12. oldal Fórum
A Heimatverein viszontválasza Sax Lászlónak, Feldhoffer Jánosnak és a szerkesztőségnek
Tisztelt Német Nemzetiségi Önkormányzat, Feldhoffer János és Szerkesztő Úr!
Utoljára és többet nem szeretnénk ezzel a témával foglalkozni.
Nem is vártunk más reagálást a megszólítottaktól, hiszen előre megírtuk: mindent meg lehet és ki lehet magyarázni.
Csakhogy nem meg-, hanem kimagyarázták magukat.
Tisztelt Sax László!
A város szűkös lehetőségeivel nagyon is tisztában vagyunk.
Sajnos a testületnek olyan adósság mellett kell dolgozni, amely nehézség előtt csak fejet lehet hajtani.
Hogy nem adtak támogatást, azon már régen túlléptünk. Ráadásul még ostobának is akarnak nézni bennünket!
No azt már nem lehet szó nélkül hagyni.
Hogy az Önök tiszteletdíja hasonló nagyságú mint a tavalyi? Lehet, hogy duplája a nagy önkormányzati képviselőkének?! Önök igencsak takarékosak és nem szórják a pénzt!?
Igen, az ünnepi programok nincsenek levédve. Ám eddig senkinek nem jutott eszébe hasonló jellegű rendezvényt szervezni! Csak az idén! Nem furcsa ez egy kicsit, Elnök Úr?
Az sem baj, hogy egy időben több helyen van.
Akkor tavaly miért nem engedték akkor megtartani az utcabált, amikor mi szerettük volna!
A volt Polgármester asszonnyal az élen a testület és Ön is tiltakozott.
Ön minek nevezné ezt a magatartást? Ha ez nem hadjárat az egyesület ellen!
A mi véleményünket nem írjuk le, mert úgysem kerülne be az újságba, hiszen csak Önöknek lehet igazuk.
Úgyis kimagyarázzák magukat.
Kedves Feldhoffer János!
Az igazság az, hogy tavaly óta sokat romlott a memóriája, mert volt utcabál. Igaz, nem pünkösdkor, de volt! Augusztus 5-én a Pilistaler Echo szolgáltatta a zenét. A májusfa állításra nem kértünk fel sem iskolát, sem óvodát, mivel már tudtuk, hogy nem kaptunk támogatást.
Ebből következik, nem volt kit lemondani hetekkel azelőtt.
A májusfa pedig nem lett „csak úgy otthagyva”, mert ha nem mi, akkor megkértük Kovács Zsolt tűzoltó parancsnokot, hogy bontsák le.
Azt is tudtuk, hogy a fúvóstalálkozó ingyenes volt.
Nem is tudomásul vesszük, hogy a város kulturális életében kiemelkedő szerepet vívtak ki.
Viszont ha azt nézzük, hogy az önkormányzattól kaptak és kapnak 600.000 Ft-ot még a NNÖ-től 860.000 Ft-ot, akkor már nem is tűnik olyan önzetlennek ez az egész. Úgy gondoljuk, évi 5-6 alkalomért ez szép fizetség.
Ha pedig külföldi delegáció volt itt és térzenét szolgáltattak, azt külön honorálják. A Vörösvárért érdemhez gratulálunk!
Ennyit az Ön igazságáról és ferdítéseiről.
Nem hagyhatjuk szó nélkül ezeket az igaztalan vádakat!
Ha ezeknek mind utána nézett volna, akkor most nem kerülne nevetséges helyzetbe.
Tisztelt Szerkesztő Úr!
Az első cikkünk sem volt olyan, amely bárki becsületét vagy önérzetét sértette volna. Igaz, erősebben fogalmaztunk. Az újságba nem került be, de Ön tájékoztatta az illetékeseket cikkünk teljes tartalmáról.
Önnek nem az a dolga, hogy állást foglaljon ez ügyben, hanem hogy pártatlanon tájékoztasson.
