17. oldal Sport
Az üveghegyen innen
Hegyalakú, üvegbõl készült, kerékpáros emblémás, személyre szóló díjat vehettek át december 7-én a helyi kerékpáros klub évzáróján azok a versenyzõk, akik az év során kiemelkedõ teljesítményt nyújtottak. Az átlag 30 aktív versenyzõt számláló Pilis Cross Country Club 15 versenyzõje kapott elismerést.
A gravírozott feliratú díjakat mindenki büszkén vette át dr. Hidas Péter elnöktõl és Grószné Krupp Erzsébet elnökségi tagtól. És hogy mi van, mi lesz az „üveghegyen” túl? Reméljük, talán jövendõ EB- és világbajnokok, olimpikonok. Nem lehet tudni. Szerencsére sok tehetséges gyerek kerekezik a klubban. De hogy mi van az üveghegyen innen, azt pontosan tudjuk: nagyon sok edzésóra, izzadság, kiváló edzõi munka és sok szülõi áldozat. E nélkül nem lehet eredményeket elérni egyetlen sportágban sem.
 |
Benkó Barbara jövõre már
más színekben fog versenyezni |
Dr. Hidas Péter évzáró beszédében köszönetet mondott mindazoknak, akik ebben a munkában részt vettek vagy anyagilag támogatták a klubot. Külön köszönetet mondott Siklósi Krisztiánnak az idei Pilis Kupa ragyogó megszervezéséért.
A PCCC 2007-ben a cross country kategóriában országosan a legjobb klubcsapat címét érdemelte ki, összetettben pedig a második lett. Ami nagyon szép teljesítmény!
Buruczki Szilárdnak sajnos nem sikerült kvótát szerezni az olimpiára, pedig a maga részérõl mindent megtett a pekingi útért.
Megérdemelt díja átvételekor a klub egyik legeredményesebb versenyzõje, Benkó Barbara rövid búcsúbeszédet intézett klubtársaihoz, biztosítva õket arról, hogy nem szakad el tõlük, neki továbbra is ez a klub marad az igazi otthona.
Barbi az LTV Merida Racing nevű klubhoz igazolt le, ahol kedvezõbb feltételeket tudnak a számára biztosítani a külföldi versenyeken való részvételhez.
Az oldott, családias hangulatra jellemzõ volt, hogy dr. Hidas Péter így köszönt el Barbitól: „Köszönjük a ragyogó eredményeket. Te példát tudsz adni, nagy húzóerõt jelentesz a többiek számára. A legjobb, ha úgy csináljátok – fordult a gyerekekhez –, mint õ, és akkor eredményesek lesztek: Tekeritek a biciklit…”
„Igen, az segít!” – gombolyította tovább a tréfa fonalát Benkó László edzõ, Barbara édesapja.
A jó hangulatú évzáró a feltálalt hidegtálak irgalmatlan elpusztításával ért véget.
Gratulálunk a klub idei sikereihez, jövõre is jó tekerést, jó hegyi utakat kívánunk nekik!
Fogarasy Attila
Elismerésben részesült versenyzõk:
– XCM master nõi összetett
Magyar kupa 1.: G. Varga Ágnes
– XCO összetett Magyar kupa
U9 1. Fetter Erik
2. Kirchknopf Erik Iván
U11 1. Mirk Szilvia
2. Kelenföldi Áron
U13 1. Kubovics Klaudia
3. Meggyesi Bercel
4. Bányai Dominik
5. Pelikán János
6. Császár Viktor
U15 1. Mirk Júlia
4. Juhász Fanni
2. Meggyesi Gergõ
6. Mirk Tamás
7. Nádai Péter
U17 1. Kincses Nikolett
U19 1. Benkó Barbara
Elit 2. Buruczki Szilárd
A PCCC köszönetet mond szponzorainak:
Pilisvörösvár Város Önkormányzata
Pilisvörösvár és Vidéke Takarékszövetkezet
Türk Műanyag Bt.
Point Marketing Kft.
Saint-Gobain Weber Terranova
Építõanyag-ipari Kft.
Bányai Bútorok Kft.
Waldi Kft.
Neuzer Kft.
Õszi kézilabda
A Pilisvörösvári Terranova KSK NB II-es férfi és nõi szakosztálya egészen más utat járt be õsszel. A férfiak a sérülések, átigazolások és csapaton belüli nehézségek miatt nem tudták azokat az eredményeket hozni, amit korábban reméltek. Menet közben Pándi Gábor át is adta a szakmai munka irányítását Sodró Zoltánnak, aki talán képes kihozni a jelenlegi gárdából a maximumot.
