13. oldal Sport
Tutajosok
A szervezésben még akadtak gyermekbetegségek, de az ötlet sikert aratott. Az első Pilisvörösvári Tutajhúzó Verseny ugyanis 11 csapatot mozgatott meg. A 9+1 fős csapatok küzdelme nézőket is vonzott a Slötyi partjára. A magyarországi németek egy része, a betelepülésükkor úgynevezett „Ulmer Schachtel” tutajokon érkezett meg a Dunán. Az ennek emlékére rendezett versenyen a vörösváriakon kívül elindult a Piliscsabai Német Kisebbségi Önkormányzat csapata, valamint a gröbenzelli és gerstetteni önkormányzat együttese is. A nemzetiségi kategóriában hét, a nyílt kategóriában öt csapat nevezett be a küzdelembe, ez utóbbiban 168, a nemzetiségiben 75 méteres pályán küzdöttek meg a versenyzők.
A verseny végeredménye
Nemzetiségi kategória, 75 m:
1. Horgászok Egyesülete 44 mp
2. Piliscsabai NNÖ 45 mp
3. Gerstetten 51 mp
4. Ném. Nemz. Fúvószenekar 52 mp
5. Huj Gyöngyi és családja 52 mp
6. Gröbenzell 54 mp
7. Pvár Önkormányzata 54 mp
Nyílt kategória, 168 m:
1. Fa-szállítók 1.55 mp
2. Májgyilkosok 2.09 mp
3. Pilisvörösvári Drink Team 2.10 mp
4. P.vári Kézilabda KSK 2.17 mp
Sajnos, a szárazság miatt a vízállás alacsonyabb volt a megszokottnál, így a tutajt a kiinduló helyre visszajuttatni hivatott motorcsónak propellerje eltört, egy nem sokkal a víz felszíne alatt rejtőző tuskóban. Szerencsére, ha késéssel is, de sikerült megtalálni a megoldást, némi kötél és néhány vállalkozó szellemű segítő erejének köszönhetően, akik vállalták, hogy minden csapatkísérlet után kézi erővel húzzák vissza a tutajt a rajthelyre. (Köszönet érte!) Kár, hogy a délutáni programban utolsóként induló Varázskő csapata a lezúduló vihar miatt nem mutathatta meg erejét, de jövőre talán az időjárással is több szerencséjük lesz a szervezőknek.
– Láttuk a hibákat, tudjuk, mit kell a következőkben jobban megszerveznünk – mondja a verseny ötletgazdája, Pándi Gábor. – Már meg is beszéltem Türk Jánossal, hogy jövőre műanyagból készült légszekrényeket erősítünk a tutaj aljára, hogy a faszerkezet könnyebben fönt maradjon a víz felszínén. Most akkora erővel húztak a versenyzők, hogy a tutajt ellepte a víz. A tutaj elejét áramvonalasabbá kell tennünk, a partnak ütköző részét fémlemezzel kell borítanunk. A kötél és a partoldal súrlódása miatt kisebb földmunkákra is szükség lesz, illetve gumiszőnyeget kell a kötél alá helyeznünk. Jó lenne a hangosítást is megoldani, egy mobil WC telepítéséről és szemeteszsákok kihelyezéséről is gondoskodnunk kell. Pontosítani fogjuk a versenykiírást is. Egy szalagkorláttal szeretnénk elválasztani a versenyzőket és a nézőket. Megpróbálunk szerezni egy nagy órát is, amelyen a nézők verseny közben láthatják a futó időt. Várjuk a javaslatokat, ötleteket, hogy a segítőkkel, különböző szervezetekkel egyeztetve 2008-ban még korábban megkezdjük a szervezőmunkát.
A Pilisvörösvári Tutajhúzó Versenyben van fantázia. Ez a viadal jól szolgálhatja német őseink emlékének ápolását, és sportszerű vetélkedést, közösségi élményt nyújthat az embereknek. Nem lennék meglepve, ha néhány éven belül a Vörösvári Napok jeles eseményévé nőné ki magát.
