11. oldal Fórum
Felelősségvállalásról
Borzalmas időjárási katasztrófa szakadt Szt. István ünnepén a fővárosra. Az augusztus 20-ai tűzijátékra összegyűlt milliós embertömegre a természet hatalmas erői kíméletlenül lecsaptak. Immár másodszor pusztított hatalmas vihar ezen a nyáron Budapesten, most azonban emberáldozatokat és rengeteg sebesültet is követelt az időjárás. Súlyos sebesültek, agykárosultak, lebénult emberek hevertek szanaszét az apokaliptikus éjszakában. Kicsi gyerekek sikítozva keresték szüleiket kitört fákon bukdácsolva. Kétségbeesett szülők őrülten rohantak gyermekeikkel a menedéket nyújtó kapualjakba, miközben a tűzijáték, mint gonosz démonok tánca pedig egyre csak lövellte magából a kápráztató elemeket, fittyet hányva a véres csatatérre.
A felelősök, akik riaszthatták volna a tömeget, azóta hallgatnak.
Az emberben önkéntelenül is a két évvel ezelőtti thaiföldi szökőár képe ötlik fel, ahol a nyaralók önfeledten szórakoztak, gyönyörködve a kék óceán igéző fodraiban koktéljaikat szürcsölve a katasztrófa bekövetkeztéig. Turisták a világ minden tájáról. Valaki a természetet csodálja, van, aki a szegény ország kiszolgáltatottságát kihasználva szexturizmus céljából érkezett a trópusi országba a gyönyörű lányokért, fiúkért, sőt gyerekekért. Lépten-nyomon belebotlik az ember egymást ölelgető férfiakba, átoperált neműekbe és egyéb – a jó ízlést megbotránkozató – jelenetekbe. Egyszer csak megemelkedik a hatalmas víztömeg, és mint egy fekete óriás, eltakarja a napot. Visz mindent, embereket, szállodákat, strandokat, hajókat. Káosz, menekülés, könyörgés. Az óriás kis idő után megpihen és 250 ezer halottat hagy maga után. A nap újra kisüt, de a táj romokban hever. Eltaposott illúziók, fájó emlékek, soha vissza nem térő gyermekek, szülők, barátok arcképeivel.
A felelősök, akik riaszthatták volna az embereket, hallgatnak.
2006 augusztus 14. Nagyboldogasszony ünnepe. Pilisvörösvár Búcsúja. Más a téma, más az időpont, más a helyszín. Mégsem tudok szabadulni a gondolattól, hogy vannak közös szálak, melyek hasonlóak a fent említettekhez. A vörösvári polgárok igényesebbjei már nem nevezik „tradíciónak” a Búcsút. A szemléletváltáshoz mindig idő kell. Előbb utóbb szégyennek érezzük a kulturális igénytelenséget, a vele járó koszt, a nihilt, amihez korábban sokan ragaszkodtak. Nem kell már az embereknek a dübörgő zaj, a térdig érő sár az elázott Búcsú téren. Nincs szükség a sok műanyag játékra, értéktelen, de mégis „értékes” bóvlikra, s főleg az életveszélyes állapotokra, melyeket a nagy erejű szórakoztató gépek idéznek elő. A kis helyen bezsúfolt rengeteg árus, körhintás és látogató talán nem is tudja, de vész esetén nincs menekülő útvonal. Komolyabb tűzeset is volt két éve, a tűzfészek megközelíthetetlen volt. Csak az isteni gondviselés menthette meg évről évre a hintázó gyerekeket egy komoly katasztrófától. Testületi döntés is született már 5 évvel ezelőtt a rendezvény áthelyezéséről megfelelő helyszínre, ám a polgármester asszony saját hatáskörben intézkedett és visszairányította a Búcsút az itt élők nagy felháborodása ellenére. Ha bármilyen tragédia bekövetkezne, mint közelmúltban a budapesti tűzijátékon, vajon kit terhelne a felelősség? Nagy-boldogasszony ünnepét, vagy a vattacukor árust?
Dr. Gábeli Zoltánné
Hagyományteremtés Pilisvörösváron?
Az idei „Pilisvörösvári Napok” egyik „látványos” és a szervezők reményei szerint „hagyományteremtő” programjának lebonyolítására augusztus 12-én szombaton 22 óra után került sor a Kacsa-tónál. (Gyermekkoromban még Kis Kacsának hívták a tó Bányatelephez közelebbi vízfelületét.) A program részeként szerepelt volna a „vízi alkalmatosság” kötéllel, a nézők által történő áthúzása a „másik partra”, jelképezvén ezzel a „múlt és a jelen” összekapcsolódását. Hát ez nem sikerült. Mármint a skatulya-utánzat áthúzása. Vagy kötél nem volt, vagy a motorizált „vontatás” megszervezése volt kivitelezhetőbb!
A tó partja közelében a „Torokkarbantartó” mellett, a kissé eső áztatta aszfaltozott kézilabdapályán a Cziffra György Zeneiskola Ifjúsági Fúvószenekarának játéka szórakoztatta a gyülekező, nem nagy számú érdeklődőt. Az esti sötétségben tizenöten-húszan vártuk a „skatulya” érkezését. Sem kötelet, sem húzóembereket nem láttunk a parton. Így segíteni sem tudtunk a húzásban! Megérkezett Zoltán atya, hogy megáldja és felszentelje a hajót, amelynek áthúzás nélküli változatban történő zenés érkezését látványos tűzijáték vezette be a túlpartról.
