15. oldal Tudomány
Magyar folytonosság
A Pilisi Turul Társaság rendezvényérõl
Február 3-án a Pilisi Turul Társaság gimnáziumbeli rendezvényének nagy érdeklõdéssel várt fõelõadását prof. dr. Darai Lajos Mihály filozófus, történész tartotta „Folytonosságunk a Kárpát-medencében” címmel. A többórás elõadás rövid kivonatát – amelyet a szerzõ bocsátott rendelkezésünkre – ezúton tesszük közzé. A rendezvény további témáiról, elõadásairól késõbbi lapszámainkban ejtünk szót.
Az elõadás kivonata:
|
| Kovács Zoltán sámándobjával megtisztítja a teret és az õsök segítségét kéri az elõadás elõtt |
A régészet, a nyelvészet, az embertan és az örökléstan szerint a mai magyar nép és nyelv saját maga eredeti, önálló alkotásaként itt, a Kárpát-medencében született, a hidegégövi neandervölgyi és a melegövi cromagnon ember keveredésébõl létrejött mai modern emberrel azonosként, de az embertani, mûveltségi nyomok régebbi folytonos régészeti kultúrákig, sõt az emberré válás elsõ szereplõinek megjelenéséig, azaz az elõemberig mennek vissza, és e terület rendelkezik összefüggõ fõemlõsi leletekkel is.
A magyar nép és nyelv jelenléte a Kárpát-medencében és annak keleti környékén az õskõkor óta folytonos, itteni élete, mûködése õstörténeti bizonyosság, amint a magyar írás szintén az õskõkor óta jelen van itt, sok-sok késõbbi írás alapjaként. Kárpát-medencei eredetûekként jellemzõ tulajdonságörökítõink a bükki mûveltségbõl és a körös-tiszai mûveltség emberétõl származnak, a Vinèa-mûveltség embere csak besegített.
Egynyelvû hetedhét Magyarország a következõkbõl alakult tehát: Kárpát-medenceiek, fõként a bükki mûveltség; Kárpáton túliak: cucuteny mûveltség; jazig népi betelepülõk a szarmatákkal; a hunok vezértörzse s katonanépe; az avarok vezértörzse, katonanépe; magyarok: Árpád vezértörzse, katonanépe; az ekkor beköltözõ földmûves-állattenyésztõ nép,; és a benti palócok, székelyek, jobbágyok stb; majd még besenyõk, kunok stb.
Az emberi megnyilvánulások itteni utolsó ötvenezer éve tehát, mint az összemberi múlt középsõ szakasza, az õstörténetet, míg az elõtte lezajlott embertani, mûveltségi események, az egyetemes ember magyar megszületésének körülményei, az elõtörténetet alkotják, végül az õstörténeti õskor után a történelmi kor következett, azaz ókor, középkor, újkor és legújabb kor, s így a magyar elõtörténet azonos az ember evilági, földi megjelenésével, a magyar õstörténet azonos a modern ember megjelenésével és mûködésével, míg a magyar történelem az ókor óta az egyetemes történelem része.
Több ágból összeforrott õstörténetünket komolyan kell venni: minden összetevõ rész fontos és számon tartandó. Ezzel minden korábbi kutatás, írott vagy szóbeli hagyomány megállja a helyét, megõrizendõ, idõszerû, nincs alárendelve semmiféle szándéknak.
A magyar emberi, mûveltségi és nyelvi kezdetek azonosítása egyedülálló jelentõséget mutat az egyetemes és az európai emberi õstörténet folytonosságának vonatkozásában. A Fekete-tó (a Fekete-tengernek a würm jégkor végére kiszáradt édesvizû medencéje) környéki vészterhes természeti események következtében eltorzult eredeti emberi kultúra azonban szétszóródott egész Eurázsiában, ugyanakkor Kárpát-medencei létünk fenntartása a mellérendelés, az egyenrangúság, illetve annak elvi gondolata megõrzését jelentette, sokszor egyedülállóan a közeli és távolibb környezetben, de nem az egész földön persze.
A magyar honfoglalással indító, mostanáig használt változat a magyarok eredetérõl és történetérõl tehát csak a 3. fejezettõl ismerteti történelmünket, azt is azonban korok és igények szerint torzítva.
Amellett, hogy jobb lenne ezután (a hun és avart követõ), a valóságnak megfelelõen magyar hon- és államszervezésrõl beszélni, s a Kárpátokon belülre betelepülõ államszervezõ katonai hatalom embereit és mûveltségét megkülönböztetni a bennlakó megszervezett és a vele azonos betelepített néptõl és mûveltségétõl, azt a további valóságot is illenék tudatosítani, hogy a mi – ekkortól a vezetõ rétegérõl magyarnak nevezett – népünk és nyelve az egyik legrégibb az emberiség történetében, õsnépi, õsnyelvi jelleggel.
Mindez már az elõembertõl kezdve ide kötõdik, itt, a Kárpát-medencében alakult ki a régészeti kultúrák egymásra következésében, s az volt történelmünk 1. fejezete.
Ettõl kezdve a folytonosságunkat jól mutatja az acheuli mûveltség átalakulása moustierivé, majd aurignacivá és gravettivé, illetve a neandervölgyinek és cromagnoninak nevezett embertípus kialakulása, a sajátos helyi cromagnon B ötvözõdése, ami csak a hegylábi életforma dombvidékivel és síkvidékivel való kiegészülését jelentette.
