormányzatok számára fogyatékosokat ellátó otthonok létrehozására.
Szülőcsoportunk is hamarosan megalakul „Mi lesz veled, emberke, ha elhagyott a szerencse?” néven.
Kérjük, támogassák elképzeléseinket!
Várjuk mindazok támogatását, segítségét is, akik ötleteikkel, szellemi vagy anyagi támogatásukkal előbbre tudnák vinni ügyünket.
A szülők nevében: Párkányiné Gálosi Edit
Pilisvörösvár, Kápolna u. 126/b.
Tel.: 333-977; 20-9928-240
Fogja be a száját!
Napsütéses délután volt. Szokásos ebéd utáni sétámon a saját portánk körül járkáltam a Mátyás király utcán, fel a vasútig és vissza, a dombon lefelé. Erre mifelénk járda nincsen, de kényelmesebb és biztonságosabb a gyaloglás, mióta az egykori dűlőutat viacolorral borították. Igaz, nem árt az óvatosság, mert azóta megnőtt a gépkocsiforgalom, vadul száguldoznak a kocsik fel s alá. A mi utcánkban egyszerű, régi családi házak vannak, itt mindenki ismeri és tiszteletben tartja egymást. Sétáimon itthon vagyok, nyolcvankét éves szervezetemnek kell ez a kis mozgás.
Amint telkünk végében a kanyarhoz értem, valahonnét előrohant egy hatalmas, loboncos kutya, néhány lépésre előttem megállt és ugrásra kész testtartással, lihegve, mereven nézett. Megálltam. Nem mertem sem tovább menni, sem visszafordulni. A kutya is várt, mereven figyelt. S akkor a Slötyi felőli kis utcácskában feltűnt két jól öltözött hölgy, jöttek a dombon felfelé, se rám, se a kutyára ügyet sem vetettek. Kínos helyzetemből szabadulni óhajtva a következőt kérdeztem, amint közeledtek:
„Önök talán nem tudják, hogy a kutyát lakott területen pórázon kell vezetni?”
A fiatalabb, vállig omló szőke hajú hölgy félreérthetetlen hangnemben rám förmedt:
„Fogja be a száját, mert mindjárt magára uszítom a kutyámat!”
Aztán továbbmentek, fel az emelkedőn, át a vasúton a Görgey utca zsúfoltan beépített, néhol hivalkodóan csicsás, kisebb-nagyobb tornyocskákkal megtűzdelt villasora felé. Ez egy új település. Ők Vörösvár „új” lakosai. Tisztelet a kivételnek. De nagy általánosságban mifelénk „sétáltatják” parádés, pedigrés ebeiket oly módon, hogy amint áttértek a síneken, szabadjára bocsátják őket, hadd fussanak, míg a kerítéseken belül a mi bezárt házőrzőink őrjöngve csaholnak.
S ha valaki – netán egy élemedett korú őslakos – kicsit sétálni vágyna a saját portája körül, az „Fogja be a száját!”
Persze lehet, hogy én már nem vagyok elég bátor.
Lehet, hogy a kutya nem is akart megharapni… De a szép ifjú szőkeség belém mart.
A becsületembe…
Szégyellhetné magát.
(tuti)
Az egyházak szempontjából
életbevágóan fontos, hogy a választásokból a polgári oldal kerüljön ki győztesen. Tudnivaló, hogy az egyházak a templomi és iskolai tevékenység mellett számos, az egész társadalmat segítő szolgálatot végeznek. Ilyen például a reformátusoknál a narkósokat mentő misszió /Rác-keresztúron, Zsibriken/ az iszákosmentő szolgálat /Dömösön, az Alagi-téren, Bükkszent-kereszten/; foglalkoznak siketekkel, vakokkal, mozgássérültekkel; vannak öregotthonai több mint 20 helyen, és vannak idiótaotthonai /Dunaalmáson, Őrbottyánban, Sajósenyén/t Egyik kórházában daganatos beteg gyerekeket ellátó osztálya működik.
