2. oldal Ünnep
Pillanatképek a tutajhúzó versenyről
Fotók: Fogarasy Attila, Török István
A Vörösvári Napok megnyitója
A 10 éves város ünnepén német barátainkkal
 |
Gromon István polgármester beszédet mond Pilisvörösvár várossá avatásának
10. évfordulója alkalmából |
2007. augusztus 10-én este hat órakor Joseph Christian Bach C-moll versenyművének hangjaival vette kezdetét a Vörösvári Napok rendezvénysorozatának megnyitója, amelyet ebben az évben a várossá válás 10 éves évfordulója tett a szokásosnál is ünnepélyesebbé. A művet a zeneiskola tanárai adták elő: Szlovencsák Péter zongorán és Tácsik Zoltán brácsán. Nem véletlen, hogy német zenedarabot tűztek műsorra nyitó számként az előadók: a nézőtéren ugyanis nagy számban foglaltak helyet német vendégek. A várossá válás 10. évfordulójára 8 fős gröbenzelli és közel 30 fős gerstetteni küldöttség érkezett Pilisvörösvárra, hogy együtt ünnepeljenek velünk.
Számunkra természetes, hogy nagy ünnepeinken megosztjuk örömünket németországi és erdélyi barátainkkal. Ahogy a polgármester úr is megjegyezte: „Vörösváron szokás az, hogy búcsúra vendégeket hívunk, hogy jelenlétükkel gazdagítsák az ünnepet…”
Gromon István polgármester ünnepi beszédében többek között a következőket mondta:
 |
Öt polgármester együtt: Roland Polaschek, Grószné Krupp Erzsébet, Gromon István, Botzheim István és Dieter Rubenbauer |
„Tíz év telt el már azóta, hogy 1997. június 4-én Göncz Árpád köztársasági elnök úr a városi cím adományozásáról határozott, ill. annak, hogy az akkori polgármester, Grószné Krupp Erzsébet asszony 1997. augusztus 17-én átvehette a város kulcsát” – emlékeztetett a dátumokra Gromon István polgármester, majd beszédét így folytatta:
„Az évforduló alakalmából egy kis kiállítást is készítettünk, amelynek segítségével egyrészt felidéztük az elmúlt tíz év néhány örömteli, ünnepi pillanatát, másrészt számba vettük, hogy az elmúlt tíz évben mi változott Pilisvörösváron: hogyan és mennyit fejlődtek közterületeink, intézményeink, városunk.
Ha végignézik ezt a kiállítást, gondolom Önök is azt fogják megállapítani, hogy bár sokszor és sok mindenért jogosan panaszkodunk és elégedetlenkedünk, de azért tíz év alatt mégiscsak jelentőset léptünk előre. A korábban elért eredmények megtartása, óvodáink, iskoláink, orvosi rendelőnk, mentőállomásunk működtetése mellett poros-gödrös-sáros útjaink döntő többségét szilárd burkolatúra cseréltük, főbb tereinket rendeztük, parkosítottuk, több intézményünk épületét bővítettük, felújítottuk. Megszépültek templomaink, és sokat fejlődött a sporttelep is. Ügyes-bajos dolgaink közül a korábbinál sokkal többet intézhetünk helyben – az okmányiroda és a gyámhivatal révén. A Pilisvörösváron működő vállalkozások száma 1450-re emelkedett! S hogy van fantázia Vörösvárban, azt talán az is jelzi, hogy gomba módra szaporodnak nálunk a bankfiókok – jelenleg hétnél tartunk.
 |
A megnyitóünnepség közönsége |
Van tehát mit ünnepelnünk, s erre valók a Vörösvári Napok. Az ünnepi programokat a Művészetek Háza munkatársaival, a Német Nemzetiségi Önkormányzattal, az önkormányzat Oktatási-, Kulturális- és Sportbizottságával valamint az egyesületekkel együtt igyekeztünk úgy összeállítani, hogy szűkös anyagi lehetőségeink ellenére tartalmas és érdekes programok közül válogathasson mindenki, aki ünnepelni és szórakozni vágyik.”
