7. oldal Oktatás - Kultúra
Zene, tánc, ének
A Templom Téri Általános Iskola uniós projektjéről
Zene, tánc, ének: a három közül egy is elég ahhoz, hogy gondolatokat indítson el, érzelmeket ébresszen az emberekben. A Templom Téri Általános Iskola nemzetközi programjának keretében partnerországaival ezen témaköröket választotta ki egymás jobb megismerésére a tanév első félévére.
|
A tanári kar lengyel polonézt táncol a farsangi bálon |
Az idén európai uniós iskolai projektünk harmadik, befejező évéhez érkeztünk Az első közös év egymás ünnepeinek megismerésével telt, a másodikban népeink meséi, legendái hoztak közelebb minket egymáshoz. Utolsó évünk témakörét a különböző művészeti ágak adják.
Mit is jelent ez pontosan? A művészetnek négy ágát jelöltük ki: a zenét, a táncot, a képzőművészetet és a színjátszást. Az első félévre kitűzött feladat az volt, hogy mind a nyolc iskola kiválaszt népdalai közül egyet vagy kettőt és annak előadását DVD-re rögzíti. A zenei kíséret nem volt feltétel, de néhányan úgy gondoltuk, jó alkalom nyílik ebben a feladatban arra is, hogy egymás népi hangszereit is megismertessük egymással. Iskolánk alsós és felsős diákjai egyaránt kivették a részüket az éneklésből és a zenében tehetségesebb tanulóink alkotta Tücsök Zenekar kíséretében vettünk fel három népdalt DVD-re. Ezúton is szeretném megköszönni a Cziffra György Zeneiskola vezetőinek, hogy együttműködtek velünk, valamint a Tücsök Zenekar tanárainak diákjaik felkészítését és a felvételen való részvételüket. A hegedűsöket Oláhné Szabó Anita, a csellósokat Tácsik Zsuzsanna vezette.
A zenéből nem maradhatott ki a pop kategória sem, amely a tavalyi spanyol diáktalálkozón a gyerekek javaslatára egyhangú szavazás alapján került a programba. A mi iskolánkban a tanulók szavazatai döntötték el, hogy mely hazai együttesek azok, akiket érdemesnek ítélnek arra, hogy külföldi társaik is megismerkedjenek velük.
A következő feladat egy rövid, de kerek egészet alkotó magyar néptánc koreográfia megtanulása, előadása és filmre rögzítése volt. A „kihívást” a projektben az előző két évben is aktívan résztvevő 8. m osztályos tanulók vállalták, osztályfőnökük, Francsics Nóra tanárnő vezetésével. A tánc megtervezésekor azt is figyelembe kellett vennünk, hogy partnereink is el tudják sajátítani majd a lépéseket, és meg tudják tanulni azokat egy esetleges iskolai fellépéshez. Úgy gondolom, sikerült ennek a feltételnek is eleget tennünk és így volt ezzel a többi iskola is. Így vált lehetővé az, hogy az idei alsós farsangi bálunk bevezető műsora igazán nemzetközire sikeredett! A tanári kar a lengyel polonéz
|
DVD-felvételen a zeneiskolában |
táncot választotta, amely Lengyelországban hasonló helyet foglal el a bálokon, mint nálunk a palotás tánc. A bál nyitó tánca tehát a polonéz lett. A sort a 4.m osztály folytatta, akik a Spanyolországból érkezett film alapján baszk néptáncot adtak elő, az eredeti népviselethez igen hasonló ruhában. A jó szerepléshez osztályfőnöküktől, Vidor Judit tanítónőtől, Szilvásy Tiborné néptáncoktatótól, valamint Holló Miklósnétól kaptak segítséget. Harmadik fellépő csoportunk a 2. m osztály volt, akiknek a norvég gyerekek dala tetszett meg és a norvég DVD-n látott koreográfia alapján kitűnő előadással további jó alapot szolgáltattak a bál hangulatához. A gyerekek felkészítésében az osztályfőnök Vereckeiné Györkei Katalin vezetésével a szülők is aktívan kivették részüket.
Mindenképpen szeretném megköszönni a feladatok elvégzésében résztvevő diákjaink munkáját, a szülőktől kapott sok-sok segítséget és kollégáim közreműködését.
A félév során még egy említésre méltó dolog történt: Németországban tartottuk az esedékes projekttalálkozót, melyen ilyenkor minden iskola érintett képviselője jelen van. Igen jól felszerelt, valóban gyerekközpontú iskolát ismertünk meg Wiesentben, a Regensburg melletti településen. Az óralátogatások, a kulturális programok mellett szerencsére arra is jutott idő, hogy megbeszéljük azt, miszerint két német kolléga érkezik majd iskolánkba, és egy hetet töltenek majd velünk.