Őseink nem valószínű, hogy ilyen „bevezetőt követően” indultak el szülőföldjükről a távoli ismeretlenbe, leendő új hazájukba! Inkább valószínű, hogy szomorúan intettek búcsút az otthon maradottaknak. Zoltán atya beszédéből alig hallottunk, értettünk valamit, mert a „téren” szólt a fúvószene. Mikrofon, erősítő, hangfal nem volt a helyszínen, de szervezők sem! Mert akkor tudták volna, mi a feladatuk. Csöndre inteni zenészeket, közönséget Zoltán atya beszéde alatt, a hajó megáldásának idejéig. Zoltán atyától tudtuk meg, hogy a „téren” a polgármester asszony tartott beszédet a Vörösvárra is betelepülő sváb és bajor földművesek érkezésének történetéről. Természetesen erősítés nélkül a parton már nem lehetett hallani a beszédből semmit. Bizonyára ez is a hagyományteremtés része volt! Mint ahogy az esti időpont is. Így a jövő letéteményesei, a gyermekek nem tudtak részt venni a programon. Talán nem is volt fontos, hogy ők is részesei lehessenek a rendezvénynek. Mert a hajót délután nem lehet tűzijátékkal „indítani” és fáklyákkal kivilágítva „vontatni”!
A Pilisvörösvár és Környéke Német Kulturális Egyesületet, a Heimatvereint meg sem keresték, meg sem kérdezték a szervezők, van-e véleménye, javaslata az őseink betelepülését bemutató programmal kapcsolatban. Megfelelő-e az esti időpont a Kacsa-tó partján történő lebonyolítására.
A Heimatverein nem tud azonosulni az ilyen módon megszervezett, hagyományteremtőnek szánt programmal.
A Heimatverein vezetősége
Köszönet a helyi rendőröknek
Történt, hogy „világmegváltó” gondolatokkal összejöttek „tündi-bündi” kamaszodó hölgyeink, és saját egészségükre elfogyasztottak egy üveg pezsgőt. Identitásukat elveszítve úgymond: rossz fát tettek a tűzre.
De a rend éber őrei nyitott szemmel járva útjainkat – közbeavatkoztak…
Másnap hivatalos meghívót kaptunk – szülők és leányaik – a rendőrségre.
Bevallom, szorongva léptem be az ajtón (már a kölyköm miatt is!), mert bevillantak a saját kamaszkori élményeim: a gyakori igazoltatások és kioktatások.
És most jött a kellemes meglepetés! Kedvesek, intelligensek és segítőkészek voltak velünk, szülőkkel a rendőrök, sőt szinte családias beszélgetésbe ment át a végén a dolog. A kölykökkel atyai szigorral léptek fel – hivatalosan.
Köszönöm a rendőrök segítségét ebben a kellemetlen helyzetben! Kívánok nekik nagyobb bizalmat a polgároktól. Vezérelje a hivatástudat a munkájukat. Kívánok neki normális társadalmi elismerést (és normális fizetést is!)
egy anyuka
(név és cím a szerkesztőségben)
A solymári környezetvédők levele a miniszterhez
Tisztelt dr. Persányi Miklós miniszter úr!
Nagyon sürgős és hathatós segítségét kérjük, mert Solymár és Pilisvörösvár lakott területének egyre nagyobb részét árasztja el – mindennapos esetként, évek óta csak egyre fokozódóan – a pilisvörösvári szennyvíztisztító telep elviselhetetlen, gyomorforgató bűze.
Számtalanszor fordultunk már a solymári és a pilisvörösvári önkormányzatokhoz, az illetékes szakhatóságokhoz, és mint bizonyára emlékszik, ebben az évben többször Önhöz is panaszunkkal.
Kivizsgálták az ügyet, fogadták képviselőinket, a Solymári Környezetvédők Egyesületét, jelezve, hogy a problémát helyben kell orvosolni, mivel a telep kialakítása megfelelő a jó működéshez, csak az üzemeltetés szakértelmén és gondosságán múlik nyugalmunk.
Továbbra is miniszter úr segítségét kell kérjük, mivel helyben nem tudunk felelőst találni, és mert az emberi méltóságot meggyalázó „pöcebűzben élés” teljes és mértékben ellehetetleníti több száz, de inkább több ezer ember életét községünkben.
Tisztelt miniszter úr!
– A fent leírt helyzet azonnali személyes megismerésére kérjük! (...) Kérjük, adjon választ arra, hogy mit csináljunk mi, teljesen kiszolgáltatott pilisvörösvári és solymári lakosok?
– Kérjük, adjon választ arra, hogyan lehetséges ez a teljesen méltatlan helyzet két és fél évvel az EU-ba való belépésünk után, amikor az állam már több száz milliárdot költött az országos szennyvízprogramra (közte a pilisvörösvári szennyvíztelepre is), illetve a 2007-2013 közötti időszakra tervezett 800 milliárd Ft-os új szennyvízberuházások előtt!
– Kérjük, adjon választ arra hogyan lehetséges, hogy egyesek olyanra vállalkozhassanak Magyarországon a szennyvíztisztítás terén (is), amihez nem értenek, vagy hogy kibújhassanak a fizetésükért való megdolgozás alól!
– Kérjük, adjon választ arra, hogyan lehetséges, hogy olyanok a jogszabályok, hogy nem adnak garanciát az emberi méltóság, a szennyvízkezelés terén is sokat hangoztatott életminőség biztosítására. Hogy büntetlenül lehet ilyet csinálni emberekkel, éveken át, Magyarországon.
T. miniszter úr! Tiltakozunk, és azonnali intézkedést követelünk!
(Solymári Hírmondó, 2006. szeptember 1.)