Ennek reményében szerkesztőségünk örömmel tolmácsolja a szervezők köszönetét az alábbi személyeknek, szervezeteknek, cégeknek: Molnár Szabolcsnak (Grand-Ács Kft.) a faanyagért és tutaj összeállításáért, szállításáért, Jáki Andrásnak (Rotburger Sörfőzde) a felajánlott díjért, Mauterer Tibor és Manhertz János asztalosnak az árboc, a zászló és sátortartó felszereléséért, Fetterné Kanász Magdolna varrónőnek a tutaj sátrának elkészítéséért, Sata Lajosnak (Háziréti Horgásztó) a motorcsónakért, Mestra Józsefnek a csónak szállításáért, Kiss Gábornak (Lulu) a szállításért, szerelésért, Botzheim Mátyásnak a szállításért, Petró Márknak, Pál Tamásnak, Ziegler Istvánnak (Bütyi) ifjúsági kézilabdázóknak a tutaj szerelésért, szállításáért, a horgászegyesületnek a szervezésben nyújtott segítségért, a polgárőrségnek a terület biztosításáért.
Várhegyi Ferenc
Egy osztállyal feljebb
A pilisvörösvári labdarúgók a 2007/2008-as bajnokságban újra a megyei első osztályban szerepelnek. A felnőtt csapat most megkapta a lehetőséget a bizonyításra, hiszen a korábbi években sokan egybehangzóan állították, hogy a vörösvári futballnak legalább ezen a szinten van a helye. Így vélekedett erről Wohl Zoltán edző is, aki most is tartja magát ahhoz, amit korábban mondott.
– Meggyőződésem, hogy noha nem ismerjük pontosan a jelenlegi megyei első osztályú bajnokság csapatainak játékerejét, nem fogunk a sor végén kullogni – mondja Wohl Zoltán. – Ugyanakkor nem hallgathatom el, hogy vannak olyan játékosaim, akikkel csak ritkán találkoztam a július közepe óta tartó felkészülési időszak edzésein.
– Miért?
– Mi nem vagyunk profi csapat, a játékosok a szabadidejükben járnak edzeni. A nyár ilyen szempontból is nehezebb időszak, ráadásul néhányuk munkabeosztása is megnehezíti a rendszeres edzéslátogatást. A felkészülési időszakban lejátszott edzőmérkőzéseken sem tudtunk mindig ugyanabban az öszszeállításban játszani. Nem örülök ennek, de tudomásul kell vennem, hogy a játékosok nem a labdarúgásból élnek.
– Hogyan sikerültek ezek a találkozók?
– Rosszul. Bár mi is szép számmal rúgtuk a gólokat, a négy felkészülési mérkőzésen annyi gólt kaptunk, mint a megyei másodosztályú bajnokság félévében összesen.
– Mégis optimista?
– Igen, mert játékosként is az volt a tapasztalatom, hogy amikor jól szerepeltünk az előkészületi időszakban, botladoztunk a bajnokságban. Ha viszont gyengék voltunk az edzőmérkőzéseken, sikeresek voltunk a pontvadászatban. Több csapatnál is átéltem ezeket a helyzeteket. Remélem, ezúttal is beigazolódik, ha rossz a főpróba, jó lesz az előadás.
– Voltak-e változások a játékos keretben?
– Hollandiai tanulmányainak befejezése után visszatért hozzánk Szabó András. Más változás nem történt. A legnagyobb erősítésnek azt tartom, hogy egyben maradt a keret. Erre építek, és bízom benne, hogy helytállunk a 16 csapatos megyei első osztályú bajnokságban is.
Várhegyi Ferenc
Érmek futószalagon
Laknerné Fazekas Krisztina 2 ezüst és 1 aranyéremmel tért haza a 2007-es duisburgi kajak-kenu világbajnokságról. Az olimpiai távon, 500 méteren induló négyes a Paksy Tímea, Kovács Katalin, Laknerné Fazekas Krisztina, Benedek Dalma összeállításban szerzett második helyet.