Innen a Kárpát-medencébõl, ahol mindig menedéket találtunk, csupán a túlnépesedés miatt kellett elvándorolnia sikeresen boldoguló elõdeink egyes csoportjainak, amivel átvitték mûveltségünket fõként a Kárpátok keleti túloldalára, de még tovább is, és feltehetõ hatásuk egészen a Fekete-tengerig, a Kaukázusig elér, s ez az idõszak volt történelmünk 2. fejezete, aminek a második felében egy nagy katasztrófa (Fekete-tó sósvízzel feltöltõdése) történt, amikor az akkor már magas szinten, alárendelõ munkamegosztási szervezettel biztosított öntözéses földmûveléssel megmûvelt – és addig édesvizû – Fekete-tó partvidékét, közvetlen környékét elöntötte a világtenger áradása.
Ekkortól három irányban menekült-terjedt a Fekete-tavi mûveltség. A Kárpát-medencébe érkezõk behozzák oda az újabb földmûvelést, majd az õslakók felviszik azt a dombokra, miközben az új bevándorlók beolvadnak a helyiekbe, az itteni mûveltségbe. A Kaukázustól délre falakkal erõdített településekkel terjedt e mûveltség a folyamatok mentén, s hozta létre végül a mezopotámiai templomgazdaságként irányított hidraulikus társadalmat.
A katasztrófa helyszínétõl északra, északkeletre, a Volga felé menekültekbõl és az ottani, a szárazság miatt elvadult, és emberölõ fegyvert használó pásztorokból alakult ki a harcias lovas nagyállattartó mûveltség, mely támadó alakulattá váltan a harcias, alárendelõ szemléletû, uralmi világ megteremtõje lett, amely aztán önmaga magasrendûségi tudatában meghódította egész Eurázsiát.
Három kurgán invázió jelezte Európában ezt a hódítást. Elõbb a Balkán és a Kárpát-medence folyóvölgyeit égették fel. Majd a második támadás elõl északkeletre és délre menekül ki a népesség, illetve elbújik, s a támadók leigázzák, kiszipolyozzák, azaz indoeuropaizálják egymás után rájuk települve nyugat felé a területeket és a rajtuk élõket, mintegy utolérve a Kárpát-medencébõl menekült szalagdíszes kerámiájú népet, amely legjobban önmagát és jellegét a legtávolabbra, az Ír-szigetre menekülve õrizte meg. Majd a harmadik kurgán inváziót a helyben megerõsödött és részben visszatért lakosság beolvasztja magában a Kárpát-medencében.
E kényszerûen bevezetett hierarchikus társadalmi szervezõdés olyan újdonság a történelemben, ami nem tûrheti az eredeti mellérendelõ, együttmûködésre alapozott, boldog emberi megoldásokat. És a mi – minden hódítás, elnyomás ellenére – az eredeti emberi mellérendelõ egyenrangúságnál megmaradó népünket e hatalmi érdekek s gõg miatt utólag alacsony mûveltségû népekhez rokonítva, alacsony szintre, önkényesen felállított kasztrendszerbe sorolták, az alárendelést világméretekben kiteljesítõ hatalmak.
Ezen eszközt még ma is alkalmazzák ránk s más népek elnyomására, saját hatalmi céljaik elérésére - általános emberi jellemvonások eredményének beállítva a mai torz társadalmi, gazdasági, politikai viszonyokat. Ám ily jellem csak emberek kis részét torzítja, a többség az együttmûködõ testvériséget és a közös élményeket kedveli.
Globális értelem látszik mûködni az emberben, s eszerint azonos mûveltségi elemek értelmezéséhez nem kell vándoroltatni õket, hanem a párhuzamos értelmezés eredete a mellérendelõ alapfelfogás, azaz létezik kvantumrezonancia, egymás gondolatai nagyfokú átlapoltságának tapasztalata, élményi folytonossága, ami isteni gondviselés és örökkévalóság, az emberiség embert fenntartó közössége: halhatatlan, mindenható isteni erõ.
Azonos módon mûködõ emberi elme azonos választ adott számos jelenségre a világ legtávolabbi pontjain: 1+1=2 minden nyelven, azaz attól függetlenül, hogyan hangzik, s ezt mutatja az u. n. TAMANA-kutatás a több ezer földrajzi elnevezés megegyezésérõl, nagyfokú hasonlóságáról Kárpát-medenceiekkel lényegében az egész földön. Azonos jelképi alakzatok is elõfordulnak Föld-szerte, s mindebben lényeges az õsiség, ami bennünk ennyire fennmaradt.
Ezzel összhangban maradva kimondható, hogy ma a hivatkozás a fejlõdési spirálra, mesterkélt, mert az ember és a világ nem lineáris, a megoldás mindig az éppen fönnálló körülményekre adott válasz. Le kell leplezni és meg kell szüntetni az alárendelés gyakorlatát és romboló hatását, hogy az együttmûködõ ember embersége és emberisége érvényesüljön, azaz legyen jövõnk, végtelenül.
Az elõadás anyagát tartalmazó könyv a Fríg könyvkiadó gondozásában jelent meg 2005-ben.
Linkajánló: www.kincseslada.hu
http://www.varga.hu