Munkánkról képeket, filmrészleteket a www.branchesofculture.com honlapon találhatnak. Örülnénk, ha megtisztelnének azzal, hogy megtekintik honlapunkat.
Krizsánné Ferenczi Ildikó
project-koordinátor
Az Év Önkéntese
A Pilisvörösvári Környezetvédő és Természetbarát Egyesület tagja, Manhertz Alexandra elnyerte az Év Önkéntese Címet. Már ötödik éve önkénteskedik a Faunánál, így az eddigi munkájáért, segítségéért kapta az elismerést. A segítségnyújtás sokrétű volt, tüntetett pl. az élő állatszállítás ellen, vagy a ketreces tojó tyúktartás ellen, vagy a szőrmeipari akcióban vett részt.
Annak idején azért csatlakozott, mert ez volt az egyetlen olyan szervezet, amely a gazdasági állatok védelmével foglalkozott. Különösen érzékenyen érinti az ezen állatokkal való bánásmód, ezért is lett vegetáriánus.
Ennél a szervezetnél hasonló gondolkodású és életmódú emberekkel találkozhatott. Havonta tartanak önkéntes gyűléseket, ahol előadásokat hallhatnak, állat- és környezetvédelmi témában egyaránt.
A Pilisvörösvári Környezetvédő és Természetbarát Egyesület vezetősége
Hírek röviden
Március 30-án Hetessy József, 56-os elítélt volt vendége a Mű-hely Galériának. (Könyvismertetőnket lásd következő számunkban. – a szerk.)
Április 1-jén a 100 Folk Celsius adott koncertet a zeneiskola színpadán.
Április 6-án este az Alig Színpad színészei szórakoztatták a Mű-hely Galéria közönségét. A társulat már többször szerepelt a galéria színpadán, ezúttal két humoros jelenetet adtak elő.
Április 9-én tartotta a Nyugdíjas Klub hagyományos locsolóbálját a Gimnázium aulájában.
Április 13-án Erőss Zsolt tartott élménybeszámolót a Mű-hely galériában négy 8000 méteres hegycsúcs megmászásáról.
24 órás magyaróra
Magyarországon biztosan az egyetlen, de már nem az első, hiszen a pilisvörösvári Schiller Gimnáziumban immár hagyománnyá vált ez a rendezvény. Idén a Sziget témakörben zajlottak az órák és a programok. És sziget volt ez a javából. Aki kultúrára, közösségre, evésre-ivásra vágyott, az mind idejött, és itt is maradt másnap reggelig. Szeitz Teodórát, a rendezvény egyik motorját a maratoni hossz értelméről faggattam először.
SZ.T.: 12 órát bárki végicsinál. A 24 óra viszont már olyan, mint egy beavatás. Csak ötévente szervezzük meg ezt az egynapos kultúr-sokkot, és így már mindenki várja, hogy újra eljöjjön az ötödik év. Minden diák itteni életében általában egyszer kerül sor ilyesmire.
H. I.: – Kik a szervezők? Honnan lehet erre pénzt szerezni?
SZ.T.: – Szinte minden tanár részt vett mind a szervezésben, mind a lebonyolításban, az ötlet azonban hármunké Faragó Tímeával és Mergenthaler Rékával. Nagyon nagy segítséget nyújtottak a diákok, akik technikai felkészültségükkel bravúrosan oldották meg a logók tervezését, a marketing munkát, a hivatalos levelezéseket, az étlapokat és minden egyebet. Ezen kívül természetesen a szülők is beszálltak, vagy adományokkal, vagy társadalmi munkával, de mindenképpen jelen voltak.
H. I.: – Mit tartasz a legfontosabbnak az idei 24 órás magyarórán?
SZ.T.: – Minden ilyen rendezvény elsődleges értelme – persze a kultúra terjesztésén túl – a közösségépítés. Hogy itt valóban közösségi élményt kaptunk mindnyájan, az abból is látható, hogy még sok diákon napok múltán is ott volt a karszalag, a belépő a magyarórára. Másrészt olyan csodák történtek itt például, hogy a versmondó verseny tele volt önkéntes jelentkezőkkel. Nagyon szépen előadott verseket hallhattunk diákjainktól Márai, Kosztolányi, Radnóti és még sok más neves írónk-költőnk tollából.
H. I.: – Nálatok minden diák ilyen lelkes irodalmár?
SZ. T.: – Rendeztünk olyan programokat is, amelyek evésről, ivásról, sportról, földrajzról szóltak. Volt Tánc-sziget és kávéház, Dia-sziget és Zene-sziget. Mindenki megtalálta a neki való szórakozást. Már reggel elkezdődtek a rendhagyó órákkal a változatos programok. Tényleg minden a sziget jegyében zajlott. Számos vendégelőadót hívtunk, többek között Boldizsár Ildikó mesekutatót, Lackfi János költőt, Vassy Zoltán pszichológust. Nem unatkozhatott senki.