– Nagyon beleéltük magunkat, hogy nyerhetünk, de sajnos a németeket nem tudtuk legyőzni – mondja Fazekas Krisztina. – Csalódottak vagyunk hogy nem sikerült, hiszen jó pályát mentünk, de úgy tűnik, a rajtokat jobban be kell gyakorolnunk, mert ott lemaradtunk. A végén így is feljöttünk a németekre, és csak 0,8 másodperccel kaptunk ki tőlük. Az EB-n még 1,5 mp volt a különbség, tehát most szorosabb volt a verseny. Edzőnk, Fábiánné Rozsnyói Katalin is elégedett volt velünk, azt mondta, ennyi idő alatt ennél nem lehetett többet javulni.
– A 200 méter még szorosabb küzdelmet hozott…
– Ahogy az egy sprintversenyben természetes is. Ebben a hajóban Benedek Dalma helyén Patyi Melinda evezett. Óriási küzdelmet vívtunk a győzelemért, végül csak egy hajszállal kaptunk ki a németektől. Kovács Kati egy pillanatra azt hitte nyertünk, de sajnos nem sikerült. Nagyon akartunk, de arra is fel voltunk készülve, hogy másodikak leszünk.
– 1000 méteren viszont már ti nyertetek! Hogyan tudtátok felszívni magatokat?
– Tudtuk, hogy muszáj nyernünk, annak ellenére is, hogy félórával a négyes döntő előtt Patyi Tímeának és Benedek Dalmának volt egy 500 páros döntője is, ahol nem sikerült nyerniük. Érthetően nem voltak túl boldogok, de szerencsére a négyes teljesítményén ez nem látszott. Ebben a hajóban egyébként Paksy Tímea mögött ültem, majd Keresztesi Alekszandra és Benedek Dalma következtek. Kemény verseny volt, a végén a kínaiak nagyon jöttek, de elbírtunk velük. Nagyon boldog vagyok, mert megvan az arany, amiért jöttem.
– Mi a további programod?
– Ahogy hazaérünk, már indulunk is Kínába, ahol Nanjingban egy kéthetes edzőtáborban veszünk részt. Ez a terepszemle, hiszen a válogatott ide jön majd a pekingi olimpián is.
– Benne leszel a csapatban?
– Ebben a sportágban nehéz előre jósolni. De az idei eredmények alapján bizakodó vagyok!
Várhegyi Ferenc
Benkó Barbara Eb-ezüstje
A törökországi Cappadocciában július 12. és 15. között került megrendezésre az Olimpiai Cross (XCO) Európa-bajnokság. A versenyen Benkó Barbara, a Pilis Cross Country Club fiatal tehetsége a magyar mountain bike sport minden idők legjobb utánpótlás eredményét elérve junior Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett.
„Nagyon durván technikás volt a pálya, sok volt az esés, Barbi is bukott egyszer, de folytatni tudta a futamot – nyilatkozta az édesapa és szakvezető Benkó László. – Hihetetlen hőség, 45 fokos meleg volt, le is vettek a távokból egy-egy kört. Barbi nagyon jól versenyzett, a tavaszi világkupa ezüstje és bronza után most ismét dobogóra állhatott, elsőéves juniorként már is Európa legjobbjai között van, ezüstérme nagyon sokat számít a hazai hegyikerékpáros sportnak.”
