11. oldal Vallás
Szent Erzsébet éve
Szent Erzsébet – Lenin: 12-118.
Ez a szám sporteredménynek is borzasztó volna. Mivel azonban ez a magyarországi közterületek neveinek arányát jelenti, a helyzet egyenesen katasztrofális. 17 évvel a rendszerváltás után kilencszer annyi közterület (utca) van Magyarországon elnevezve egy gyilkos diktátorról, mint egy Árpád-házi szentről. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy 62 településen még mindig található Kun Béla utca, és Szamuely Tibornak, az 1919-es kommün véreskezű népbiztosának is 10 közterület állít emléket hazánkban.
Ezek a számok önmagukért beszélnek. Szomorú, hogy ezeket az embereket idehaza még mindig jobban ismerik (azt csak remélem, hogy legalább nem becsülik), mint Szent Erzsébetet.
Persze ezen nincs mit csodálkozni. Ha ma bárkit megkérdezünk, aki 1990-ig befejezte az iskoláit, mindenki kapásból el tudja mondani az Auróra cirkálóról, a csak népének élő hős Leninről, a Tanácsköztársaságról és az MKP, később MSZMP nagyszerűségéről szóló hazugságokról tanultakat. De ha ugyanezeket az embereket megkérdezzük Szent Erzsébetről, a legtöbbjük bajba kerül. S tartok tőle, a fiatalabbak is.
Jómagam megdöbbenve olvastam az Új Ember és a Magyar Kurír erről szóló összeállítását. Föltehetően nem csak ezen múlik az ország sorsa, de azért ez nagyon elkeserítő. Legföljebb az vigasztalhat minket, hogy Pilisvörösvár szerencsére annak a 12 településnek az egyike, ahol van Szent Erzsébet utca. Sőt, Szent Erzsébet köz is. Jó érzés ebben a felsorolásban városunk nevét olvasni. S mivel nekünk van Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Flórián és Szent János utcánk is, ezen a téren semmiféle szégyellnivalónk nincs. Talán még követésre méltónak is számítunk.
S ami szintén örvendetes, van Mind-szenty József utcánk is. Mindszenty bíboros, amellett hogy az egész világon nagy tiszteletet vívott ki, született Pehm Józsefként, magyarországi német származású emberként szívünknek különösen kedves. Nagyszerű gondolat, hogy Vörösvár a szentek mellett neki is emléket állít.
Azonban még ezt a sok jót is lehet fokozni. Például Szent Erzsébet méltó megünneplésével. Magyarországon 2007-ben nemcsak Batthyányi-, hanem Szent Erzsébet-év is van. Idén ünnepeljük születésének 800-ik évfordulóját. Érdemes felidézni a magyar királylány életét és elgondolkodni a tettein.
A csúfos statisztika ellenére, a Szent Erzsébet-év kapcsán Magyarország több településén is rendeznek kiállításokat, tanulmányi versenyeket, a könyvkiadók pedig, művészeti és történelmi műveket jelentetnek meg a szegények apostolaként ismert Erzsébetről. Remélhetőleg ezek a megemlékezések, versenyek és művek is hozzájárulnak a történelmi homály eloszlatásához. Szent Erzsébet ismerete és tisztelete ugyanis, nemcsak a Katolikus Egyházban, hanem mindenkiben természetes kellene hogy legyen.
Pilisvörösvárnak – a 12 település egyikeként – különösen illene csatlakozni ezekhez a kezdeményezésekhez. Szerkesztőségünk ezért teszi közzé Szent Erzsébet emlékének méltó megünneplésére vonatkozó felhívását. Várjuk mindazon magánszemélyek, intézmények, szervezetek jelentkezését, ötleteit, akik, amelyek, javaslataikkal, ötleteikkel, vállalásukkal elő tudnák segíteni ennek megvalósulását. Ennek érdekében következő lapszámunkban ismertetjük Szent Erzsébet, magyar királylány, türingiai grófnő életrajzát.
Várhegyi Ferenc
Seregély István egri érsek levele
Tisztelt Polgármester Asszony/Úr!
|
Ismeretlen német mester:
Szent Erzsébet ruhát ad a szegényeknek |
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a 2007-es évet Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulója alkalmából Szent Erzsébet Jubileumi Évvé nyilvánította. Plébániák, egyházi és világi iskolák, intézmények kiállításokkal, tanulmányi versenyekkel, művészeti pályázatokkal, könyvkiadók szépirodalmi, történelmi, művészeti kiadványokkal is igyekeznek méltón megemlékezni az évfordulóról nemcsak Magyarországon, hanem számos más országban is. A Nemzeti Bank pénzérmét, a Magyar Posta pedig bélyeget ad ki a jubileumi év alkalmából, és Németországban is 10 eurós pénzérmét hoznak forgalomba Szent Erzsébet emlékére.
Mivel magyar szentről van szó, aki világszerte hírnevet szerzett nemzetünknek, szeretnénk, ha e kezdeményezésekhez az önkormányzatok is lehetőségeik szerint csatlakoznának. A világszerte ismert magyar királylány, akiről a világ számos pontján templomok, oktatási és karitatív intézmények sokasága van elnevezve, akinek művészi ábrázolásával Perutól Sri Lankáig sok-sok országban találkozhatunk, itthon bizony nem eléggé ismert.