Úgy gondoljuk, az újságírásnak is vannak szabályai. A szerkesztőnek pedig illik betartani az újságírói etika szabályait.
A városban terjedő hírekkel ellentétben az egyesületünk köszöni, jól van, nem szűnt meg és nem fog megszűnni! Sőt…!
Heimatverein
Az NNÖ és a Heimatverein levélváltása
Manhertz Mártonné elnökasszony
Heimatverein
Tisztelt Manhertz Mártonné!
Az elmúlt években a Heimatverein vállalta magára a hagyományos szeptember végi szüreti felvonulás megszervezését. Mivel a Heimatverein a májusfaállítástól az utolsó pillanatban visszalépett, okkal aggódunk a szüreti felvonulás miatt, amely ugyancsak az Ön által vezetett egyesület ez évi tervei között szerepelt. Az a kérdésünk Önhöz és a Heimatverein tagjaihoz, hogy vállalják-e az idei szüreti felvonulás megszervezését, s ha igen, akkor milyen szakmai segítségre számítanak az NNÖ és más egyesületek, intézmények részéről. Amennyiben nem vállalják e feladatot, a városi művelődési ház és az NNÖ haladéktalanul hozzálát a szervezéshez.
Mivel az idő szorít, arra kérjük Önt, hogy levelünkre postafordultával válaszoljon, akár igenlő, akár nemleges a válasza!
Tisztelettel üdvözlöm:
Sax László
NNÖ elnöke
Német Nemzetiségi Önkormányzat
Sax László Elnök Úr részére
2007. augusztus 9-én kelt levelére válaszolva, amit az Egyesület elnökének címzett, amiben a szüreti rendezvénnyel kapcsolatban megrendezésre kerülne, nem vállaljuk fel, mivel 2006. december 15-ig adtuk le a programot és nem kaptunk támogatást, így az idei évben semmiféle rendezvényt nem vállalunk. Az egyesület tovább működik, következő évben dolgozunk, a rendezvényeinkről nem mondunk le, azokat ezután is meg fogjuk szervezni.
Az egyesület tagjai
Füzi Ernőné
A történelem mint a véleménypiac áldozata
A Vörösvári Újság hasábjain az elmúlt hónapokban számtalan cikk, ismertető, hozzászólás, reagálás, vitairat, pro- és kontra „vélemény” született a magyar őstörténet témájával kapcsolatban. Úgy tűnik, korra, nemre, képzettségre való tekintet nélkül ehhez mindenki alaposan ért, Darai Lajostól Richolm Györgyön keresztül Keller Éváig. A gyanútlan olvasónak az a benyomása támad, hogy talán mégsem volt teljesen „hülyítés” az elmúlt 40 (+18) év oktatáspolitikája, ha a legnehezebben kutatható, széles történelmi műveltséget igénylő, az idegen nyelvű szakirodalom alapos ismeretét feltételező témának hirtelen ennyi szakavatott ismerője támad, akik egymással versengve, a hályogkovácsok biztonságával nyitják fel tudatlanság csipájától ragacsos szemünket, lámpásként mutatván utat a „sötétségbe tartott” (K.É.) milliók számára, identitásukat vesztett honfitársaink utolsó szellemi mentsváraként.
A kissé ironikusra sikeredett bevezetőből talán kiviláglik, mennyire értelmetlennek tartom ennek a sarlatán zagyvaságnak bármiféle érdemi cáfolatát. A felülmúlhatatlan önbizalommal rendelkező, saját írásának stílusbeli kiválóságát egyedülálló öndicsérő képességgel magasztaló rovatszerkesztő, Richolm György („merész mondat”, „rengeteg szarkazmus”, „minden egyes szó gunyoros sziporka”, stb.) pedig egyértelműen a „szittya” világnézet tántoríthatatlan apostolául szegődött.
