7. oldal Közérdekű témák
Leomló kövek
Pillanatkép egy pusztuló műemlékről
Március 6-án reggel hét órakor hatalmas robajra ébredt a Lőcsei utcai zsidótemető melletti házban élő idős asszony. Nagyon megijedt, azt hitte, hogy a tető szakadt be a hótól. Kiment az udvarra, és megnézte a tetőt, de semmi bajt nem látott. Megnyugodva ment vissza a házba. Később, amikor a kutyának ételt vitt a hátsó udvarba, majd kiesett kezéből az edény. Nem akart hinni a szemének. A fészer ablakán keresztül egyenesen kilátott a temetőre. Az épület hátsó falán egy hatalmas lyuk tátongott. Az asszony kiment az utcára és megkerülte a házat, hogy jobban lássa, mi történt. Akkor derült ki, hogy a háztól másfél méterre lévő temető déli falának egy része rádőlt a hátrébb lévő melléképületre. Belegondolni is rossz, mi lett volna, ha éppen ott tartózkodott volna…
|
„Kilátás” a beomlott, életveszélyessé vált
melléképületből a zsidótemetőre |
A Lőcsei utcai ortodox zsidótemető városunk kevés számú műemlékei közé tartozik. A temető az itt élt nagy számú zsidó közösség kőbe zárt emléke. A zsidók a XVIII. század végén érkeztek Vörösvárra. A XIX. század végére már két-háromszáz fős közösségük élt a faluban. A mai Petőfi Sándor utca környékén laktak, amit akkor Zsidó utcának hívtak. Templomuk az utca elején volt.
1919 augusztusában durva támadás érte a kö-zösséget, gyűlölettől elvakult különítményesek bántalmazták és rabolták ki a zsidó lakosokat, a templomot is kifosztották. A pogrom után a családok nagy része – a rabbival együtt – elhagyta Vörösvárt és a fővárosba költözött. A sors különös kegyetlensége, hogy az itt maradt tíz családot a második világháború végén Auschwitzba deportálták. Az elhurcoltak közül egyedül Szikla Margit (Manci néni) jött haza a háború végén.
Szikla Manci néni elmondása szerint a második világháborút megelőzően a legnagyobb békességben és tiszteletben éltek együtt a maroknyi zsidó közösség tagjai a sváb lakossággal. Olyannyira, hogy a zsidó ünnepekre is sokan eljöttek közülük a Zsidó utcai templomba. (A templomot a háború után lebontották, egyik fala azonban még ma is áll, egy gazdasági épület részeként.)
A falu keresztény lakosai – ha ismerték az elhunytat – a zsidó temetésekre is eljártak. Hoffer Károlyné gyermekkorából így emlékezik vissza egy temetésre a Lőcsei utcai zsidótemetőben:
|
A zsidótemető déli kerítésfalának egy része
rádőlt a vele szomszédos ház melléképületére
Fotó: Kovács Zsolt |
„A halottat tetőtől talpig fehér vászonba tekerték és egyszerű, gyalulatlan koporsóba helyezték. A gyászolók héber nyelvű énekeket énekeltek és imádkoztak, a hozzátartozók megtépték a ruhájukat. A szertartás végén a rabbi hangosan elkiáltotta az elhunyt nevét. ” (A zsidó vallás ugyanis úgy tartja, hogy ezt fogják először az égi ítéletnél kérdezni tőle. A sírra a gyászolók egy-egy kavicsot tettek, s mielőtt távoztak volna, a temető bejáratánál kezet mostak. A víz elűzte a rossz szellemeket – a szerk.)
A temető nagyobb részt rendkívül puritán, dísztelen, közel egyforma méretű sírkőből áll. Egyharmad részükig a földbe vannak ásva, nagy részük megsüllyedt és eldőlt az évszázadok súlya alatt. A dülöngélő sírjelek a mulandóságra figyelmeztetik a szemlélődő embert. A terméskő kerítés is nagyon rossz állapotban van. A déli oldal egy része már évekkel korábban annyira meggyengült, hogy jobbnak látták inkább lebontani. A kövek azóta is ott hevernek nagy halmokban a temető szélén. De másutt is rogyadozik a fal.
Az utca felőli oldalon állt korábban a halottasház, ahol a halott mosdatását és öltöztetését végezték. (E sorok írója ifjúkorában még látta belülről a már akkor is rozzant épületet. Később egy szegény család szükséglakásaként szolgált.) A házikó az 1990-esek évek közepére életveszélyessé vált és az önkormányzat inkább lebontatta. A kerítés fala viszonylag itt van a legjobb állapotban.
A több mint 200 éves vörösvári zsidó temetőben közel 70 éve nem temetkezett senki. A közösség, amelynek temetkezési helyéül szolgált, s amely gondozta, eltűnt a történelem viharaiban.
A sírok között suhancok játszanak és, ha olyan kedvük van ledöntögetik a régi kövektől elütő, hivalkodó márvány síremlékeket.
Az elhagyott temető pedig olyan érték, amelyet nem szabad veszni hagyni. Évről évre tovább romlik az állaga. Ráadásul most már életveszélyessé is vált. Bármikor ráomolhat a fal egy arra járóra. (A helyiek itt járnak át a Lőcsei utcából a Kálvária utca felé.)
A temető tulajdonosa ma a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége. A tulajdonossal kötött szerződés alapján a temetőt az önkormányzat rendszeresen takaríttatja. Ez azonban kevés. Helyre kellene hozni a kerítést, a kaput, a ledőlt sírokat és meg kellene szüntetni az átjárást a temetőn keresztül. Az önkormányzat évek óta tervezi a Lőcsei park felőli átjáró megnyitását, e célból meg is vásárolta a temető mögötti telket, a megvalósítás azonban egyelőre késik.
A zsidótemető nemcsak kegyeleti hely, hanem jelentős kulturális értéke városunknak. Jó lenne, ha rendezése és megóvása a közeli jövő egyik sikertörténete lehetne.
F. A.
És lőn sötét…
Vandálok a Templom téren
Újságunk már többször foglalkozott a hányatott sorsú Templom téri lámpákkal. Az esztétikus kandelábereket és díszlámpákat rendre megrongálják a vandálok.
|
Kandelábercsonk a Templom téren Zakariás János közterület-
felügyelő felvétele |
A szomorú és felháborító történet most egy újabb fejezettel bővült. Az elmúlt év nyarán az önkormányzat felmérte a világítótestek állapotát. A 6 darab kovácsoltvas oszlopokra szerelt díszlámpa közül csak az egyik volt teljesen ép, a többinek vagy csak a burája hiányzott, vagy az égője is, vagy pluszban még a foglalata is.
A Polgármesteri Hivatal 2005. augusztus 22-én keltezett hivatalos levélben kérte a Budapesti Elektromos Művek Rt. Közvilágítási Főosztályától a világítótestek helyreállítását.
Az ELMŰ szerelői szeptember közepéig helyreállították az öt sérült lámpát. A munkát átadni azonban már nem tudták, mivel a vandálok néhány nappal később lecsaptak a lámpákra és tönkre tették mindegyiket. Ráadásul még az egyik oszlopot is kidöntötték.
A jelek szerint majdhogynem fölösleges a lámpatesteket újra és újra helyrehozni, mivel a vandálok előbb-utóbb úgyis tönkre teszik azokat. A megoldást egy éjjellátó térfigyelő kamera jelentené, ez azonban mintegy másfél millió forintba kerülne. Így aztán egyelőre marad a sötét – a téren is és a vandálok fejében is…
F. A.