A magyarországi települések utcaneveit áttanulmányozva arra a szomorú eredményre jutottunk, hogy mindössze tizenegy olyan város és falu van hazánkban, ahol közterület van elnevezve róla. Ezeket érdemes felsorolni: Békésszentandrás, Budapest, XX. kerület, Dorog, Edelény, Mátra-szőlős, Pécs, Pilisvörösvár, Sárospatak, Tatabánya, Veresegyház és Zsámbok. S ehhez még talán hozzávehető a pesti Rózsák tere, amely nyilvánvalóan Erzsébetre utaló elnevezés, mivel a téren Szent Erzsébet-templom és -szobor áll. Tehát tizenkettő.
Félreértés ne essék. Nem Erzsébetnek van szüksége arra, hogy utcákat nevezzünk el róla, sokkal inkább nekünk, hogy olyan példát tudjunk fölmutatni mai magyar ifjúságunknak, aki női és anyai mivoltában, valamint a szegények iránti segítőkészségével is vonzó lehet mindenki számára. Ezért arra kérjük az önkormányzatokat, hogy ne szalasszák el a 2007-es Szent Erzsébet-év kínálta lehetőséget, és nevezzenek el róla közterületet településükön.
A Szent Erzsébet-év jubileumi bizottsága nevében:
Seregély István
egri érsek, a jubileumi bizottság elnöke
A búzaszem
Képzeld el, hogy a langyos tavaszi szél nyargal a föld felett. Hullámokat borzol a búzatábla üstökébe.
|
El Greco: Krisztus meggyógyítja a vakot |
Képzeld el, hogy tüzes nyári nap alatt ringó, sárga kalászok erdeje jelzi, kész vagyunk, érettek mindarra, amiért megszülettünk.
Képzeld el a búzaszemet. Malomba vágyik, hogy társaival együtt, éltető meleg kenyérré legyenek.
A búzaszemek, a malomkövek durva fogai között, őrlődve élik meg a maguk Golgotáját. Áldozatként megőröltetnek. A föld porából kinőve, majd tiszta lisztté válva, látszólag élettelenül léteznek. Porból porrá lettek.
A mi Golgotánk az életünk. Ahogy keresztünket, a sorsunkat cipelve, botladozva, elbukva, majd feltápászkodva, végül mi is porból porrá leszünk.
Az a búzaszem, aki ügyeskedve elkerüli a malomkövek őrlő fogait, nem teljesíti a sorsát, nem viszi a keresztjét, lehullik, hulladékká válik.
Képzeld el: hull – hulla – hulladék. Valami elveszett, kárba veszett. Nem az lett, ami lehetett volna.
Összesöprik és a szemétbe kerül. De búza marad! Talán tíz, száz vagy ezer év múlva, ha földbe kerül és kihajt, új lehetőséget kap, hogy kenyér legyen belőle. Ez a búzaszem reinkarnációja. Az ember, ha nem vállalja a sorsát, sok-sok szenvedés után, hasonló helyzetbe kerül – magasabb szinten.
Képzeld el a misztériumot, ahogy a halott fehér lisztből kenyér lesz.
Két szálon fut a történet:
Jézus, ő él, ő éleszt, ő az élesztő.
Az Atya, ő a kova, a kipattanó szikra.
A kettő együtt: a kovász, amely az élet vizével és az élet sójával, életre kelti a halott búzaszemeket.
A csoda folytatódik. A mindent, a minden salakot elhamvasztó tűzben megszületik az illatos meleg kenyér, az élet. Az élet, ami tiszta és szent, egy darab Isten Fiából. És a búzaszem, átélte a feltámadást.
Képzeld el, a búzaszem így Istenné válva táplál bennünket. – Sejtjeinkbe épül és részévé válik egy magasabb szintű valóságnak. Magunkba fogadva, megváltjuk a búzaszemet.
Hermész tanítása szerint a világ, analógiákra épül. Amint fenn, ugyanúgy lenn is.
A sorsát megélt emberben – porrá válva is – ott a kovász, az isteni szikra, a lélek.
Alázattal, odaadva magunkat az isten tüzének, leszünk élővé egy magasabb szinten. Így lehetünk élő és éltető részei a kozmosznak – az egységnek!
Képzeld el magad, mint illatos, meleg kenyeret Isten asztalán, és lehetsz megváltva, általa. A búzaszem csodája számunkra is lehetőség.
Atyám, mindannyiunk atyja!
A lelkem rezdüléseiben érzem, hogy bennem élsz. Érzem, hogy lényem tisztább fele egy veled. Ez a részem tőled van és terelget a jó felé. El kell mondanom neked – a szakadékon átkiáltva – hogy hozzád igyekszem – haza – egységbe veled.
Fogadj magadhoz minket, mert fázunk és reszketünk magunkra hagyottan. Hályogos szemmel, egymást sem ismerve tévelygünk. Keressük Jézus lábnyomát, melyek feléd vezetnek. Azt a szikrát, amit tőled kaptunk, a lélek leheletével kell lángra lobbantani, hogy égő tűz legyen és világosság, és a szeretet melegsége.
Kérünk téged, add meg a reményt, hogy kicsiny lángjaink fénye eljuthasson hozzád.
Kérünk téged, segíts rajtunk.
Most és mindörökké.
Ámen.
Miksa Gyula
Köszönet az oltárterítőért
Köszönetet mondunk Pál Zoltánné – Gyöngyinek, hogy igen rövid időn belül elkészítette templomunk számára a régen óhajtott – ádventi és böjti időszakban használt – lila hímzésű oltárterítőt, jelképes munkadíjért.
Azt mondta: „Örülök, hogy szolgálatot tehettem a katolikus templomnak.” (Pál Zoltánné református vallású.)
Munkáját Isten szolgálatának tekintette. Nemes gesztusát hálásan köszönjük.
Gromon Andrásné
