11. oldal Kertészet
Látogatás a pomázi kertbarátoknál
„Kertészkedj, művelődj, barátkozz” – hangzik a magyarországi kertbarátok hármas jelszava. Ez a nagyon hasznos és tevékeny mozgalom hazánkban már több mint 90 éves múltra tekint vissza. A vörösváriak éppen 35 éve alakították meg saját baráti körüket, Kovács István vezetésével. Sok évvel később az ő tiszteletére vették fel a „Kovács István Kertbarát Kör” nevet.
 |
 |
Vendégek és vendéglátók a kiálításon.
A képen baloldalt Schreck János elnök.
Alul: mókás kompozíciók a kiállításról |
|
 |
 |
A kör tagjainak kertjeiben hozzáértéssel és nagy gondossággal termesztett virágokat, gyümölcsöket, zöldségeket minden évben a Pilis-vörösvári Napok keretében rendezett kiállításon csodálhatják meg a helyiek.
A „barátkozz” jelszó szellemében az idei kiállításra meghívták pomázi barátaikat is, akik egy kiállítási standdal képviseltették magukat a zeneiskola aulájában kialakított mini „édenkertben”.
Szeptember 25-én a kertbarát kör négy tagja (Schreck János, Szikra Teri néni, Ludvig Károly és Skoda József) viszonozva a látogatást, megtekintette a pomázi kertbarát kör terménykiállítását a Pomázi Művelődési Ház és Könyvtárban. A Schreck János vezette küldöttség meginvitált engem is a kirándulásra, mondván ilyen csuda dolgokat nemigen pipálhattam még, mint amiket ott láthatok. A pomázi kertbarát kör – amely néhány évvel idősebb a vörösvárinál – valóban ragyogó kiállítást produkált ebben az évben is. Meg kellett állapítanom, hogy elöljárnak kreativitásban, ötletességben, játékosságban és humorban. Alig győztem lefotózni a mókásabbnál mókásabb kompozíciókat.
– A pomáziak egymást túllicitálják ötletességben – mondja Schreck János –, ez nálunk még hiányzik. Igaz, akad rá példa, Perutek Feri minden évben előáll egy-egy megmosolyogtató kompozícióval.
Míg megszemléltük a kiállítást, a kultúrház teraszán már javában rotyogott egy nagy kondér vendégmarasztaló, ízes lecsó, amihez akadt egy-két demizsonnyi jófajta helyi bor is. Az ebédet a ház egyik különtermében költöttük el. Mintegy harmincan lehettünk – vendégek és vendéglátók a teremben. Főleg idősebb korúak ülték körül az asztalokat – a kertbarátok lassan kiöregednek, hiányzik az utánpótlás. Pedig hatalmas tudást, tapasztalatot halmoztak fel az elmúlt évtizedek alatt, s ezt a tudást, a kertészet és a természet szeretetét jó lenne átadni a fiatalabb generációknak is.
Erről szólt köszöntő beszédében Vicsotka Mihály, a pomázi kertbarát kör nemrégiben megválasztott új elnöke is. A „barátkozásra” kell a jövőben még több energiát fordítani, hogy mind többen érezzenek kedvet, ösztönzést arra, hogy a kertbarátokhoz csatlakozzanak.
Az ebédet követő poharazgatós, beszélgetős két órában sokan megszólaltak a kör tagjai közül, elmondván véleményüket, észrevételeiket, javaslataikat.
Schreck János átadta a vörösváriak üdvözletét, enyhe szemrehányással illetve a pomáziakat, hogy csak ritkán látogatnak el Vörösvárra. Reméljük, ez a jövőben másképp lesz.
A baráti összejövetel végén a kertbarátok nótára, dalra fakadtak, ezzel pecsételve meg a két város kertészkedői közt kialakult barátságot. A vörösváriak a „Pilisi szép hegyek” kezdetű dallal kedveskedtek a pomáziaknak, ők erre egy helyi nótával válaszoltak. Végül mindnyájan elénekelték a szinte már „kertbarát Himnusz”-nak számító „Szeressük egymást, gyerekek” kezdősorú népszerű slágert.
Elégedetten, élményekkel gazdagon indultunk meg a Garancs dombjai felé kacskaringózó úton, Vörösvár irányába. „Kertészkedj, művelődj, barátkozz!” – a vörösváriakon ez nem fog múlni a jövőben sem. További munkájukhoz, tevékenységükhöz sok sikert és jó egészséget, szép napokat kívánunk!
F. A.
Helyesbítés
Elnézést kérünk Szikra Teri nénitől, amiért gyönyörű napraforgóit más név alatt közöltük augusztusi számunkban.
