10. oldal In memoriam
Béla atya halálára
Február 6-án tragikus hirtelenséggel elhunyt Szulik Béla, nyugdíjas kisegítõ lelkész. Temetése február 16-án volt Dunaújvárosban. Utolsó útjára a vörösvári hívek közül is sokan elkísérték. Béla atyától újságunk hasábjain egy prédikációjával búcsúzunk, amit bõ két évvel ezelõtt mondott, s ami az õ belsõ vívódásait, szenvedéseit is sejtetni engedi.
Szulik Béla
Született: Dunaújváros, 1956. IX. 8.
Pappá szentelés: Székesfehérvár, 1986. VI. 24.
Papi szolgálata:
Káplán: Dunaújváros 1986-91.
Plébános: Fehérvárcsurgó 1991-92. Betegszabadságon 1992-93.
Kisegítõ: Székesfehérvár–Vasútvidék 1994-95.
Ideiglenes adminisztrátor ugyanott 1995. Káplán ugyanott 1995-1996.
Adminisztrátor: Alcsútdoboz 1996-98.
Plébános ugyanott 1998-tól.
Betegszabadságon 2000.
Kisegítõ lelkész: Pilisvörösvár 2000-2001. Adminisztrátor: Szár 2001-2002.
Kisegítõ lelkész: Székesfehérvár–Szent Imre 2002.
Betegállományban 2002-2003.
Nyugállományban 2003-tól.
Kisegítõ lelkész Pilisvörösváron.
(Adatok forrása: www.katolikus.hu)
„A” év, Advent 1. szombat
Pilisvörösvár, 2004. december 4.
Krisztusban Szeretett Testvérek!
Az embernek mindig van sírnivalója bûne, szégyene, tehetetlensége miatt. Már Izajás megcsillantja a reményt: „nem kell többé sírnod. Az Úr irgalmas lesz hozzád, amikor meghallja hozzá kiáltó szavad; mihelyt meghallja, meghallgat. Bár a szenvedés kenyerét és a nyomorúság vizét adta neked az Úr, de Õ a tanítód, nem rejtõzik el többé elõled, szemed látni fogja tanítódat”.
Ezzel a küldetéssel, az Atya nevében járt el Jézus a zsinagógákba tanítani. Ezért járt faluról falura, városról városra! A népnek örömhír kell, s tanító! A népnek Szív kell, amely szó nélkül is megérzi, ha valaki segítségre szorul és gyenge. Nem kõszív kell, hanem élõ, dobogó, szeretõ Szív kell, amely meghallja az elcsigázott nyáj kívánságát: nekünk pásztor kell, nekünk vezetõ kell, nekünk megmentõ kell, nekünk orvos kell!
S Jézus „hirdette országa örömhírét, és meggyógyított minden betegséget, minden gyengeséget”.
S azt is észrevette, hogy az idõk végéig kell a pásztor, a tanító, a vezetõ, hogy mindig lesz elesett, gyenge és beteg! Nemcsak a ringó búzatáblákat látta, hanem e mezõhöz hasonlító embertömegeket is, ezért mondta tanítványainak: „Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz.”
Hiszen nem elég vetni! A vetésnek fel is kell nõnie! A kalásznak meg kell érnie! S learatni, mielõtt egy szélvihar kiverné a gabonaszemeket a földre.
„Vetésednek esõben lesz része – mondta a próféta –, bárhol vetsz a földön, és a föld teremtette kenyér ízes lesz és tápláló.”
S Jézus apostolokat választott maga mellé, hogy vessenek és arassanak, álljanak a nyáj élére! „Hatalmat adott nekik, hogy kiûzzék a tisztátalan lelkeket és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget.”
Meg kell látnunk, hogy nem a nyáj választotta a pásztorát, hanem az Örök Pásztor állította õket a nyáj élére! S észre kell vennünk, hogy a hatalom szintén Jézustól van! S éppen ezért a megbízottak sem tehetnek mást, mint amit Jézus bízott rájuk! „Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa.” A földön élõ és a röghöz kötött ember hadd lássa meg, hogy közel jött hozzá az Isten!