A megnyitóbeszéd után ismét német muzsika következett: Joseph Haydn D-dur zongoratrióját Stieda Daphné (zongora), Tácsik Zsuzsa (gordonka) és Tácsik Zoltán (hegedű) játszotta.
Ezt követően dr. Berkiné Balasi Anikó, a Művészetek Háza megbízott igazgatója, az ünnepély házigazdája Dieter Rubenbauer gröbenzelli polgármestert hívta a színpadra, aki köszöntötte az ünnepség résztvevőit: „A gröbenzelli delegáció nevében mindenkinek sok vidámságot, derűt kívánok a következő napokra, amelyek összehozzák az embereket és örömteli órákkal ajándékoznak meg mindnyájunkat.”
Roland Polaschek gerstetteni polgármester hosszabb beszédet tartott, amelyben a magyar nép történelmi tetteit és a magyar nép tenni akarását, vitalitását hangsúlyozta. Kiemelte és példának állította azt a jelentős fejlődést, ami településünkön az infrastruktúra terén az elmúlt évtizedben végbement.
(A polgármester úr beszédét teljes terjedelmében közöljük újságunk 7. oldalán. – a szerk.)
Az ünnepség zárásaként egy oldottabb hangulatú zenekari darab, Scott Joplin „Három ragtime”-ja hangzott el egy nem mindennapi formáció, a Pilis Gordonka Trió előadásában. A trió tagjai: Puszta Betty, Rédai Erzsébet és Tácsik Zsuzsanna.
Az ünnepség után Gromon István polgármester állófogadást adott a megjelent vörösvári polgároknak és a németországi vendégeknek.
A megnyitóünnepség résztvevői a zeneiskola koncerttermének hátsó traktusában városunk első 10 évének kiemelkedő eseményeiről és a testvérkapcsolatok ápolásáról láthattak fényképkiállítást, illetve megtekinthették a várossá avatás dokumentumait és városunk kulcsát is.
A zeneiskola aulájában – ahogy az elmúlt évben is – a Kertbarátok Köre pompázatos terménykiállítása kapott helyet, ami ezúttal is nagy sikert aratott.
F. A.
Tudósítások a Vörösvári Napokról
Kedves Olvasók!
Rögtön vissza is vonjuk a címet. Tehát ne is várjanak tőlünk valódi tudósítást az idei Vörösvári Napok rendezvényeiről. Egyrészt képtelenség is lenne a programok mindegyikéről részletesen beszámolni, másrészt ezzel éppen a rendezők céljait kereszteznénk.
 |
Gulyás Dénes országgyűlési képviselő átadja
az érmeket a métaverseny győzteseinek
Fotó: Gromon István |
Nem az újságból kell értesülni az eseményekről: OTT KELL LENNI, meg kell élni azokat.
A 10 napos rendezvénysorozatot éppen azért találták ki a rendszerváltás hajnalán az akkori ötletgazdák, hogy valamiképpen ismét közösségé kovácsolják a széthullott faluközösséget. Hogy az emberek ne pusztán lakosoknak, hanem polgároknak érezzék magukat. Ehhez közös együttlétek kellenek minden korosztály számára.
Úgy érezzük, az idei rendezvénysorozat mindenki számára kínált sok-sok ilyen alkalmat. Aki nem találta meg, az nem is kereste.
Sokfélék vagyunk, sokféle ízléssel, érzéssel, gondolattal, igénnyel és elvárással. A lényeg, hogy együtt legyünk sokfélék és ne külön-külön, elefántcsonttoronyba zártan, ahonnan gúnyosan és magányosan tekintünk alá a vigadozókra.
Aki részt vett az idei ünnepi eseményeken, egyaránt lehetett részese magasztos, szórakoztató és kacagtató élményeknek, örömteli, szívet-lelket melengető pillanatoknak és jókedvű, gondtalan mulatozásnak.
Ezekből nyújtunk át ízelítőként egy csokorra valót – képekben, szövegekben – az olvasónak, nem egy tudósítás részletességével és igényével, de az átélés igaz örömével.
