15. oldal Környezet
„Miénk itt a tér...”
 |
Kalákában készül a parkosítás |
November 10-én nyirkos, hideg idõben, szemerkélõ esõben adta át a Szebb Környezetünkért Egyesület a „Levendula teret” az Önkormányzatnak. Legalábbis a környék lakói – akik nagyon sokat dolgoztak azért, hogy a parkosítása elkészüljön – erre a névre szeretnék keresztelni az új teret, ami egy régi ház lebontása nyomán keletkezett a Táncsics utca mellett. Az ünnepség résztvevõi egyáltalán nem szomorkodtak a rossz idõ miatt. Örömük elnyomta az idõjárás szeszélyes rosszindulatát.
Példaértékű az, ahogyan egy civil szervezet és az Önkormányzat összefogott a tér rendezése érdekében. Az önkormányzat kiépítette a világítást és a vizvezetéket, a civilek pedig önerõbõl vitték végbe a parkosítást.
Temesvári Anna, az Egyesület elnöke így emlékezett vissza az eltelt dolgos hónapokra: „Egyesületünk sok más programja mellett 2005-tõl folyamatosan dolgozott a téren: kitisztítottuk a területet, több konténernyi építési törmeléket szedtünk ki és szállíttattunk el, parkolót alakítottunk ki, járdát építettünk, áthelyeztük a szelektív hulladékgyűjtõket, azok alá is viacolor burkolatot tettünk, tujákat és 80 db levendulát ültettünk. Ebben az évben betettük a padokat, füvesítettünk, a vásárolt bokrokat: tiszafát, jezsáment, gyöngyvesszõt, téli jázmint elültettük, keskeny viacolor csíkot raktunk le, hogy az autók elférjenek a kanyarban. A belsõ körbe murva majd gyöngykavics került, és a mecseki gömbkõris, amelynek gömbölyű koronája és tavaszonként szép fehér virága lesz.”
 |
Pándi Gábor képviselõ átvágja a szalagot. Mellette Temesvári Anna
(Fotó: Solti Kinga) |
Temesvári Anna ezek után megköszönte mindazoknak a munkáját és támogatását, akik részt vettek a tér kialakításában. (A lista oly hosszú, hogy nincs módunk itt felsorolni õket. – a szerk.)
A köszönõ szavak után Pándi Gábor képviselõ mondott rövid beszédet, dicsérve a civil kezdeményezést, amellyel ez a nagyszerű dolog megvalósulhatott. Elmondta, hogy a képviselõ-testület nemrégiben döntött parkok létesítésérõl. Ha megvalósulnak, e térrel együtt hozzájárulnak majd egy élhetõbb város létrejöttéhez.
Pándi Gábor a mecseki kõrishez kötött háromszínű szalag átvágásával jelképesen átvette a teret. A gesztus azt jelenti, hogy a kertészeti karbantartást a város végzi majd – de természetesen ebben részt vállalhat majd az itteni nagyszerű lakóközösség is.
F. A.
Körforgás
A történelem ismétli önmagát, ahogy a divat sem változik, csak átalakul. Mindenhol körforgás, akárhová tekintünk.
Nagyban, kicsiben, távoli és közeli környezetben. Részecskékbõl állnak, amik egyensúlyra törekszenek, ahogyan az utak járművei, az erdõ állatai, a használati eszközök alkatrészei és élelmiszerek összetevõi. Szerepük van, utána átalakulnak, és újra részévé válnak az egésznek.
Belépünk a társadalom építõjáték-jellegű vérkeringésébe, ahol – mint vérsejtecskék, feladatot látunk el (tápanyag-, oxigénhurcolás pl.), hogy a szervezet egyensúlya fennmaradjon (vagy fenntarthatóan fejlõdjön), mivel ez az útja.
A hulladék olyan tárgy vagy anyag, amelytõl birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles. Ezen tárgyak, anyagok kezelésére olyan rendszert dolgoztak ki, amely megfelel egy bonyolult szervezetnek, és… itt mi vagyunk a szereplõk! Fogyasztók és azok, akik közvetítik a matériát a lebontók és építõk között. Lejjebb ereszkedve a látképen kirajzolódnak a részletek – a ráncok ugyan mélyek és a szálak is erõsek, de elszabadulni azért el lehet.
Minden anyagot – matériája szerint – viszszajuttathatunk a Nagy Körforgásba. Például, ha már nincs szükségünk elektronikai cikkünkre – pedig annak idején micsoda technikai vívmánynak és extrákkal telinek számított –, visszaveszik a műszaki boltban. Ha már lejárt a boldogságpiruláink szavatossága – veszélyes hulladékként – õket is szívesen várják a gyógyszertárakban. Innét szakemberek precízen megszervezett hálózata juttatja el oda, ahol megszelídítik õket, és ahol már nem okozhatnak „veszélyt”. Ez csak néhány példa arra, amit nem lehet otthon gyűjtögetve szelektálni, hiszen ezek nem termelõdnek mindennap, illetve olyan különlegesek, hogy külön érdemes figyelni rájuk.
Nem úgy a műanyag, üveg, fém, papír, amelyeket várnak a szigetek-vagy hulladékudvarok! Ebéd utáni ejtõzés lemozgásaként elvihetjük a hozzánk legközelebb esõ gyűjtõszigetre. A konténerek színeikkel kiabálnak, mire éhesek.
Másik lehetõség – a szelektíven nem gyűjthetõ hulladékoknak: a rendszeresen ürített háztartási hulladékgyűjtõ edény.
Persze sokaknak extra energiát jelenthet, akár elmenni a gyűjtõszigetre, akár szelektálva gyűjteni, szöszmötölni a műanyagzacskókkal, a konzervdobozokkal, a tejfölös poharakkal, pedig a vérkeringésnek ez a módja. Egyéb gazdálkodó szervezetek – pénzzel, idõvel, gépekkel, médiával, emberekkel, élelmiszerrel, energiával stb. – szintén tisztán tervezik visszaadni a kivett energiát, illetve megkönnyíteni a feldolgozó szervezetek munkáját. Erre ráébredni szemfelnyitó dolog.
Visszalépünk a keringésbe.
Ezáltal nem lesz: ameddig a szem ellát szemét. Ugyanúgy igény van a szűkebb környezet tisztán – és a tágabb miliõ rendben tartására is. Az általánossá váláshoz még sokat kell menetelni. Ehhez olyan lehetõségeket biztosítva, amelyek egyszerre emberközeliek – mint maga a hulladék-újrahasznosítás – és célravezetõk is. Elérni, hogy a legkönynyebb, -gyorsabb, -olcsóbb, -elfogadottabb (amerre a földgolyóbis halad) módszer a válogatva gyűjtés és megfelelõ helyre (sziget vagy kuka, nem pedig útszéle, erdõ, tisztás, meddõhányó, magányos bánya, árokpart, dűlõút, stb.) szállítás legyen.
Legyen közel. Csalogasson.
Farkas Laura
A szerzõ 1981-ben születetett Komáromban, szakmája szerint agrármérnök, hulladékgazdálkodási érdeklõdéssel. Pilisszentivánon lakik, munkahelye Pilisvörösváron van.
