7. oldal Művészet
A Mű-hely Galéria kulturális estjéről
Murphy törvényei
A XXI. század információs társadalma az információk, adatok, gyorsan váltó képsorok, animációk özönét zúdítja az emberekre. A szavak, jelek inflálódnak. Bekapcsoljuk a rádiót, tévét, videót, DVD-t, komputert: özönlenek a szavak, villódznak a képsorok, flash-ek, intrók, ömlenek ránk a látványos akciójelenetek.
Agyunkat fölösleges információk tízezrei terhelik. Nem vagyunk képesek kiszűrni az értékeset, a szecskától. Nem látjuk a lényeget. Az igazat. Mai világunkból iszonyúan hiányzik a csönd és az őszinteség.
Jó lenne visszagubózni ilyenkor az emberiség ős-állapotába, amikor még a gesztusok gazdag érzelemvilágában éltek elődeink. Amikor egy szemhunyorítás vagy szemvillanás többet jelentett, mint ma egy szónoki beszéd.
A pantomim ebbe az ősi, szavak nélküli világba viszi vissza az embert. Egy egyszerűbb, érthetőbb, igazabb világba. Ahol ki lehet figurázni, ki lehet kacagni a szavakba gubancolódott és folyton elromló modern világot, azt a világot, ahol Murphy törvényei uralkodnak, s amelyet csak úgy lehet elviselni, ha nem vesszük igazán komolyan, s ironikusan szemléljük még a látszólag legszentebb és legtragikusabb dolgokat is.
A pantomim a maga sajátos, egyszerű, őszinte eszközeivel segít átmosni magunkban a folyton elromló világ értelmetlenségeit, aljasságait, elsimítani az őrületbe hajló stresszt, segít újra megtalálni magunkban a csendet.
Én legalábbis úgy éreztem magam Dvorák Gábor pantomimművész egyórás előadása után, szeptember 8-án a Mű-hely Galériában, mintha lélekben, gondolatban frissítő fürdőt vettem volna. Erre mondhatta József Attila: „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat…”
A Dvorák Színház társulata 1989-ben állt először össze, hogy a görögök óta ismert műfajt népszerűsítsék és önfeledt szórakozást, tartalmas kikapcsolódást nyújtsanak a legkülönbözőbb korosztályoknak. A társulat – amelynek jelenleg három állandó tagja van – 2002 óta működik Dvorák Pantomim Színház néven. Névadója és vezetője Dvorák Gábor 1976-78-ban a budapesti Thália Színházban szerezte meg kezdeti színházi tapasztalatait. 1982 óta hivatásos pantomimművész, pantomimtanár. 1984-88 között főként külföldön dolgozott, tanított (így Svájcban, Németországban és Ausztriában).
Dvorák Gábor így foglalja össze színházuk „ars poeticáját”:
„Előadásainkra jellemző az ironikus hangvétel, a humor és a közérthetőség. Stílusunk a klasszikus pantomim elemeire épül, de az abszurd megfogalmazások is megtalálhatók jelképrendszerünkben. Törekszünk az egyértelmű, világos képekre (nincs 'lila köd'). Célunk a szórakoztatás, az emberi gyarlóságok kikarikírozásával a közönség megnevettetése. Világunk a játszó-gondolkodó, de végeredményben optimista világ.”
Dvorák Gábor nagy sikert aratott a Mű-hely Galériában Murphy törvényei című egyszemélyes előadásával. Az előadás lényegét, mondanivalóját így foglalhatjuk össze:
„Murphy törvénye az az elv, hogy ha valami egyáltalán elromolhat, az el is romlik.
Az előadás humoros történetek láncolata..
Vágyaink és a valóság SOHA nem találkoznak.
Ha a fejem tetejére állok, és úgy nézem a világot, akkor sem könnyebb.
Murphy optimista, mi vagyunk pesszimisták.
Az ÉLET fintorog. Ha nem tudok rajta nevetni, nem élem túl.
Mosolyogj! A holnap rosszabb lesz a mánál!”
A fanyar humorú előadásba a művész bevonta a nézőket is, akik nagy élvezettel váltak részesévé a nevetésre ingerlő jeleneteknek. Mert másokat kinevetni jóleső érzés, magunkat kinevetni azonban egyszersmind a legegészségesebb is.
A világ elviselhetőbb, rendezettebb, kedvesen ironikus lesz egy ilyen előadás után.
A pantomim megérleli bennünk a csendet, és Murphy törvényei is jóleső derűvel csiklandozzák lelkünk jobbik felét.
Köszönjük Dvorák Gábornak és a Mű-hely Galéria vezetőjének, Czeglédy Gizellának ezt a szép és derűs estét.
A Dvorák Színházról a következő honlapokon találhatnak további információkat:
(http://dvorakgabor. ini.hu)
H. Czékmány Ilona kiállítása
H. Czékmány Ilona festőművész 1933-ban született Kálon. 1950-ben felvették a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium grafika szakára. A középiskola elvégzése után vállalatoknál dolgozott grafikusként. Tíz évvel ezelőtt, nyugdíjasként kezdett festeni. Realista festő, alkotásainak témái igen széles skálán mozognak: falusi életképek, tájképek, vadászjelenetek, állatábrázolások, virágcsendéletek stb. Különösen gyakori motívum festményein a ló, a Műhely Galériában kiállított festmények legalább harmada lovakat ábrázol – igen természethűen és kifejezően. A kiállítást Vörös Ildikó művészettörténész nyitotta meg a szeptember 8-i kulturális est keretében. A kiállítás egy hónapig volt látható a Mű-hely Galériában.
F. A.
