24. oldal Hátsó borító
Pilisvörösvár, Kálvária
Dr. Réthy Zoltán
Én így imádkozom
Uram! Te adtad végzetét a vérnek,
A lobbanó és hamvadó tüzet,
Én nem panaszlom, hogy gondok kísérnek,
Mint a Tisza-partot szomorú füzek.
Elvérzett bennem réges-régen Koppány,
A lázadónak nem maradt fia,
Sóhajba halkult minden büszke orkán,
Meghalt szívemben pogány Ázsia.
Nyugatra űzött messzi napkeletről
Magányos úton bolygó végzetem,
Testvéri kéz a porból nem emelt föl
Kemény tusán, ha értük véreztem.
Kelet s Nyugatnak mostohája lettem,
Kettő között vagyok örök határ,
Törött sorompó trianoni testem,
S ruhámra is sorsot vetettek már.
De új tatárok mindhiába vernek,
Együtt dobban fel szívemmel a hit:
Véremben őrzöm én is Pusztaszernek
Árpád vérében fogant álmait.
Magyar vagyok, hitvallója fajomnak,
Akit a múlt még ma is megkísért,
Az éjszakámba hajnalok dalolnak
S nem mondok le hitemről semmiért!
Beteljesül, hogy végzetem a gyermek
S én érte élni, élni akarok,
Nem kardhüvelyben, bölcsőben pihennek
A győzelmet jelentő holnapok.
Uram, Te adtad s vállalom a sorsot,
Legyen bár utam hosszú Golgota,
Adj gyermeket és én dalolva hordok
Keresztet, kínt és könnyeket oda…
Megjelent a költő azonos című verseskötetében
Pilisvörösvárott, 1938-ban
Fotó: F. A.
