9. oldal Időseinkről
Gyémántlakodalom
„Szeressük egymást gyerekek…”
Nem sok ember életében adatik meg az az örömteli esemény, amikor 60. házassági évfordulójuk alkalmával köszöntik õket családtagjaik, rokonaik, ismerõseik, barátaik. Azért nem is lehet úgy elmenni mellette, mint más személyes és családi élmények mellett.
|
| Az 50 évvel ezelõtti esküvõi fotó |
Piehl Anna és Sax József 1947. január 4-én kérték frigyükre Isten áldását a pilis-vörösvári nagytemplomban.
– A nászmisés esküvõ fél 12-kor kezdõdött. Utána a menyasszonyi háznál volt az ebéd a Dózsa György utcában. Nem voltunk sokan, csak a szûk család: szülõk, testvérek, keresztszülõk és azok gyermekei és a Marlok plébános úr. A nagyszüleink már nem éltek, a két fiútestvérem pedig még orosz fogságban volt – emlékszik vissza Annus néni. – Az esküvõnkön zenekar nem volt, de délután jött egy harmonikás és még bohócok is szórakoztatták a násznépet.
Jóska bácsit arról kérdeztük, hogy hogyan ismerkedtek meg egymással.
– 1945. nyarán egy vasárnap délután a Fõ úton sétáltam, amikor a Guth lakatosék elõtt megláttam az Annát. Õ éppen litániáról jött. Megálltunk beszélgetni, majd elkísértem a nagymamájához tejért és onnan pedig haza. Aztán egyik találkozás követte a másikat, mígnem internáltak és végül Bécsbe szöktem. Egyik Bécsbõl írt levelemet a mai napig õrzöm, melyben németül megírtam édesanyámnak, hogy mennyire szerelmes vagyok az Annába. Amikor 1946-ban végre hazajöhettem, megpróbáltuk kapcsolatunkat onnan folytatni, ahol abba hagytuk. Nem akartam az esküvõt tovább halogatni, hisz már így is majdnem lecsúsztam róla.
A házaspár közös életútja Jóska bácsi Attila utcai szülõi házában indult, ahol elõször a konyhában kaptak egy ágyat. Mivel Jóska bácsi már iskolás korában kitanulta apjától a pék szakmát, nyitottak egy pékséget. A konkurencia (akkoriban 16 pék volt Vörösváron) és a nehezen beszerezhetõ liszt miatt ez nem volt túl könnyû megélhetési lehetõség. Ezért is tartottak mindenféle állatot, és mûveltek földeket. Amikor pedig a pékség végre nyereséget termelt, államosították.
Az állandó hajsza és munka mellett sok táncmulatságon vettek részt fiatalabb korukban, melyekre ma is szívesen emlékeznek vissza.
Örülnek és büszkék három fiúgyermekükre, akik révén hat unokájuk és három dédunokájuk született. Õk nyújtottak nekik vigaszt szüleik és legkisebbik fiuk elvesztésekor. Az Õ emlékük elevenen él bennük.
Annus néni és Jóska bácsi még ma is aktívak. Kertjüket virágok, gyümölcsök gazdagítják, melyeket Annus néni alkalomadtán lelkesen árusít a piacon. A pék szakmát sem felejtették el, hisz hétvégenként maguk sütik a kenyeret, és mindig friss, finom süteményekkel várják a látogatókat. Jóska bácsi a humorérzékét máig megõrizte, éppúgy, mint a zene iránti szeretetét. Rengeteg magyar, német és sváb nótát ismer, melyeket mindig szívesen elénekel. Egyik kedvenc énekét, melynek címe „Az élet egy színes álmodás”, beszélgetésünk során is elénekelte.
|
| Hintóval a gyémántlakodalomra |
– Hogyan ünnepelték meg gyémántlakodalmukat?
– Az ünnepséget január 7-én tartottuk, mely természetesen a templomban kezdõdött, ahol Boross Zoltán plébános úr nagyon szépen méltatta az egymás melletti kitartást. Mindannyian hálát adtunk, hogy együtt megülhettük ezt az eseményt. A résztvevõk szemébe könnyek szöktek, melyek a boldogság érzését fejezték ki. A templomból kiérve rengetegen köszöntöttek minket, és legnagyobb meglepetésünkre zene és hintó fogadott bennünket. Az ebédet és a süteményt már csak a legközelebbi családtagok körében fogyasztottuk el és az estig tartó ünneplés során nem maradhatott el a közös éneklés és a harmonikaszó sem.
– Mit üzennek a fiataloknak?
– Göröngyös utak mindig is voltak és lesznek. Ha õk is megpróbálnak egymás iránti szeretettel, tisztelettel és megértéssel élni, lehet, hogy nekik is ilyen hosszú és boldog házasságban lesz részük. Legyenek õk is türelmesek, szeressék egymást, mert nem könnyû az élet most sem.
– sz –
„Az élet egy színes álmodás…”
Az élet egy színes álmodás,
Mely egyszer véget ér.
A sír lesz majd a végállomás
A szív pihenni tér.
Álmodjunk mindig szépeket,
Hisz úgysem tart soká.
A gyorsan elszálló éveket
Tegyük, hát boldoggá!
Szeressük egymást gyerekek,
A szív a legszebb kincs.
Ennél szebb szó, hogy szeretet
A nagyvilágon nincs.
Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!
Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!
(Seress Rezsõ)