Kettejük (Keller Éva és Richolm György) e lap hasábjain folytatott érdemdús vitájában mindenki megkapja a magáét: a népet hülyítő intézményesített történelemoktatástól (könyörgöm, hogy képzel el a szerző bármiféle oktatást, he nem intézményesítetten?) kezdve a rovásírásos emlékeket galád módon elpusztító Szent István királyunkig (amelyek ennek ellenére „valamennyien megmaradtak”, K. É.). Az identitásától éppoly galád módon megfosztott K.É. szerint, pontosan idézek, „Ha teljesen elveszett volna minden emlék, most az egyiptomi piramisok és belső-ázsiai szövegeket nem tudnának elolvasni. Ezeket CSAK SZÉKELY-MAGYAR ROVÁSÍRÁSSAL LEHET ELOLVASNI!” Jól értem? Az egyiptomi piramisok az összes fába és egyéb anyagba „írt”, Szent István által tönkretett és elpusztított (viszont megmaradt) rovásírásos emlékekkel olvassák a belső-ázsiai szövegeket?
R. Gy. aztán egyetlen „merész mondattal” lesajnálja az „ókori görög és római kultúrát”, amelyeknél a magyar kultúra sokkal „ősibb” és „tartalmasabb”, nem beszélve „bármelyik európai nép kultúrájáról”. Bravó! Végre elkezdődött népünk kiemelése az évezredes sötétségből és tudatlanságból!
Végre komolyra fordítva a szót, (ami nem könnyű): A Vörösvári Újság hasábjain garázdálkodó „identitáskeresők” jobban tennék, ha a magyar (vagy akár a sváb) múlt bárki által hozzáférhető, igényes forrásaihoz is segítségért fordulnának. A felelős szerkesztőt dicséret illeti, hogy megjegyzésében nem azonosul K.É.-val, vagy R. Gy.-gyel. Baj azonban, hogy nem ismeri fel: tényekre vonatkozó állításokat nem lehet vélemény-, vagy hitbeli kérdésekként kezelni. Mi lenne, ha a Pitagorasz-tételen is műveltségbeli cenzus nélküli vitát nyitnánk? Azon az egyetemen, amelyen történelem szakos diplomámat szereztem, még a forráskritika és a tárgyi tudás fontosságára (is) oktattak bennünket, persze lehetséges, hogy bizonyos tényeket elhallgattak előlünk (bár elsősorban a modern történelemre vonatkozóan). Természetesen ez nem könnyű. Szorgalmat, kitartást, alaposságot, igényességet, szerénységet igényel. Az identitás súlyos, gyötrelmes dolog. Én nem hiszek abban, hogy azt olyan könnyen el lehet veszíteni, vagy mitológiagyártás útján játszva újat lehetne szerezni. Múltunk, történetünk, családunk, barátaink, valóság- és műveltségélményeink, erényeink és hibáink beépülnek tudatunkba, áthatják érzelmeinket, belesimulnak mozdulatainkba. Építik azonosságtudatunkat, vagyis identitásunkat. A távoli múltban bizonytalan kézzel összekapirgált mítoszmorzsákra csak hamis kiválóságtudat, hazug identitás épülhet. Bárki tanulmányozhatja a magyar történelmet, társadalom- gazdaság- és diplomáciatörténetet, irodalom-, művészet- és zenetörténetet, magyarul és idegen nyelveken is. De akár a görög-római kultúrát is. Hátha nem tűnik majd akkor olyan elhirtelenkedettnek a magyarhoz képest! Higgyük el, mindez segít majd az identitáskeresésben. Hiszen a könyvtárak még az átkos rendszerben sem voltak mind bezárva. Most meg pláne nyitva vannak. És hátha az (intézményesített) oktatás is rejt még magában némi hasznos ismeretet! Próbáljuk meg!
