7. oldal Nemzetiség-Kultúra
Akik megtalálták a közös hangot…
Interjú Schlotter Ferenccel az Ifjúsági Énekkar megalakításáról
November 7-én egy új művészeti, hagyományõrzõ csoporttal bõvült városunk kulturális élete, megalakult az Ifjúsági Énekkar. Schlotter Ferenc karnaggyal az örvendetes esemény kapcsán beszélgettünk.
– Mióta foglalkozik zenével?
 |
Énekkari próba a Vásár téri iskolában |
– Egy mozgókép van elõttem, ami nagyon sokszor elõjön az emlékeimbõl. 1961 nyara vége felé bácsikám, Ziegler Pista bácsi – a legendás Ziegler zenekar vezetõje – eljött hozzánk, és elmondta, hogy Vinczurek Rudolf hegedűtanár érkezett Vörösvárra, és diákokat keres. Pista bácsi bíztató mosollyal, biztos tudattal feltette nekem a bűvös kérdést: „Szeretnél-e hegedülni tanulni?” Én teljes 6 évem öntudatával és dacával rögtön rávágtam, hogy nem. Édesapám, aki egész életében arról álmodott, hogy zenét tanulhasson, mégis rábeszélt. Neki nem volt lehetõsége erre, de így is harmonikázott egy ütött-kopott, valahonnan kiselejtezett hangszeren. Szájharmonika-játéka egyenesen zseniális volt. A mai napig sem hallottam ilyen jó szájharmonikást. Kitűnõen énekelt is. Sajnos ezeket a dolgokat csak most tudom igazán értékelni, most, amikor õ már nincs közöttünk. Az életemben mindig ott volt a zene. Egyszer felkeresett engem Lányi György a mostani Téka együttes kontrása és mindenese, hogy játsszunk magyar népzenét. Belementem. Így lehettem ott a táncház mozgalom beindulásánál. Nagyon sok helyen játszottam. Végigzenéltem Európát, játszottam Tunézia nagyobb városaiban. A népzene mellett a Fõvárosi Művelõdési Ház Operatársulatának zenekarában mandoláztam. (A mandolinhoz hasonló, annál nagyobb hangszer – a szerk.) A zenének köszönhetõen az országokat járva mai napig is tartó barátságok születtek.
– Honnan jött az ötlet, hogy ifjúsági vegyes kórust alapítson Pilisvörösváron?
– Kb. 15 éve foglalkozom kórusénekléssel. Több énekkarral is dolgoztam, de csak egy kórusban volt néhány fiatal, méghozzá az általam alapított Lustige Schwaben énekkarban. A legidõsebb tagunk közel nyolcvan éves volt, a legfiatalabb pedig 12 éves, aki csak akkor nem jött próbára, ha véletlenül rosszabb jegyet kapott az iskolában, és ezért büntetésképpen édesanyja nem engedte el. Szegény, ilyenkor lelki beteg volt. Innen jött az ötlet. Az ötlethez egy megerõsítés is érkezett Balasi Anikótól, aki még a 2006-os évben felhívott telefonon azzal, hogy igény van egy ilyen énekkarra. Az ifjúság szeret énekelni, szeret közösségben lenni, csak meg kell teremteni a lehetõséget.
– Mi a célja a kórusnak?
– Elsõsorban, hogy jól érezzük magunkat. Ebbe a sorba tartozik természetesen a hagyományok ápolása, Pilisvörösvár népdalkincsének felelevenítése. Mellette még más dalanyaggal is foglalkozunk majd.
– Hányan jelentkeztek a kórusba?
– Körülbelül 20 fõvel indítottuk az elsõ összejövetelünket. Nem kérdeztem az életkorokat, de ránézésre felsõs általános iskolások, gimnazisták és néhányan a felnõttebb korosztályból jöttek el. Ide kívánkozik az is, hogy jó lenne, ha a gyermekekkel a szülõk is énekelnének, hisz még õk is az ifjúsághoz tartoznak. Milyen szép lenne, ha családok együtt énekelnének velünk. Nem kell félni a közös énekléstõl. Itt a helyük az énekkarban.
– Mikor és hol vannak az énekkari próbák?