Nos, az õszi idény végén ez sikerült is, hiszen a Solymár elleni, szinte teltházas örökrangadót a vörösvári csapat nyerte meg! A kemény összecsapás végeredménye (mindkét oldalon sok volt a kiállítás) 22:21 a mi javunkra. Ez bravúr, mert a mostani bajnokságban jobb játékerõt képviselõ solymáriak addig majd' kétszer annyi pontot gyűjtöttek, mint a vörösváriak. A csapatban azonban két idõsebb és egy fiatalabb játékos is húzóember volt, Sodró Zoltán 6, Hidasi Tamás 5 gólt szerzett, a könyöksérülés után visszatérõ kapus Wippelhauser Tamás pedig jól védett. Kár, hogy Sodró egy esésnél megsérült, a játékos-edzõ keze most gipszben van. Mielõbbi felgyógyulást kívánunk neki!
Az elsõ félidõben a vörösváriak iskolajátékot nyújtva, elhúztak. A második játékrész elején már kilenc góllal is vezettek, de a szívós, több cserejátékossal rendelkezõ Solymár felzárkózott. Szerencsére a fáradtság ellenére, a mieink egy gólt meg tudtak õrizni az elõnyükbõl, így gyõzelmüknek köszönhetõen, a Mogyoróddal azonos pontszámmal, a nyolcadik helyen zártak. A Solymár veresége ellenére is a harmadik helyrõl fordul.
A nõk sokkal jobban szerepeltek. A Dorog elleni nem várt vereséget leszámítva végig jól játszottak, és a második helyen végeztek. A mezõnybõl egyértelműen kiemelkedik a Ferencváros második csapata, de mögöttük a vörösváriak következnek. A játékosok célja, hogy ezt az értékes második helyezést tavasszal is megõrizzék. Az õsszel mutatott játék alapján erre minden esély meg is van. Gratulálunk a hölgyeknek, és sikeres tavaszi folytatást kívánunk!
Soha rosszabbat
2007 õszén jól szerepeltek a pilisvörösvári korosztályos labdarúgó csapatok. A foci népszerűségére jellemzõ, hogy hat különbözõ korcsoportban vannak utánpótlás korú játékosaink, az óvodásoktól az ifjúságiakig. Már a legkisebbek is vagy 30-an rúgják a bõrt, amire büszkék lehetünk, hiszen akad olyan megyei elsõ osztályú együttes, ahol lasszóval kergetik az óvodás korú gyerekeket. Pilisvörösvárott a Zrínyi utcai óvodásokkal Bilau Csaba, a Szabadság útiakkal Széplaki József foglalkozik.
Az 1999/2000-es korosztályú csapat 16 közül a harmadik helyen végzett az õszi fordulókban. Ez is nagy siker, a legnagyobb fegyvertényük mégis az, hogy az elsõ helyezett Budaörsnek csak a mieink tudtak gólt rúgni. Kettõt, pont azt a kettõt, amelyet az õsszel kaptak a budaörsiek. Ez a gyõzelem mutatja igazán a csapat játékerejét és játékkedvét. Örömteli, hogy ebben a korcsoportban is több mint harminc igazolt játékosra számíthat Bilau Csaba edzõ.
Az 1997/98-as, keresztpályás korcsoport Széplaki Józsefhez tartozik. Az edzõ elmondása szerint elégedett a játékosok teljesítményével és az eredményekkel. A 14 csapatos bajnokságban õsszel a három döntetlen és vereség mellett hét gyõzelmet szereztek, és csak gólkülönbséggel szorulnak az elsõ helyezett Budaörs mögé.
Az 1995/96-os korosztályban háromnegyed pályán, 12 együttes küzd a pontokért. A vörösváriak négy gyõzelemmel és ugyanennyi vereséggel az ötödik helyen zártak. Három mérkõzés egyébként a rossz idõjárás miatt elmaradt, ezeket tavasszal pótolják.
Az U-16-os serdülõ csapat végül Perbál mögött, a második helyrõl várhatja a folytatást. Tizenegy gyõzelem és egy döntetlen mellett éppen tõlük szenvedtük el az egyetlen fájó vereségünket. Nem mentség, de ezt a mérkõzést rangadóhoz méltatlan körülmények között (nem érkezett meg a játékvezetõ) kellett lejátszani. Tavasszal azonban lehet javítani, és ennek eléréséhez Széplaki József 24-25 játékos közül válogathat. Érdekesség, hogy Bauer Péter, aki a legeredményesebb góllövõ, ebben a csapatban csatárként, az ifjúságiak között viszont kapusként játszik! Nála joggal mondhatjuk, hogy feltalálja magát a kapu környékén.