Bácsatyai István
A kisember és a hivatalnokok
Életünk során nem kerülhetjük el, hogy valamilyen hivatallal, hivatalos szervvel ne hozzon össze a sors. Valamit mindig intéznünk kell. Hiába van számítógép, internet, a személyes kapcsolatot a hivatalokkal nem kerülhetjük el. A lakosság többsége idegenkedik az ügyintézéstől. Félünk, ha hosszabbítani, érvényesíteni, engedélyeztetni, fellebbezni kell, vagy bejelentést tenni. Hogy miért? Mert tudjuk, hogy előttünk áll egy hosszadalmas, vitáktól nem mentes procedúra, amiből majdnem mindig vesztesen kerülünk ki, ugyanis a hivatali dolgozók (tisztelet a kivételeknek) nincsenek sem lelkileg, sem morálisan, sem tudásban felkészítve az ügyfelekkel való bánásmódra.
A kisember kálváriája már a telefonos bejelentkezésnél elkezdődik. Kicseng a telefon, kellemetlen hangú eligazító vagy kapcsolja a kívánt osztályt, vagy hosszú dallamot kell végighallgatnunk a Kék Duna keringőből, míg valaki hajlandó jelentkezni a túloldalon. Elkezdődik a párbeszéd a riadt ügyfél és az unott és rosszkedvű hivatalnok között, pontosabban csak kezdődne, mert természetesen az ügyben illetékes „elvtárs” nincs bent. Helyszínen van, terepen van, ebédel, nem jött be és a másik épületben tartózkodik, és mindezt egyszerre. Az, hogy elsőre sikerre vigyük a telefonbeszélgetést, szinte lehetetlen vállalkozás.
A kisember nem szokta meg a hivatalos beszédet, nem tud „kommunikálni”. Nem mer, vagy nem tud erélyesen fellépni saját ügyében, fél az elutasítástól (magyarul elküldik melegebb éghajlatra).
Egyik ismerősöm a napokban panaszolta el nekem kálváriáját.
Szomszédja építkezésbe fogott, szerinte engedély nélkül. ő sajnos jóhiszeműem aláírt valami dokumentumot. A kedves szomszéd viszszaélt a helyzettel, ahogy az általában lenni szokott, és egész mást épített, ezzel lehetetlenné tette ismerősöm és családja életét. Hiába tett ő bejelentést, próbált a hivatal közelébe jutni, mindenhonnan kitessékelték. Vele nem tárgyalnak, hiszen nem érti a hivatalos csűrés csavarást és a pénztárcája is üres. Csoda, hogy nem borította valakire az asztalt elkeseredettségében.
Folyton azt halljuk, hogy demokrácia van és jogállamban élünk. Biztos ez? Hol a szolidaritás? Hol az empátia, a segítőkészség az egyszerű állampolgár érdekében? Úgy tudni, a kormány a közszférában nagy leépítéseket tervez. Egy árva könnyet sem ejtenénk, ha a lelketlen, embertelen hivatalnokokkal kezdenék.
A gondolkodásmódon kell változtatni. Az ügyeket nem tologatni kell az íróasztal egyik végéből a másikig és közben a jogszerűségre hivatkozni, hanem az állampolgárok, a kisemberek ügyeit odaadással, gyorsan és empátiával megoldani.
Dr. Gábeli Zoltánné
Továbbra is várjuk Olvasóink leveleit, észrevételeit a település közügyeivel, illetve az újságban megjelent cikkekkel kapcsolatban.
Névtelen leveleket nem teszünk közzé.
Kéziratokat nem őrzünk meg.
– a Szerkesztőség
Köszönetnyilvánítás
Nemzetközi trombitás verseny, zenésztalálkozó, számos karácsonyi és ünnepi koncert, többek között ezek azok a kiemelkedő események melyek a leköszönő zeneiskola igazgató Hoós Sándor úr nevéhez fűződnek. Szorgos és áldozatos munkájával és a fentiek megvalósításával régóta nem látott színvonalra emelte a zeneiskola hírnevét, az oktatás minőségét, felpezsdítette a helyi kulturális életet.