Hasonló intézményeik vannak a katolikusoknak, evangélikusoknak és több kisebb felekezetnek. Ezeken a helyeken, eltekintve az orvosoktól, az ellátó személyzet átlagfizetése 60-80 e. Ft. Ezeknek az intézményeknek a működése vált most még nehezebbé az állami juttatások csökkentésével. Az adok-nem adok kiszámíthatatlansága a jelenlegi kormány önkényuralmából ered.
Amikor 1988-89-ben Romániában a falurombolás a magyarnyelvű lakosság tömeges menekülését váltotta ki, akkor elsősorban egyházak vállalták a menekülők segítő szolgálatát. El lehet képzelni, mit váltott ki egyházias, templomba járó tömegeinkből a 2004-es december 5-dikei szavazás! Felháborítónak kellett és kell tartani azt a hazugságáradatot, amely 23 millió románról és a mi nyugdíjcsökkenésünkről szólt.
Annak érdekében, hogy társadalmunk szükségeit megfelelően elláthassuk, és a határokon túl élő magyarjainkra ne mondjunk „nemet”, ezért is szükséges a változás , a polgári szövetség áprilisi győzelme!
Azt pedig egyenest kitüntetésnek kell tekintenünk, hogy választókerületünkben, Vörös-váron és környékén, olyan ember vállalja polgári életünk érdekeinek képviselését, mint Gulyás Dénes, Operaházunk énekművésze, a világ nagy dalszínházainak mindenkor szívesen látott vendége.
Statisztikai becslések szerint országunk lakosságának 60-70-en százaléka istenhívő. Ennek az aránynak kellene napfényre jönni a választásokon! Aki pedig nem csak a statisztika szerint, hanem mindennapi életében is gyakorló keresztény, az jól teszi, ha imáiban is gondol a választásokra, és áldást kér Gulyás Dénes nevére.
Pánczél Tivadar, ny. ref. lelkész
A tájképfestő
Nehéz, mondjuk, egy tájképet festeni, például Vörösvárról úgy, hogy a címe téli táj, miközben a festőállvány mögött virágba boruló fákkal, frissen zöldellő növényekkel és a tavaszi napsütés felmelegítette levegő illatával találja magát szemben a festőművész.
A jó festő bizonyára így is képes – sőt, akár emlékezetből is – a téli tájat megfesteni. A kész művet, egy tárlaton kiállítva akár még meg is dicsérhetik az oda látogatók. Még az ábrázolt területet legjobban ismerőknek sem biztos, hogy feltűnne a turpisság. Nehézségei akkor adódhatnak a művész úrnak, ha valaki (festés közben mögélopódzva) kiszúrja, hogy a vásznon készülő képen egészen mást lát, mint ami a szeme elé tárul.
A kép hitelességét viszont kizárólag az tudja megítélni, aki látta az igazi tájat is, miközben az alkotó nem győzte fehér festékkel „behavazni” a virágzó barackfákat.
Mindez nem arról a hónapok óta tartó, ádáz, lejárató, választási kampányharcról jutott eszembe, amelynek eredményeként, szeretnék a pártok maguk mellé állítani a választópolgárokat. Azt ugyanis egyrészt a választási küzdelem részének tekintem, másrészt hozzáedződtem.
Ami miatt felötlött bennem, az két olyan olvasói „kampánymű”, amelyek szerzője (Dr. Gábeli Zoltánné) a januári és a februári lapszámban is igyekezett győzködni az olvasókat.
Először még majdnem megsajnáltam, hogy a falat kenyérként szükséges jó szomszédja felköszöntésekor is az ország kilátástalan helyzetével kénytelen foglalkozni. Bár már akkor is nehéz volt nem felfedezni, a névnapi körítés közé rejtett üzenetet – „… közösen megállapítottuk, hogy változásra van szükség 2006-ban” – még túltettem magamat rajta.