Vidám és tartalmas Vörösvári Napokat kívánunk újságunk minden Olvasójának jövőre is.
A Szerkesztőség
Mióta vannak Vörösvári Napok?
Pilisvörösvár betelepülésének 300. évfordulóján (1989. augusztus 13-20.) nagyszabású ünnepségsorozatot rendezett a Művelődési Ház. Ez volt lényegében az első „Vörösvári Napok”. Ezt a rendezvénysorozatot azonban még nem így nevezték. (Legalábbis írásos említését nem leltem fel sem a 300. évfordulóra megjelent jubileumi kiadványban, sem a Pilisvörösvár Ma című havilapban.)
Az 1990-ben megjelent újságokban sem találtam adatot ünnepi rendezvénysorozatra vonatkozóan.
2001 októberében a Pilisvörösvár Ma c. újság a „Beszéljük meg a Vörösvári Napok rendezvényeit” című vezércikkel jelent meg. A Botzheim István polgármester tollából származó cikkben a következő olvasható: „Önkormányzatunk e rendezvénysorozat koordinálásával, bizonyos feltételeinek biztosításával megerősítette azt a hároméves folyamatot, melyet az előző önkormányzat az akkor ellenzéki pártok, egyesületek, csoportok a 300 éves nemzetiségi jubileum alkalmával a vörösvári búcsú környékén szervezett rendezvényekkel megindítottak…
Szeretnénk folytatni és hagyományt teremteni e módszerrel és a rendezvénysorozattal, bízva abban, hogy az önszerveződés megerősödik, polgáraink saját maguk teremtenek ünnepi lehetőséget.”
Ez volt tehát az első hivatalosan is „Vörös-vári (Pilisvörösvári) Napoknak” nevezett rendezvénysorozat, amely a polgármester úr szavait beteljesítve azután valóban hagyományt teremtett és a település legnagyobb ünnepi eseményévé vált.
Az idei volt tehát a XVII. a sorban.
Tutajhúzó verseny
„Felül is víz, alul is víz” – mondhatta kétségbeesetten az I. Vörösvári tutajhúzó verseny azon résztvevője, aki a Kacsa-tó közepén szelte tutajával éppen a zavaros habokat, amikor leszakadt az ég és olyan irtózatos zivatar tört ki, amit évek hosszú sora óta nem láttak Vörösváron. Szerencsére nem történt komoly baj, azonkívül, hogy néhányan bőrig áztak azon bátrak közül, akik a készülődő vihar ellenére a végsőkig kitartottak a tó partján. Pedig sokan jobbnak látták idejében fedél alá menekülni az égi áldás elől.
 |
Roland Polaschek gerstetteni polgármester
és csapata is nekiveselkedett |
Büszkén mondom, hogy én nem futottam el! – Nem is, mert kerékpáron menekültem… Így aztán az elébb leírt eseményeket is utólagos elbeszélésből ismerem. Mivel azonban már délelőttől fogva ott voltam a helyszínen, elmondhatom, hogy az utóbbi évek egyik legkiemelkedőbb eseményén vehettem részt.
– Na végre valami! – mondaná Várhegyi Feri kollégám. Igen. Végre valami közösségi esemény, ami megmozgatja az embereket, ami jópofa és hagyományteremtő, ami az idős nagyszülőktől a karon ülő gyerekekig mindenki számára érdekes lehet. És amit a turisztikai kiadványok is jegyezhetnek. Mert mostanra már a legkisebb faluban is minimum egy hagyma- vagy répafesztivált rendeznek évenként Magyarországon, mi meg csak legfeljebb a 10-es út kapcsán hallatunk magunkról…
A tutajhúzó verseny ötlete az elmúlt évi „Ulmer Schachtel”-szentelés kapcsán merült fel Pándi Gáborban, a vörösvári sportélet egyik meghatározó személyiségében. Az előző évi esemény inkább a hagyományokat, a történetiséget hangsúlyozta, és az ulmi skatulyát, tutajt, mint szimbólumot állította a középpontba. Az idei esemény nagyon is valóságos fizikai teljesítményt jelentett, különösen a nyílt kategória, ahol a Kacsa-tó teljes szélességében kellett áthúzni a 9 fős csapatoknak a tutajt egyik partról a másikra. A csapat 10., lehetőleg legkisebb tagja a tutajon utazott, és neki kellett partra ugornia, hogy aztán a néhány méternyire lévő zászlót megérintve Pándi Gábor versenybíró megállítsa a stoppert.