– A próbákat csütörtökönként 17 órától 19 óráig tartjuk a Vásár téri iskolában.
– Úgy tudom, nem csak a zenével foglalkozik ilyen lelkesen, hanem más kulturális tevékenységet is folytat egy alapítvány keretein belül.
– Az alapítvány teljes neve: Dunamenti Népek és Nemzetiségek Kulturális Centruma Alapítvány. Az alapítás éve 2003. Elsõsorban a civil és más szervezetek közötti kapcsolatteremtésre jött létre, hogy a kultúra, a sport, a zene, az ének, a tánc, a nemzetiségi gasztronómia és különbözõ művészetek képviselõi között megtalálja a közös hangot az együttműködés érdekében. Eddigi legnagyobb sikerű rendezvényünk a németországi Passauban szervezett Bajor-magyar napok rendezvénysorozat volt. Szívesen emlékszem vissza a budakalászi rendezvényünkre, ahol a német nemzetiségi kórusok minõsítésére került sor az impozáns méretű gyönyörű Faluházban, ahol a Pilisvörösvári és a Pilisszentiváni Nemzetiségi Vegyes Kórus is nagyon nagy sikerrel szerepelt. Vele párhuzamosan fotókiállítást is szerveztünk a Magyarországról kitelepített németajkú lakosság viszontagságos és megalázó útjáról.
Hidas Ildikó
10 éves lett a Palánta Iskola
Mi jó a gyereknek? Melyik gyereknek, mire van szüksége? Diszlexiás, diszgráfiás, hiperaktív, hátrányos helyzetű, gyengeképességű, zseni? A (fél)információkkal elhalmozott, kételyekkel teli, aggódó szülõk kérdései ezek. Van, aki utána olvas (Vekerdy, Ranschburg, Bethlen), van, aki az utcán érdeklõdik, hogy melyik a jó iskola.
A palántások arra szánták a november 19-i nyílt napot, hogy a szülõket elméleti és gyakorlati úton tudósítsák az általuk helyesnek tartott módszerrõl. Az iskola célja, hogy a gyerekek szeressenek és tanuljanak meg tanulni, belsõ motivációval, szorongás és félelem nélkül. A kompetencia alapú oktatás a diákok adottságaira, képességeire és korábbi tapasztalataira épül. A tanárok árnyalt értékeléssel, személyiségközpontú neveléssel segítik a tanulást. A diákok gyakran projektekben, vagy azok segítségével dolgozzák fel a tananyagot, ahol a tantárgyak gyakran összekapcsolódnak. Az 1990-es évek környékén sok ún. alternatív iskola nyílt. Hát, tessék, lehet választani! H. I.
Új diákújság
November elején megjelent a Suli Újság Neked (SUN) elnevezésű új iskolaújság a Német Nemzetiségi Általános Iskolában. A szerkesztõk – Nick Betti, Jakus Karolin, Nick Móni – tanári segítség nélkül, önállóan szerkesztik az újságot. Az elsõ számban interjú olvasható Németh András új DÖK-elnökkel, a tanárok közül pedig Szontág Nándorral. A lapban találunk tanulási tippeket, teszteket és moziajánlót és még sok minden mást is. A szerkesztõk szerint az iskola közösségi életének fellendítése és a mindennapokba vidámság csepegtetése volt a céljuk az újság létrehozásával.
F. A.
Mackókiállítás
December 4-7-ig közel száz mackó várta az érdeklõdõket a Zeneiskola aulájában. A kiállítás megnyitója egybeesett a „Hol vagy Mikulás?” című zenés mesedarab elõadásával, melyet a Figurina Animációs Kisszínpad mutatott be. A véletlen hozta-e vagy a szervezõk csodálatos tehetségének köszönhettük, de az elõadásban is mackók brummogtak. A játék fergeteges volt, és mintha csak tovább folytatódott volna, az aulában is majd' megszólaltak a mackók. Az öt centistõl a méteresig minden méretben képviseltették magukat a mézevõk. A gazdik sem maradtak édesség híján. A legtöbb szavazatot kapott medvék tulajdonosai a Bon-Bon bolt ajándékkosarát kapták.
H. I.