A katolikus püspöki kar körlevelének kampánytartalmát viszont ilyen egyértelműen még senki sem merte illusztrálni, mint azt tette a „Jöjjön el a Te országod…” c. írásában. Nyíltan kiviláglik belőle, hogy amikor „a romlás felé vezető úton az utolsó órában vagyunk” és nem akarjuk „a látott borzalmakat a szőnyeg alá söpörni”, melyik párt neve mellé kell majd az x-et tenni a szavazólapon. A magam részéről, egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy papok, lelkipásztorok a templomok falai között politizáljanak. Szerintem ugyanis nem megengedhető egyik vagy másik párt jelöltje melletti nyílt kiállásuk, mert a templom nem pártház és nem kampányrendezvénynek otthont adó építmény.
Isten háza ugyanis, kizárólag Isten háza.
Érdekes dolog lesz viszont, hogy az „értékek felismerése” elősegítése érdekében Vörösváron melyik jobboldali jelöltet tartják majd alkalmasnak a küldetésre. Kíváncsi lennék rá, hogy milyen szempontok alapján választanak majd a „mi tanítóink”.
A Munkásőrség Központi Kórusában egykor acélos hangját rezegtető Fidesz-MPP jelöltjét, vagy városunk, akkor még meg sem született, tehetséges ifjú MDF- es jelöltjét.
A fent említett szerző mindkét írása „arra van kihegyezve”, hogy kormányváltás kell, mert (mint az óriásplakátokon országszerte látható) rosszabbul élünk, mint négy éve. Ezért olyan sok a „lehajtott fejű, savanyú arcú, összetört, ápolatlan ember”. Ezért az „orvosok százai mennek külföldre dolgozni, bízva a jobb megélhetésben”.
(A kórházszövetség adatai szerint viszont a hiányzó orvosoknak csak az 1/5 -e dolgozik külföldön, ami csupán alig 500 főt jelent.) Hihetőbb lett volna talán a cikkíró állítása, ha megemlíti, hogy szűkebb vagy tágabb családjának, orvos tagjai közül (az elmúlt négy évben) hányan kényszerültek megélhetési gondok miatt külföldön munkát vállalni.
A hitelességet ugyanis (adatok hiányában) ez nagyban segítette volna ugyanúgy, mint annak bizonyítása, hogy az elmúlt négy évben gyakoribb jelenség lett városunkban „a felbomlott családok vívódása, az italozó férjek garázdálkodása, a munkanélküliség és az elszegényedés, a növekvő drogfogyasztás” – mint azt az írás szerzője sugallja.
Én ugyanis ennek az ellenkezőjét tapasztalom Vörösváron.
Az oktatás színvonalának csökkenésére vonatkozó állítását pedig, ha én pedagógus lennék, visszautasítanám.
Nem állítom azt, hogy az elmúlt négy évben, a Kánaánban volt részünk. Nem kívánom bizonygatni azt a mindenki számára hozzáférhető adatsort, miszerint például az egy keresőre jutó reálbérek (30%-kal nőttek) több mint kétszer olyan gyorsan emelkedtek, mint az előző kormány idején, ugyanakkor, mondjuk, az élelmiszerek inflációja 60%-kal volt alacsonyabb, mint 1998 és 2002 között. A magyar háztartások fogyasztása 25 %-kal, a nemzetgazdaság teljesítménye pedig 17%-kal nőtt a jelenlegi ciklusban.
Ezek ismeretében azt állítani, hogy „robog a szekér fék nélkül lefelé a lejtőn”, meglehetősen nagy elfogultságra és enyhén szólva is, túlzott képzelőerőre vall.
