3. oldal Köszöntő
Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek, mely az egész népé lesz: ma megszületett Dávid városában az Üdvözítõ, aki az Úr Krisztus. Az öröm, amit az angyal hirdet, nem rég múlt dolog. Mai öröm, Isten üdvössége örök napjának az öröme, s ez az örök nap átfogja a teljes idõt, a múltat, a jelent és a jövõt. Az új évezred hajnalán arra kapunk meghívást, hogy jobban megértsük: az idõnek azért van értelme, mert az Örökkévaló belépett a történelembe, és velünk marad örökre. Beda Venerabilis szavai nagyon jól kifejezik ezt: Az Úr folyamatosan fogantatik Názáretben és születik Betlehemben ma is, és az idõk végéig minden nap. Ebben a városban ugyanis mindig Karácsony van, minden nap Karácsony van a keresztények szívében. Minden nap hirdetnünk kell a világnak Betlehem üzenetét – egy nagy öröm jó hírét: az Örök Ige, aki Isten az Istentõl, Világosság a Világosságtól, testté lett, s eljött, hogy közöttünk lakozzék. Az újszülött Kisded, aki védtelen és teljesen Mária és József gondoskodó szeretetétõl függ, a világ teljes gazdagsága. Õ a mi mindenünk!
Részlet II. János Pál pápa homíliájából
(Betlehem, 2000. március 22.)
Betlehemes játék szereplõi, Nyíradony (Hajdú-Bihar megye). Béres András felvétele, 1957 (Déri Múzeum, Debrecen)
(Forrás: Magyar néprajz nyolc kötetben. Folklór 3.)
Zs. Dobozy Erzsébet
(Tuti néni)
Vörösvári Karácsony 1927-ben
Szenteste volt. Gyermek-kori Karácsony.
Ölemben ült az ajándék-baba.
Jóanyám mellett ültem a diványon
és hullt a csillagszórók zápora.
Olyan volt, mint egy csodálatos álom.
Sötét szoba, csak a dús fa ragyog.
Apa lágy hangja szállt zsolozsma-szárnyon
és sziporkáztak künn a csillagok…
Aztán felcsendült Jóanyám szopránja.
Én néztem a fenyõfa tetejét
s észre sem vettem – míg szárnyalt a hangja –,
hogy szorítom erõsen a kezét…
„Dicsõség magasságban az Istennek,
Békesség légyen földön embereknek
És jóakarat mindenféle népnek
és nemzetségnek”…
Hófehér angyalszárnynak láttuk
a gyertyalángok füst-gomolyagát
és éreztük, boldog-pihegve szívtuk
a karácsonyi fenyõ illatát.
S a csillagfényes téli éjszakában
a sok kis gyertya lángja kialudt.
Késõre járt. A langymeleg szobában
már mind a három nõvérkém aludt.
„Imádkoztál?” Hallatszott anyám hangja
figyelmeztetõn a hálóból át…
…én féltõn a szívemre szorítottam
s megcsókoltam az alvó kócbabát…
Az imádságot, Szent-esti imámat
megilletõdve, halkan mondtam el
és nem engedtem el a kócbabámat…
Boldog örömben úgy aludtam el.
Bonchida, 1942 Karácsonyán
Címlapfotónkhoz:
December 8-án láthatta Pilisvörösvár közönsége a Magyarock Dalszínház elõadásában Tolcsvay László Mária Evangéliuma című rockoperáját. Jézus történetét élhettük át az anya szemszögébõl. Mit lehet ma tanulni ebbõl a történetbõl? Most Adventben talán leginkább azt a hittel teli várakozást, hogy minden ellenkezõ látszat ellenére, érdemes várni. Mária hitt a csodában annak ellenére, hogy fizikai képtelenség volt, hogy erkölcsileg kivitelezhetetlennek tűnt, hogy minden addigi korlátot szétrobbantani látszott. Kívánom ezt a hitet mindenkinek. Nem csak Adventben.
Hidas Ildikó
Áldott Karácsonyt, Boldog Új Évet!
Szerkesztõségünk nevében békés, áldott Karácsonyt kívánok minden Kedves Olvasónknak! Kívánom, hogy ünnepeljenek szeretetben, leljék örömüket az ajándékozásban, de még inkább a család meghitt együttlétében.
A szilveszteri jókedvű mulatozást követõen pedig újult erõvel munkálkodjanak családjuk boldogulásán, városunk, hazánk felvirágoztatásán.
Mindehhez az Új Évben több türelmet, megértést, józanságot, kifogyhatatlan pozitív energiákat kívánok mindnyájunknak!
Fogarasy Attila
felelõs szerkesztõ