A délelőtti nemzetiségi kategóriában a táv felét kellett csak teljesíteniük a versenyzőknek. Ekkor „álltak kötélnek” a vörösvári képviselő-testület és a német delegáció csapatai is. De benevezett például a Piliscsabai Német Önkormányzat is. Igazi közösségi esemény, zajos és vidám, önfeledt szórakozás lett a dologból.
Pedig nehezen indult, mivel a tutaj visszahúzására idehozott motorcsónak elromlott, és sokáig kétséges volt, hogy a versenyt egyáltalán meg tudják tartani. A „kötélidegzetű” szervezők lélekjelenlétén múlott, hogy 11 óra tájt mégis megkezdődhetett a küzdelem.
A szervezés tapasztalatait levonva, az újabban felmerült ötleteket hasznosítva, a tutajhúzó versenyből néhány éven belül akár egy országos hírű esemény is válhat, turisták százait vonzva ide.
Gratulálunk a győzteseknek, a résztvevőknek és a szervezőknek!
Találkozunk jövőre a Kacsa-tónál a II. vörösvári tutajhúzó versenyen!
F. A.
A Pándi Gáborral készült interjút és a versenyeredményeket lásd sportrovatunkban, a 28. oldalon. – a szerk.
„Adj helyet magad mellett…”
Fergeteges Bikini-koncerttel indult a rendezvénysorozat megnyitó napjának esti, „dübörgős része”. A gimnázium udvarán felállított sörsátorban több százan énekelték D. Nagy Lajos után a zenekar jól ismert slágereit. Meglepő módon azok a fiatalok is, akiknek a sztárénekes a nagypapájuk lehetne. Pedig a sátorban többségben lévő tizenévesek egyáltalán nem a dallamos rockzenén nőttek fel. „Adj helyet magad mellett…” – fújták mégis az énekessel, s bizony, kellett is ez a hely a zsúfolt sátorban…
– Meglepő számomra, hogy rengeteg tizenéves van itt… – szólítom meg a zenekar énekesét a nagy sikerű koncert után.
– Ez nemcsak nálunk, de világviszonylatban is trend. A 90-es évek gépzenéje zsákutcának bizonyult, a fiatalok megcsömörlöttek tőle. A 2000-es évektől az élőzene ismét nagyon népszerűvé vált. Az egészen fiatalok is elkezdtek koncertre járni. Általában a koncerteken az első húsz sor átlagéletkora 15-16 év.
– Úgy látszik, nagyon fogékonyak a kölykök arra az érzelmes, dallamos rockzenére, amit ti játszotok…
– A fiatalok ugyanúgy telve vannak romantikával, mint a szüleik voltak ezelőtt húsz évvel. Másképp fejezik ki az érzéseiket, de azok ugyanolyan mélyek…
– Mennyire fontos az őszinteség?
– Az őszinteség a legfontosabb, a közönség nem ostoba, percek alatt észreveszik a gyerekek, ha az ember csak játszik a szavakkal, ha csak hülyíteni próbálja őket.
– Ki írja a szövegeiteket?
– A dalszövegek csapatmunkában születnek. Általában minden lemezre írok én is 2-3 szöveget. Ezek a dalok azért élnek meg 15-20 évet, mert olyan gondolatokról, érzésekről szólnak, amelyek minden időben fontosak az emberek számára.
– A ti dalaitok Erdélyben is nagyon népszerűek, meg tudtok velük szólítani minden magyart. Mi ennek az üzenetnek a lényege?