A küldötteknek nem lehet „saját” evangéliumuk! Azt kell hirdetniök, amit a Megbízó adott át nekik és azt kell tenniök, amit õ szabott meg feladatként: „a betegeket gyógyítsátok meg, a halottakat támasszátok fel, a leprásokat tisztítsátok meg, a gonosz lelkeket ûzzétek ki.”
Mivel Jézus küldte õket, Jézus munkálkodik bennük!
A mi ádventi feladatunk is lehet, hogy vigyázzunk a vetésre! Gyógyítsuk meg, legalábbis próbáljuk meggyógyítani a lelkibetegeket. Próbáljunk életet önteni a lelkileg halottba! Olyan sok embert leprásként kezel a mi világunk, tisztítsuk meg õket a leprától. Aki pedig megveti õket, azt a gõgtõl! Ûzzük ki legelõször önmagunkból a gonosz lelket, és segítsünk mások újjászületésében!
Szulik Béla
Todesnachricht von Maria Angeli, geb. Hasenfratz
Am 01. Oktober 2006 feierte Maria Angeli, geb. Hasen-fratz, mit ihren Kin-dern, Enkeln, Uren-keln und mit Be-kannten vom Ort ihren 96. Geburtstag in geistiger Frische. Etwa zwei Wochen später, am 19. Okto-ber 2006 verstarb unerwartet nach einem pflichtbewussten Leben voller Liebe und Güte die gläubige, liebe, treusorgende Mutter, Schwiegermutter, Oma, Uroma, Schwägerin und Tante. Das Requiem mit anschließender Beisetzung hat am 24. Oktober 2006 auf dem Friedhof in Alten-kunstadt/Oberfranken stattgefunden. Ihre große Familie, viele Bekannten und Lands-leute haben sie zu ihrer letzten Ruhestätte begleitet.
Die Verstorbene ist in Pilisvörösvár geboren, heiratete 1930 und war seit 1996 verwitwet. 1945 hat sie mit ihrem Ehe-mann Josef Angeli und den Kindern die Heimat verlassen müssen und 1946 eine neue in Burkheim, Ortsteil von Altenkun-stadt/Oberfranken, gefunden. Dort ist mit der Familie ein neues Eigenheim gebaut worden, in dem sie gewohnt hat und bis zuletzt liebevoll von ihrem Sohn Andreas, unter Mithilfe der Töchter und Schwieger-töchter umsorgt und betreut worden ist. Der Trachtenkleidung treu und heimatverbunden ist sie ein Leben lang geblieben. Über das Zeitgeschehen in der alten Hei-mat hat sie sich über die Heimatzeitungen, auch aus Pilisvörösvár, bis zum Lebens-ende unterrichten lassen. Sie lebte in großer Verbundenheit mit ihrer ganzen Familie gläubig, schlicht und einfach.
Die Hinterbliebenen trauern sehr um die Verstorbene, danken allen, die ihrer gedachten und denen, die ihr das letzte Geleit gegeben haben. Der Herrgott möge ihr die ewige Ruhe geben.
Sehr geehrte Damen und Herren, meine verstorbene Mutter hat sich bedingt durch eine erheblliche Sehsch-wäche regelmässig die Werischwarer Zeitung vorlesen lassen, zuletzt noch am Sonntag von meiner altesten Schwester Anna, vor ihrem Ableben am Donners-tag, den 19. Oktober 2007. Unsere Ver-wandten senden uns auch noch heute diese interessante Heimatzeitung. Im anliegenden Manuskript ist ja ihre Heimatverbundenheit und ihr bescheidener Lebensstil bis zuletzt erwähnt.
Diese Gründe haben mich wiederum veranlasst, sie zu hitten, das anliegende Manuskript mit dere Foto in einer der nächsten Ausgaben zu veröffentlichen.
Für Ihr Entgegenkommen und Ihre Bemühungen bedanke ich mich im voraus. Mit freundlichen Grüßen
Margit Stiller
(Jüngste Tochter)
Gundelsheim