H. I. : – Neked mi tetszett a legjobban?
SZ. T.: – A leginkább Boldizsár Ildikó mesékről tartott előadását élveztem. Visszacsöppentünk abba a varázslatos mesevilágba, amelyben gyerekkorunkban éltünk. Egyúttal azonban magyarázatot is kaptunk az ott megjelenő szimbólumok és események jelentéséről. Megtudtuk azt, hogy mesével gyógyítani is lehet.
H. I.: – Nekem pedig a Kincses-sziget ötlete tetszett a legjobban. Ez az úszó csoda hordozta hátán az alkotó diákok kincseit. Itt derült ki, hogy mennyi tehetséges gyerek jár a Schiller Gimnáziumba. Portrék, tájképek, állatrajzok díszítették az első emeleti folyosó falait, de itt ismerkedhettünk meg a tanulók irodalmi alkotásaival is. Novella- és regényparódiák valamint kedves versek várták az érdeklődőket.
Aki szeretne részt venni a következő 24 órás magyarórán, az most írja föl a kéménybe, hogy öt év múlva el ne felejtsen elmenni. Tehát 2012-ben újra ugyanitt!
Hidas Ildikó
Bemutatkozik új rovatszerkesztőnk
Bemutatkozom. Bár, aki 38 évet leélt egy kisvárosban, és nem ismerik, az ássa el magát. Szüleim, nagyszüleim is itt éltek, itt élnek. Azért be kell vallanom, hogy volt néhány év, mikor elhagytam a Pilist. Mivel német-olasz szakon végeztem az ELTE Bölcsészkarán, hosszabb ideig ösztöndíjasként Német- és Olaszország területén tanultam (Jena, Heidelberg, Siena, Perugia, Bonn). Az egyetem utáni első néhány munkás évet különböző budapesti gimnáziumokban töltöttem nyelvtanárként. Majd miután a Külkereskedelmi Főiskolán elvégeztem a tolmácsképzőt, három hónapot Bonnban dolgoztam mint fordító. A legszívesebben még mindig arra a féléves tolmácsmunkára emlékszem vissza, melyet Szabó István „A napfény íze” című filmjének forgatásán végeztem. Számomra a legnagyobb kihívás és örömforrás, ha bármilyen közösségi alkotó munkában részt vehetek. Ilyen a tanítás is. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanítok német irodalmat és országismeretet. 1996 óta vagyok házas. Férjem, Szalay Péter, filmrendező. Két gyermekünk van, Hanna (7) és Sára (5). őket is arra próbálom tanítani, ami szerintem a legfontosabb: a környezetünkben lévő emberekkel együtt létrehozni valami jót.
Hidas Ildikó
Gozo
Győri Zsolt Gozo képeit nézhettük meg április 6-án a Mű-hely Galériában. Képeiről rögtön az jutott eszembe, hogy van nekem otthon egy könyvecském: Glanz und Elend der 20er Jahre. Die Malerei der Neuen Sachlichkeit (Csillogás és nyomor a 20-as években. Az Új Tárgyilagosság festészete). Győri Zsolt képei ezt a két világháború közti dermedt hangulatot idézik: gépek, eltárgyiasult, tönkretett természet, roncsok, ipari hulladék. Kis enyhülést hoznak a bánya meleg sárga színei, de azért ott sem szeretnék otthon lenni. Szó szerint embertelen ez a világ: nincs élő szervezet a festményeken. Nekem Győri Zsolt másik ötlete, melyből ide nem hozott kóstolót, jobban tetszik. Táblajátékokat csinál mozaikból. A hagyományos játékokon kívül, mint például a dáma vagy a „Ki nevet a végén?” készülnek saját ötlet alapján, új szabályokon alapuló társasok is. Csak reménykedni tudok, hogy ezek majd egyszer felülmúlják a számítógépes játékok népszerűségét.
Hidas Ildikó
Köszönetnyilvánítás
A Pilisvörösvári nyugdíjas Klub ezúton fejezi ki köszönetét támogatóinak, hogy hozzájárultak a klub locsolóbáljának sikeres megrendezéséhez: Schiller Gimnázium, Német Nemzetiségi Fúvószenekar, PilisTour Utazási Iroda, Pfeiffer Söröző, Braun Jánosné, Margit élelmiszerbolt, Varázskő Virágvarázs, Gilde vendéglő, Gazdakör vendéglő, Sváb pékség, Indre cukrászda, Takarékszövetkezet, Raiff-eisen Bank.
Pilisvörösvári Nyugdíjas Klub