– A magyarságnak nehéz kereszt nyomja a vállát, amit már évszázadok óta cipel, de hiszem, hogy erős nemzet vagyunk, s még száz év múlva is lesz Magyarország.
– Mik a zenekar tervei?
– Decemberben jubileumi koncertet tartunk, megünnepelve a zenekar megalakulásának 25. évfordulóját. A koncert anyagát DVD-n is kiadjuk. Tavasszal elkezdünk dolgozni egy válogatáslemezen, amelyre a mindenkori legjobb 20 Bikini-dalt fogjuk rájátszani. Azután pedig nekiindulunk a következő évi turnéra, amelynek a szervezése már folyik…
– Kívánok hozzá sok sikert, a koncerthez pedig gratulálok, számomra nagy élmény volt, hogy a közönség mennyire élvezte, mennyire együtt tudott lélegezni a zenétekkel…
– Engem is ez éltet, emiatt nem vagyok soha fáradt…
F. A.
Schwabenfest 2007
A Pilisvörösvárt is folyamatosan fenyegető rossz idő ellenére a Vörösvári Napok első vasárnapjának délutánján nagyjából ötszázan gyűltek össze a Gimnázium udvarán a sváb népi tánc és zene csodálatára.
Az immár hagyomány szerint megrendezett Swabenfest rengeteg fellépővel és egy helyi újdonsággal, a Művészetek Háza tánc tanszakának bemutatkozójával zajlott le.
A táncosok között üdvözölhettük a szári, szomori, dunaszentmiklósi, mányi, taksonyi, ceglédberceli, leányvári és természetesen a pilisvörösvári német nemzetiségi táncegyütteseket. A leghangosabb sikert azonban a Pilis-vörösvári Német Nemzetiségi Gyermek Táncegyüttes aratta, akik négy rövidke tánccal (Sváb hangulat, Ritmus, Gartenfest, Grüne Auen), pillanatok alatt meghódították a „nagyérdemű” szívét.
A rendezvényre egyébként jellemző volt a jókedv és vidámság mellett a fiatalok magas részvétele, mind táncosként, mind a közönség soraiban. Örvendetes tény, hogy a sváb kultúra ápolása nem hanyatlik Vörösváron, még az ifjabbak soraiban sem.
Richolm György
PaThália
 |
Jelenet a PaThália előadásából |
Egyre gyakrabban hallani manapság azt a közhellyé vált eszmefuttatást, miszerint a fiatalság elkallódott, nem tudnak a gyerekek helyesen olvasni, írni, a kulturált szórakozáshoz meg közük sincs. 13-án, kedden este mindezen kijelentésekre cáfolt rá városunk gimnáziumának méltán ismert színtársulata, a PaThália. Egy – filmen – mindenki által jól ismert, vidám darabot láthattak az érdeklődők német nyelven, A miniszter félrelép-et. A zömében gimnazistákból álló színészek produkcióját sok „hivatásos” kollegájuk megirigyelhette volna! Bátran állíthatom, a teli színházteremben mindenki jól érezte magát! „Nagyon átjött!”
Kókai Márton
Nyugdíjas klubnap
Augusztus 15-én a Nyugdíjas Klub vette birtokába a gimnázium udvarán felállított sörsátort. Nagyon jól sikerült, vidám nap volt. Közel 300-an vettek részt a rendezvényen. Vendégként együtt ünnepeltek a vörösvá-riakkal együtt a pilisi, a pilisszántói és a pilisszentiváni nyugdíjas klub tagjai. A vendégek között ott volt a pilisi polgármester is.
A nyugdíjasokat köszöntötte Gromon István polgármester. Ismét nagy sikert aratott a vörösvári Nyugdíjas Klub Nosztalgia Dalköre. Estére igazi báli hangulat kerekedett. A talpalávalót a Bravi Buam szolgáltatta.
Jó egészséget kívánunk a Nyugdíjas Klub tagjainak, az Isten tartsa meg őket szeretetben és jó kedvben!