Nekem ugyan nagyszüleim tanították meg a Miatyánkot, de megtanultam az igazmondást is. Ezért aztán, további száraz adatok sorolása helyett, azt ajánlom a tisztelt olvasónak, ha nekem nem akar, higgyen a saját szemének: vegye elő a 2002. januári és a 2006. januári gázszámláját és hasonlítsa össze. Én megtettem. Íme: 2002. januárban a FIDESZ kormány idején 1 köbméter gáz ára (számla végösszege/fogyasztott gázmennyiség) 39, 74 Ft. volt. Az idei januári számla szerint pedig 47, 88 Ft. Vagyis az áremelkedés 20, 4 %! (Ha ehhez hozzáveszem, hogy az elmúlt négy évben a forint kb. 20% os mértékben gyengült, azt kell mondanom: a gáz ára reálértéken számolva 0 %-kal emelkedett.)
Ennyit a 67 %-os, „égig érő gázárakról”. Enynyit arról, amitől állítólag „depressziós az ország”.
Ezek után az olvasókra bízom annak eldöntését, „milyen tájat látnak a festőállvány mögött”.
Ifj. Viola János
Gondolatok szabadon
Szeretem a Vörösvári Újságot olvasni. Munkahelyem Budapesten van, kevés időt tudok itthon tölteni. S hogy mi történt a szülővárosomban, azt az újságból tudom meg. Ezért az első oldaltól az utolsóig minden betűt elolvasok.
A februári újságot olvasva egy cikk azonban kellően felmérgesített.
Kezdem a közepén: „Nézzünk körül az utcán, buszon: lehajtott fejű savanyú arcú, összetört, ápolatlan emberek.” Nap mint nap kétszer utazom a Volán buszon. Felidézem az arcokat, akikkel már rendszeresen utazom: ismeretlen ismerősöket Ha reggel fél 6-kor utazom, tényleg lehajtott fejű embereket látok. Sötét van még ilyenkor és hideg is. Aki éveken keresztül bejár a fővárosba, az megtanul aludni a buszon, de látok könyvet olvasó, keresztrejtvényt fejtő útitársakat is.
Na nézzük az ápolatlanságot! Kora reggel tökéletes smink (nem restek korábban kelni ezért), divatos kabátok, sapkák a hölgyeken! A férfiakat (fiatal embereket) körüllengi a borotva arcvíz kellemes illata. Hol itt az ápolatlanság? „Nyugi, anya, biztos a fővárosi buszokra gondoltak!" – mondja fiatalabb gyermekem (akit ezentúl jobban megnézek, ha elmegy, nehogy szégyent hozzon rám ápoltságból!). Ezen feltevésen elmélázok egy kicsit. Rendszerváltozás előtt szörnyedve néztük az amerikai filmekben az utcán lakó – csúnya szóval mondva – csöveseket. Sajnos a rendszerváltozás után már nálunk is lehet látni hajléktalanokat. Ez velejárója a „kapitalizmusnak”, akár akarjuk akár nem. Erre is szavaztunk 90-ben. Ma már nincs „biztos munkahely”. Már nincs felettünk mindig állam bácsi mindenható keze. Ezt is akartuk!
„Nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket” – szól az idézet a püspöki kar körleveléből, majd folytatódik: „Aki nem itt jár a földön, csak az nem látja, hogy robog a szekér fék nélkül lefelé a lejtőn.” Nagyon kampányíze van ezeknek a mondatoknak! Méghozzá egyoldalúan a Fidesz javára. (Tőlünk nyugatabbra ez nem megengedhető állásfoglalás).
Szeretek templomba járni, édesanyám nekem is megtanította a Miatyánkot. Egy vasárnap délelőtti misén nagyon rossz szájízű prédikációt hallottam a szószékről a mostani kormányról. A prédikáció végén egy mondat jutott az eszembe: Istenem, kérlek, bocsásd meg szolgádnak ezt a mai beszédét! Azt hittem, Jézus földi képviselője a szeretetről, toleranciáról prédikálhat csak. Hisz Jézus élete erről szólt!
Úgy érzem, a megértés kegyelmét nemcsak az úgynevezett baloldaliakra kell kérni!
