8. oldal Kultúra
Hobo Blues Band koncert
Szép és nemes dolog, ha egy közösség jótékony célból rendez koncertet, kiállítást vagy más kulturális eseményt. Még szebb, ha sokan ellátogatnak erre, és ezzel támogatnak egy nemes célt. Szeptember 15-én este sokan látogattak el a Hobo Blues Band jótékonysági koncertjére, amelynek teljes bevételét a Vásár téri általános iskolának ajánlotta fel a zenekar.
Hat óra körül értem oda a Vásár téri iskola bejáratához, ahol, miután kezelték a jegyemet, egyből észrevettem, hogy bizony nem érkeztek meg valami sokan még a koncert helyszínére. Itt szöget ütött egy gondolat a fejembe, miszerint, ha már nem sváb zenéről van szó, a vörösváriak már el sem járnak szórakozni? Tévedtem. Hét órára már egész sokan megérkeztek és még a koncert alatt is szállingóztak be az emberek az udvarra. A terepet a nyugodt szórakozás érdekében, a Kálvária utca felől a Polgárőrség, a bejárat oldalán pedig a vörösvári kung-fus srácok biztosították. Volt büfé is, ahol a rajongók csillapíthatták szomjukat. Egyszóval minden megvolt, hogy az ember egy kellemes péntek estének nézhessen elébe.
Fél óra hangolás után, húsz perces késéssel kezdődött el végül is a buli. Ahhoz képest, hogy a koncert maga nem egy profi, direkt ilyen rendezvények lebonyolítására készült helyen volt megrendezve, nagyon jó volt a hangzás, bár mondjuk a büfénél, már nem lehetett tisztán hallani, hogy miről is énekel Hobo. Az este több régebbi és újabb Hobo sláger is elhangzott. A jelen lévő kisgyermekeknek szólt például a „Mesél az erdő”, az idősebb korosztálynak meg egy Doors-átirat, a „Vándor az úton/Riders on the Storm”.
Nagyon tetszett, hogy az egészen fiatal korosztály milyen önfeledten táncolt a színpad előtt. Néhányan még az igazgató asszonyt is megtáncoltatták. Voltak olyanok is, akik csak hátulról élvezték ugyan a zenét, de úgy érzem, mindenki jól érezte magát. Hobo az egész koncert alatt igyekezett mozgásban tartani a közönséget.
Jó másfél óra zenélés után, kilenc óra tájékán a zenekar elköszönt és a koncertnek vége lett. Összességében úgy gondolom, hogy egy kellemes estet töltöttek el azok, akik kilátogattak a Hobo Blues Band második vörösvári koncertjére.
Kókai Márton
Interjú Hobóval
koncert előtt
– Miért vállaltátok el a fellépést, és mire fordítjátok a ma esti bevételt?
– Hobo: A kislányom ide jár az iskolába, most harmadikos. Tulajdonképpen ezért találtam ki, hogy legyen ez a jótékonysági fellépés. A kislányom első-másodikos osztályfőnökével, Erzsi nénivel beszélgettem, és eközben jutott eszembe ez az ötlet, hogy valahogy segítsek az iskolának pénzhez jutni. Én zenélni tudok, tehát megkértem a zenésztársaimat, hogy jöjjenek el. Mindannyian szigorúan csak pénzre gondoltunk, amikor elvállaltuk a fellépést, hogy a bevételből majd támogathassuk az iskolát, hogy számítógépet, táblákat meg hasonló fontos holmikat lehessen venni. Másrészről, pedig az emberek szórakoztatása volt a célunk ezzel a mai esttel, de hát ez nyilvánvaló.
– A közelben, Piliscsabán laksz. Gyakran jársz Vörösváron?
– Hobo: Természetesen igen. Amikor csak tehetem mindig én jövök a kislányomért, mert ugye elég sokat utazok a koncertek miatt. Másrészt ő hetente kétszer jár úszni, és akkor is én szoktam érte jönni.
– Mi a véleményed Vörösvárról?
– Hobo: Nem igazán ismerem. Úgy is mondhatjuk, hogy csak átutazó vagyok errefelé, mivel évi 200 előadáson játszunk a fiúkkal. A megmaradt szabadidőmet pedig igyekszem a családommal eltölteni. Ebből következik, hogy piliscsabai közösségi életbe sem szoktam úgymond belefolyni, bár csináltam már máskor is jótékonysági előadást Csaba számára.
– Olvastam a honlapodon, hogy rendeztél nemrég egy emlékestet Faludy György emlékére. Hogy sikerült?
– Hobo: Az est múlt vasárnap volt Budapesten a Gödör Klubban. Nagy érdeklődés mellett zajlott le maga a rendezvény. Rengetegen eljöttek, mondhatnám azt is, hogy alig fértek be.
– Mit vársz a mai koncerttől? Szerinted hányan lesznek rátok kíváncsiak?
– Hobo: Nem tudom, mit várhatunk, mivel nagyon régen játszottam itt utoljára. Úgy érzem, hogy nem is rám tartozik, hogy megsaccoljam, hányan jönnek el. Akárhányan néznek is meg ma este minket, én és a társaim ugyanolyan jó kedvvel fogunk játszani, mint mindig.
Kókai Márton
Köszönet
A jótékonysági koncert bevétele 500 000 Ft volt. Köszönjük Földes László, Hobónak és zenekarának a felajánlást s a nagyszerű koncertet, a nézőknek pedig, hogy eljöttek és ezzel támogatták intézményünket.
Fogarasy Attiláné
igazgató
Ziegler Márton két verse
Laudatio materia*
Tisztelet Illyés Gyulának
Bármit is hazudj magadnak,
csak kilóra mért anyag vagy.
Piedesztálra emelnek,
vagy dohos gödörbe temetnek,
mindegy, mert magad csak anyag vagy,
rabszolgája az anyagnak.
Ha csodás is lelkednek álma,
az is csak néhány idegpálya.
Szerelmet vallasz gyönyörű lánynak,
az anyag udvarol önmagának.
Javakat gyűjtesz magadnak,
szentélyt emelsz az anyagnak.
Elefántcsonttornyot faraghatsz,
föléhágsz örömnek, haragnak,
jólétet álmodsz, vagy nyomorult leszel,
gyémántot iszol, aranyat eszel,
mindegy, mert porból lettél,
és porrá leszel.
Nemet mondasz a zsarnokságra,
igent egy félkilós aranyláncra,
mindegy, mert bármit is teszel,
a többiekkel együtt te is zsarnok leszel.
Vasárnap délután
Régen volt harangok zengnek,
mélyén az időnek s csendnek,
Néma halleluját,
áldó halleluját.
Délután terül a tájra.
Aranyló napfénynek árja,
szívemen világit át,
szívemen sugároz át
Szemével életem látja.
Lelkemben igéje áldja,
jókedve esztendejét,
jókedve esztendejét.
(* Az anyag dicsérete)