F. A.
Mesterségek utcája
A vörösvári búcsú bóvliáradatában – amelyben Fábry-féle „Dizájncenter-díjra” és a pedagógusok citromdíjára pályázhatna például az az átlátszó műanyag kézigránát, amelybe cukorgolyócskákat töltöttek srapnel gyanánt a világra rácsodálkozó gyermekeink számára –, szóval ebben a giccs- és gusztustalanságdömpingben valóságos oázist jelentett a gimnázium udvarán augusztus 18-án berendezett „Mesterségek utcája”.
Itt nem lehetett ugyan elemes játék gépkarabélyt vagy táncoló plüsstehénkét kapni, viszont lehetett elmés ördöglakatot, jópofa fajátékokat vásárolni, kosarat fonni, marcipánfigurákat készíteni. Sax László kőszobrász műhelysátrában még a kőfaragással is megpróbálkozhattak az érdeklődők. Akik bizony többen is lehettek volna... A búcsúbóvli–népi iparművészet rangadón ugyanis egyelőre a búcsúsok nyertek. Mondhatni kiütéssel. A szervezőket azonban (a Művészetek Háza munkatársait) dicséret és biztatás illeti. Remek ötlet volt. Elvárjuk a mestereket jövőre is...
(F. A.)
Kulturális est a Mű-hely Galériában
 |
A Mű-hely Galéria-beli operettest szereplői |
A Vörösvári Napok sokszínűségét megelőlegező programon vehettünk részt augusztus 10-én este a Mű-Hely Galériában. Gromon István polgármester méltán emelte ki Czeglédi Gizella munkáját és munkásságát, hiszen most is színvonalas műsort élvezhettünk. Ez alkalommal a híres Nagybányai Festő- és Szobrásziskola művészeinek alkotásait tekinthettük meg. Mint bevezetőjében dr. Feledy Balázs művészettörténész elmondta, az itt kiállító festők és szobrászok mindegyike a nagybányai hagyományokat követi, mégis kreatív módon ötvözik a régit az újjal. Dr. Feledy külön kiemelte Sofineti Corneliu komikus szobrait.
Ismét a szervező bátorságát dicséri, hogy a kiállítás megnyitó után Király Nóra modern táncát láthattuk, aztán pedig opera, operett és népdal összeállítást hallhattunk. Ötvös Csilla, az Operaház magánénekese tanítványaival ismert dallamokat elevenített fel. Tehát mindenki megtalálta a neki való szórakozást.
Tanulni vakul
Hat-hét évvel ezelőtt történt, hogy felhívott engem egy bájosan csengő kislányhang. Némettanárt keresett. Felvételizni szeretett volna németből. Mondtam neki, hogy persze, persze, jöjjön csak nyugodtan, majd meglátjuk, mire van szüksége leginkább: nyelvtanra, beszélgetésre, magnózásra.
„Meglátjuk… Hát, éppen ez az!” – felelte a diáklány – „Volna egy kis probléma, mert én vak vagyok.”
„Nekem ez nem probléma, ez neked probléma” – csúszott ki a számon öntelt magabiztossággal hirtelen.
Csodálom, hogy a kis tanítvány ezután mégis eljött az első órára. Hozta a kis Braille-írógépét, kopogtatott szorgalmasan, és a nem- látás most már csak nekem volt probléma: – Fogjam meg a karját? Vezessem? Lehet, hogy megszorítottam? Jaj, megkérdeztem, hogy milyen színű pulcsit visel! Ezt nem kellett volna! – Számtalan olyan helyzetbe kerültem, amelyre nem számítottam, és folyton csak önmagamat hoztam zavarba. A tanítvány teljesen természetesen viselkedett.
Feigl Zsuzsi azóta némettanár egy budapesti középiskolában és a Látássérültek Pilis Völgye Egyesületének elnökségi tagja. Az egyesület bemutatkozó levelében a célkitűzések között olvastam, hogy törekszenek az előítéletek csökkentésére és a szemléletformálásra. Néhány évvel ezelőtt én már kaptam ebből egy első leckét. Most, aki eljött augusztus 16-án a gimnázium udvarára, szintén tanulhatott vakul.