A baloldali érzelmű ember sem rosszabb a jobboldali érzelműtől. Itt is, ott is lehet találni tékozló fiút, házasságtörő asszonyt.
Horváth Józsefné
Szerkesztőségünk reméli, hogy a választások után e rovatban Olvasóink elsősorban ismét a helyi közügyekkel és nem az országos politikával kapcsolatban fejtik majd ki véleményüket – a szerk.
Közlemények
Köszönetnyilvánítás
A Német Nemzetiségi Kulturális Egyesület (Heimatverein) 2006. február 25-én rendezte meg hagyományos jelmezes farsangi bálját. Az idei hagyományos farsangtemetés sajnos elmaradt, mivel ezt hétköznap (tanítási napon) nem tudtuk megrendezni a gimnáziumban.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani a Német Nemzetiségi Gimnázium vezetőinek és dolgozóinak, hogy farsangi bálunk szebb környezetben valósulhatott meg.
Továbbá köszönet illett minden olyan vállalkozót, aki tombolával támogatta az egyesületet.
Köszönet minden egyesületi tagunknak, akik mindig részt vesznek a munkában.
Külön megköszönjük azoknak a támogatását, akik az adójuk 1 %-át az egyesületnek ajánlják fel. Ezt a támogatást mindig a rendezvényeinkre fordítjuk.
Következő rendezvényünk:
2006. április 30. Májusfaállítás a Városháza előtt.
Tisztelettel és köszönettel:
Az Egyesület vezetői és tagjai
Köszönet
A Pilisvörösvári Nyugdíjas Klub ezúton köszöni támogatóinak, hogy hozzájárulnak a klub sikeresebb működéséhez: Waldi Kft., Manhertz Ferenc "Kemabo", Bányai Bútorok, Emil Cukrászda.
Továbbá köszönet illeti a vállalkozókat, akik a tombola-felajánlásokkal támogatták a klub farsangi bálját: Pilistours-Bellatours, Krausz mezőgazdasági szaküzlet és virágbolt, Vali textil, 100 Ft-os üzlet, Müller textil, Platschek zöldségüzlet, Fetter fodrászat, Gemela ajándékbolt, Kohlhoffer barkácsbolt, Müller kávézó, Denk virágüzlet, Foto Marika, Elixír gyógydrogéria, Sváb pékség, Dvorán elektronika, Wipi cukrászda, Schreck kárpitos, Fetter könyvesbolt, Indre cukrásza, Jáki söröző, Tácsik cukrászda, Izsák-Mester elektronika, Braun Jánosné élelmiszerüzlet, Fetter vendéglő, Margit élelmiszerüzlet, Szatai személyszállító, Lovász hidegkonyha, Halmschláger Trade Rt., Varázskő Kft., Mátrai üveges, Halmschlágerné virágüzlet, Emil cukrászda.
Köszönjük: Pilisvörösvári Nyugdíjas Klub
A Pilisvörösvári Nyugdíjas Klub Locsolóbálja
Április 17-én, Húsvét hétfőjén 17 órakor "Locsolóbált" rendez a klub. Az előre meghirdetett helyszín, a Közösségi Ház helyett valószínűleg a Gimnáziumban lesz megrendezve a bál.
Pilisvörösvári Nyugdíjas Klub
Köszönet
A Ligeti Cseperedő Alapítvány (adószáma: 18673189-1-13) nevében köszönetet mondok mindazoknak, akik a 2004. évi személyi jövedelemadójuk 1%-át részünkre felajánlották.
A Zrínyi utcai óvodát támogató közhasznú alapítvány számlájára befolyt 295.424,-Ft összeget, készség-, és mozgásfejlesztő játékok, illetve nemzetiségi kalapok vásárlására fordítottuk.
Tisztelettel kérjük a jövőben is segítő támogatásukat!
Köszönettel:
Gemela Gáborné a kuratórium elnöke