Az ifjúsági együttes újoncként úgy negyedik a megyei elsõ osztályú ifibajnokságban, hogy csak az elõtte lévõ csapatoktól (Gödöllõ, Érd, Hévízgyörk) kapott ki, a másik tizenkét mérkõzésen viszont gyõztek. Közülük is ki kell emelni Mórocz Zoltánt, aki egy mérkõzéssel kevesebbet játszott, mégis 25 gólt szerzett, valamint Marosi Barnabást, aki még csak serdülõkorú, de középpályásként már az ifiben is jó teljesítményt nyújt. Mivel a nagy riválisokat tavasszal mi fogadjuk, valamelyik dobogós hely megszerzése elérhetõ célnak tűnik. S ami még nagyon fontos, a játékosok kétharmad része még évekig ebben a korosztályban erõsödhet, nagyon fiatal, szépreményű társaságról van tehát szó.
Várhegyi Ferenc
Gokart a fejtetõn
Aki ismeri az autósportot, tudja, hogy néha hajmeresztõ, vagy annak tűnõ dolgok is megtörténnek a versenyek közben. Wieszt János (Jankó) a magyar gokartbajnokságban élt át izgalmas pillanatokat. A Vásár téri általános iskola 13 éves tanulója 2007-ben a Rotax Junior géposztályban versenyzett. Egy ilyen 125 köbcentiméteres motorral ellátott masina teljesítménye 25-27 LE, átlagos pályán simán eléri a 120-130 km/órás sebességet is.
– Ez a gép sokkal gyorsabb, erõteljesebb, mint amivel korábban versenyeztem – mondja Jankó. – De viszonylag korán megszoktam, és élvezem is az erejét, a versenyzést, annak ellenére, hogy ez az évem meglehetõsen roszszul sikerült.
– Miért, mi volt a baj?
– Az idõmérõ edzésen mindig a legjobb 5-6-ban végeztem, de a futamokon szinte mindig kilöktek a pályáról. Nagyon kellemetlen volt, nem egy versenyhétvégémet tették így tönkre.
– Utaztak rád, vagy csak így alakult?
– Így alakult. A magyar bajnokságban a rajtok például mindig nagy kockázatot jelentenek, ahogy elindulunk, sokan azonnal bevágnak, lökdösõdnek. Én ezeket mindig igyekeztem elkerülni, s csak mikor már kitisztult a helyzet, akkor kezdtem bele a harcokba. Így is nagyon sokszor kilöktek. Ausztriában egészen más a helyzet, ott nyugodtan nyomhatod a gázt a rajt után, sokkal tisztább a verseny.
– Te még nem löktél ki senkit?
– Nem. Nem is szeretnék, mert veszélyes. Ha valakire rámegyek hátulról, és összeérnek a kerekeink, felrepülhetek a levegõbe. A magyar bajnokság harmadik versenyén, a szlovákiai Duna-szerdahelyen átéltem hasonlót. Az elsõ futamban a nyolcadik helyen haladtam, amikor valaki hátulról nekem jött, a gokartja felmászott az enyémre, és szó szerint a sisakom tetején átkúszva, berepült az erdõbe. Szerencsére sem neki, sem nekem nem lett semmi bajom.
– Milyen élményeid voltak még az évben?
– Meghatározó volt, hogy szinte nem múlt el verseny, hogy ne löktek volna ki a pályáról. Ez meglehetõsen bosszantó volt, hiszen az egyik erényem, hacsak valaki nem sokkal gyorsabb nálam, jól tudom tartani a helyemet. Amikor viszont rendben mentek a dolgok, többször el tudtam csípni ötödik helyezéseket is, az elõzések is sikeresek voltak. A mezõny zöme egyébként nálam idõsebb, 15-16 éves versenyzõkbõl állt. Versenyeztünk az ausztriai Rechnitzben, a szlovákiai Dunaszerda-helyen, idehaza pedig a Pannóniaringen Ostfyasszonyfán, a Rabócsiringen Máriapó-cson, a Kakucsringen, illetve Kecskeméten. Összesen hét versenyünk, azaz 14 futamunk volt. Pontosabban nekem csak 12, mert Kecskeméten a gokartom 50 dkg-mal könnyebb volt a megengedettnél, így kizártak. Ezt nagyon sajnálom, mert ez a kedvenc pályám, ahol akár még nyerhettem is volna. A verseny után másnap ugyanolyan idõeredményt értem el, mint a gyõztes. A legkellemesebb emlékem az volt, amikor egy rechnitzi futamon a huszadik helyrõl jöttem fel az ötödikre.
– A gokartod rendben volt?
– Alapvetõen igen, bár néha elõfordultak a vázzal és a motorblokkal is kisebb gondok.
– Mit tervezel jövõre?
– Bár szeretnék majd Forma autóban is versenyezni, egyelõre maradok még a gokartnál. Remélem, sikeresebb leszek, mint 2007-ben.
Várhegyi Ferenc