Miamano
 |
Kőfaragó bemutató a Mesterségek utcájában |
Szándékosan írtam egybe a címben szereplő szót, mert többféleképpen értelmezhető. Magyarul: – ez gondolom mindenkinek nyilvánvaló – „mi a manó?!” csodálkozás kifejezése lehet, persze ékezettel a végén, ám olaszul „mi amano” azt jelenti: szeretnek engem.
Vörösváron jó manónak lenni, mert három különböző egyesület verseng a gyerekek kegyeiért. Mint Egri Gáborné a Baba-mama klub és az Otthon Segítünk Alapítvány helyi vezetője elmondta, 2004-es fennállásuk óta rendszeresen kínálnak babáknak és mamáknak közös programokat. Most szeptember-októberben például szülői tréningen vehetnek részt az érdeklődők, s tesztelhetik, elég jó szülők-e, s ha nem, megtudhatják, hogyan lehetnek jobbak. Az egyesület az ilyen és hasonló programokkal segít visszatalálni a kismamáknak az életbe, nem csak lelkileg, hanem konkrét ötletekkel is előállva, mint például a Start Kártya, melyről bővebb információt Egri Gábornétól kaphatunk.
A legkisebbeknek Gromonné Keszthelyi Ildikó nyújt változatos programot a Manó Klub keretein belül, s talán neki van a legnehezebb dolga, hiszen a kicsik – pláne, ha többen összejönnek – biztosan öten hatfélét akarnak.
A Nagycsaládosok Egyesülete természetesen nem csak a nagycsaládosokat várja, hiszen, mint Sonkoly Marianna, az egyesület vezetője elmondta, mindenki egy gyerekkel kezdi, és mindenkiből lehet nagycsaládos. Ez a szervezet inkább óvodás kortól kezdve kínál lehetőséget szórakozásra, játékra, sportra és főleg együttlétre.
Szóval, kis- és nagygyerekesek, úgy tűnik, hogy el vagyunk itt kényeztetve, és ezt az áldozatkész dolgozókon kívül az Önkormányzat rendszeres támogatásának is köszönhetjük.
Kunstgarten
 |
Kunstgarten |
Számomra rejtély volt, mit is takar majd a „Kávézzunk a Színházban” mottó. A Vörösvári Napok hétköznapjaira meghirdetett program keretében a nézők jutottak végre szóhoz. A Kunstgarten-ben megbeszélhették a színházi estek élményeit. A vörösvári hangversenyek megszokott húszfős nézőszámát jóval túlhaladva, csúcsot döntött Pilisvörösvár kultúrára éhes közönsége. Az előadások 80-100 lelkes ember előtt zajlottak. Ez mindenképpen a szervezők munkáját dicséri, akik engem is személyesen (!) hívtak meg, s ezért személyesen el is mentem. Különben otthon maradtam volna. Az ember már csak ilyen. Mindig mondom, hogy építkezni csak alulról lehet.
Hidas Ildikó
Templomi hangverseny
A Vörösvári Napok legkiemelkedőbb eseményeinek egyike volt az augusztus 18-i kórushangverseny, ahol a Német Nemzetiségi Vegyes Kórus a vörösvári közönségnek is bizonyíthatta, hogy nem véletlenül szerzett nemrégiben arany okleveles, dicséretes minősítést. Elmélyült, meghitt, örömteli perceket szereztek a plébániatemplom érzelmekkel és hittel eltelt hallgatóságának.
Nagy sikert aratott a helyi zenei élet egyik kiválósága, Vörös Árpád, aki többek között Bach D-moll toccata és fuga című orgonára írt darabját adta elő. Teljesen elbűvölte a hallgatóságot és nagy tapsot kapott egy fiatal vörösvári tehetség, az ütős Halmschlager György, aki marimbán és vibrafonon játszott – virtuózan. Köszönjük a nem mindennapi élményeket!
F. A.