A pilisvörösvári zenekarok nevében – akik a zenésztalálkozókon fogtunk össze, segítve annak bevételével azt a zeneiskolát, ahol majd’ mindannyiunk képzése folyt – ezúton szeretnénk megköszönni Hoós Sándor úrnak eddigi munkáját, a zenész nemzedékek összefogására képzett utánpótlás nevelésére való törekvését.
Köszönettel:
vörösvári zenészek
Utóirat:
Tudatni kívánjuk a kedves olvasóval, hogy a képviselő testület júliusi ülését követően tudomásunkra jutott eredményt követően – miszerint új pályázatot írnak ki a vezetői állás betöltésére – szimpátiát kifejező aláírás-gyűjtésbe kezdtünk, támogatván a jelenlegi igazgató újraválasztását. Igyekeztünk minél több a zeneiskola munkájával szorosabb kapcsolatban lévő személyeket megkeresni, legyen az, az iskola növendéke, a tanulók szülei vagy az intézmény rendezvényeinek gyakori látogatója. Az aláírásukat (261 db) 2007-08-03-án a pilisvörösvári önkormányzat iktatójában, Gromon István polgármester úr valamint a Képviselő-testület részére leadtuk, s írásban kértük annak figyelembe vételét a döntés-előkészítésnél.
Rossz nyelvek szerint, ezt az aláírást maga Hoós úr gyűjtötte, státuszban maradása érdekében. Alulírottak a fenti állítást határozottan visszautasítjuk, és rosszindulatú hitelrontásnak minősítjük.
A képviselő testület a 2007-08-09-i ülésén, a következő pályázat eredmény hirdetéséig, nem szavazott bizalmat Hoós úr részére.
Peller Zoltán, Spanberger Zsolt
Köszönőlevél
Pilisvörösvár Önkormányzat Szociális és Egészségügyi Bizottsága nevében köszönetemet fejezem ki az alábbi támogatóknak, akik adományaikkal hozzájárultak a balatonfenyvesi táborban 45 szociálisan rászoruló gyermek üdültetéséhez:
Liegl & Dachser Kft, Hofstadter Faipari Kft, Grand Ács Kft, Gamma Beton Kft, Krausz Tamás, Paul László, Kárpáti János, Ruszné Schuck Katalin, Szauerné Fetter Terézia, Szőlősi János, Wieszt Károlyné, Wieszt László, Varázskő Kft Molnár Sándor, Zöld-Csibe Bt, Havas Ferenc, Erdei Judit, Pfeiffer Jánosné, Pitá Tours, Gazdakör Vendéglő Csitáry László
Köszönettel:
Dr. Szakmári Mária Magdolna
SZEB elnöke
Köszönetnyilvánitás
A pilisvörösvári Nyugdijas Klub ezúton is szeretné megköszönni támogatóinak, hogy támogatásukkal hozzájárultak a klub augusztus 15-én, a Vörösvári Napokon tartott egész napos rendezvényéhez:
Waldi Kft, Manhertz Ferenc „Kemabo”, Volksbank, Hofstädter Kft, Bányai Kft, Halmschláger Trade Rt., Tácsik Kft, Pfeifer Jánosné, Bravi Buam zenekar, Werischwarer Burschen zenekar, Német Nemzetiségi Gyermek Tánccsoport, Müller Edina.
Köszönjük a támogatásukat!
Pilisvörösvári Nyugdíjas Klub
Cukorbeteg Klubnap
Szeptember 11-én 16 órakor.
Helye: Vásár téri iskola
Apróhirdetés
Diplomás, nyelvterületen élt angol nyelvtanár nyelvvizsgára felkészítést, nyelvoktatást, korrepetálást vállal. Igény szerint házhoz megyek.
06-26-366-227
06-70-2904-144