Vasvári Ferenc
Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség
Erőss Zsolt újabb két 8000-es csúcsot mászott meg
Augusztus 11-ére virradóra négy magyar hegymászónak sikerült meghódítani a Himalája egyik hegycsúcsát, a 8 ezer méternél is magasabb Broad Peaket. Az expedíció keretében ez a második hegycsúcs volt, amelyre oxigénpalack nélkül jutottak fel. Az expedíció még júniusban indult, a tizenegy fős csapat célja az volt, hogy a Himalája két 8 ezer méter feletti hegycsúcsára is feljusson több magyar hegymászó. Az egyik a 8068 méteres Gasherbrum-I-es volt, amelyre heten fel is jutottak. A tervek szerint ezután következett volna a második legmagasabb hegy, a K2 megmászása. Az időjárás azonban közbeszólt, ezért a csapat inkább a néhány kilométerrel arrébb fekvő Broad Peak-et vette célba. Négy hegymászónak sikerült meghódítani a csúcsát: Ugyan Anitának, Csollány Katalinnak, Sterczer Zitának és Erőss Zsoltnak.
Forrás: Hírszerző
Magyarok a Formula Student Germany versenyen
Talán sokan nem tudják, de van egy bizonyos verseny, ahol inkább a garázsban ügyködő tagokat tornáztatják meg a bírák, mintsem a pilótákat. A Fomula Student Germany nevű versenyről van szó, amit a Német Mérnökök Egyesülete (VDI) kezdeményezésére indítottak el 1980 körül. Azóta már a világ 25 országából negyven csapat (pl: Kanada, Olaszország) jár folyamatosan a versenyekre. A hozzánk legközelebb eső verseny 2008-ban kerül megrendezésre Németországban, a Forma 1-es versenyekből már jól ismert legendás Hockenheim Ringen. A feladat egyszerű, a pályázó csapatoknak építeniük kell egy, a mai sorozat gyártású autók szintjén, akár a Forma 1-es technikát megközelítő autót, innovatív megoldások alkalmazásával, ami méreteiben inkább a Formula 3-asnál kisebb versenyautó, melyet aztán a pályán különböző teszteknek vetnek alá.
Nagyon jó hír – elsősorban azért, mert ez is mutatja, mi magyarok érdeklődünk az autóipar után –, hogy a Ford T-modell egyik tervezőjéről és még sok más híres találmány kidolgozójáról, és jelenlegi szakmai nagyjairól, tanárairól méltán híres Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar néhány hallgatója nekivágott a nehéz feladatnak, hogy megmérkőzzön a versenyen. A csapat tagja Siklósi Zsolt pilisvörösvári sporttársunk is. A feladat nem egyszerű! Az iskola természetesen teljes vállszélességgel kiáll a hallgatók mellett, segíti őket, ahol tudja. A csapat első lépésben vállalatokat, üzemeket keres és kell keresniük, akik együttműködnének, a mai modern gyártás, autóipar technikájának fejlesztésében, és a csapat céljainak elérése érdekében, akár biztosítani is tudnák az autó vagy csak az alkatrészek sorozatgyártását. Következő lépésben be kell szerezni a szükséges alapanyagokat, majd a modern és gondos tervezést követően össze kell rakni az autót, úgy, hogy az természetesen működőképes, fejleszthető és bármikor újra legyártható legyen. Érdekességként itt meg is jegyezném, hogy egy ilyen alacsonyabb kategóriás autónál a motor lehet akár összetört versenymotorok ép, fel nem használt motorja is. Ebből és a modern technika ötvözéséből állhat össze egy olyan versenyautó, aminek már a paraméterei is lenyűgözők. Gondolok itt az épphogy 400 kg-ra és az ehhez társuló motorikus, több mint 200 lóerőre, vagy a gyorsasági motorokat meghaladó menetteljesítményre.
A cél – ami természetesen a német versenyre való kijutás és az ottani jó szereplés – nemes! Fellendíteni az itthoni mérnökképzést, elindulni egy ösvényen, ami talán kecsegtető magasságokba is elvezet, hisz ez a verseny külföldön óriási nyilvánosságnak és szakmai elismertségnek örvend, így a multik, az autógyártás és versenyeztetés elitjei is szép számmal tiszteletüket teszik.
Végezetül már csak annyit fűznék hozzá: Hajrá fiúk! Hajrá Magyarok!
Kókai Márton
