15. oldal Helytörténet
Karátsonyiak a bulvárhírekben
„A főúri körökben még mindig nem beszélnek egyébről, mint a tündérfényű Karátsonyi bálról. Igazi clou-ja [fénypontja] volt ez az idei farsangnak és históriai momentummá [eseménnyé] vált azáltal, hogy a király is megtisztelte jelenlétével egyik hűséges alattvalójának a mulatságát” – adja hírül a Mikszáth Kálmán által szerkesztett Országos Hírlap, 1898, február 27-i száma.
|
| A bánlaki kastély egy 1906-os képeslapon |
Ilyen kezdés után a szerkesztő biztos lehetett benne, hogy az olvasók falni fogják a cikket. A korabeli újságok bulvárrovatában gyakran szerepelt a Karátsonyi família. Hatalmas kincsekről, tragédiákról, nemes hazafiúi erényekről, nagylelkű adományokról, furcsa hóbortokról lehetett bennük olvasni. Különösen Karátsonyi Guidó (Vörösvár egykori földesura) volt népszerű az újságolvasók előtt, akit maga Mikszáth is többször tollára vett. Halálakor nekrológot is írt róla.
Az alábbiakban az említett cikk – amely D'Artagnan aláírással jelent meg – néhány „bulvárosabb” részletét közöljük, bízván abban, hogy a mai olvasó is talál benne érdekességet.
Karátsonyi Lázár kincsei
[Karátsonyi] Lázár valósággal nábobi vagyon ura volt. Zsámi kastélyában egy imazsámoly alatt titkos ajtó vezetett a pincébe, amely tele volt arannyal, gyémánttal, drágakincsekkel. Nejét annyira féltette a nábob, hogy Beodrán lakat alatt tartotta, s néhány meghitt cselédet kivéve, emberi halandót nem bocsátott közelébe.
Karátsonyi Lázárnak csak egy álma volt, családja nagysága és egy szerelme, amely a földé, a nemes magyar humuszé volt. Egyedül azt óhajtotta, hogy a verseci hegyektől birtokáig terjedő rengeteg ős pusztát uradalmához csatolja, ebből a célból, társzekerekre rakatva egyszer minden kincsét, be is ment Nagy-Becskerekre megállapítani és kifizetni a vételárat, de ott hirtelen meghalt s a szájhagyomány szerint a rengeteg kincs is vele pusztult.
Karátsonyi Lázár óriás vagyonából közcélokra is sokat áldozott, száz katonát állított a nemesi fölkelés alkalmából, a hadsereg rendelkezésére bocsátotta méneseit, gulyáit, magtárait és a Ferenc császár által kezdeményezett Ludovika-akadémiára nagy összeget adományozott.
Már Lázárt ekkor megkínálták a grófi méltósággal, de a nábob szerényen kitért a fejedelmi elismerés elől, sőt végrendeletileg meghagyta, hogy családjának az a tagja, aki a nemesinél nagyobb címet fogad el, zárassék ki az örökségből.
Ez az óhajtása azonban nem teljesedett, mert unokája, Guidó, később mégis grófságra emeltetett.
Két ragyogó szem
Guidó a negyvenes évek derekán egyike volt a jeunesse d'orée [aranyifjúság] legkiválóbb tagjainak. Nagyon szép, daliás férfi, szívesen látott vendége az akkori Pest főúri szalonjainak. Tagja volt a híres „Csinoskaifjak” társaságának, akik akkor a főváros társas életének hangadói voltak.
Számtalan hódoló közül ő nyerte meg a szívét és kezét a dúsgazdag örökösnőnek, Marczi-bányi Máriának.
Gróf Karátsonyi Jenő másodszülött fia Gui-dónak és tulajdonképpeni majoresco [a hitbizomány örököse] az elsőszülött Aladár lett volna.
Érdekes ennek is a históriája. A fiatal gróf Karátsonyi Nagyváradon jogászkodott és ott megismerkedett a szép és rendkívül szellemes Elek Margittal. Aladár gróf annyira beleszeretett a bájos lánykába, hogy kijelentette, vagy ez, vagy senki sem lesz a felesége.
Minden embernek van valami marotte-ja [különcsége], így a különben rendkívül jószívű, engedékeny Karátsonyi Guidónak az volt a bogara, hogy elsőszülött fia zászlós úr* leányát vezesse oltárhoz. Noha a pazonyi Elekek híres régi családja minden őspróbát fényesen kiáll, és a mezőpeterdi Gázsy família is, amelyből Elek Margit anyai ágon egyike volt az ország ma már kihalt legelső gentry-családjainak, Karátsonyi Guidó csak úgy egyezett bele fia házasságába, ha ez Jenő öccse javára lemond az elsőszülöttségi jogáról. Aladár ezt meg is tette, többre becsülve szép menyasszonya két ragyogó szemét minden gyémántnál, a családi boldogság igaz melegét minden hiúságos, elmúló fény és csillogásnál.
Így lett Jenő gróf a Karátsonyi majorátus [családi hitbizomány] ura és zászlós úr leányának, Andrássy Karolina grófnőnek a férje.
A bánlaki kastély urai
Karátsonyi Jenő nyaranta többnyire bánlaki birtokán tartózkodik, ahol a kastélyt még Karátsonyi Lázár építette. Régi, ódon formájú épület ez, olyan vastag falakkal, akár egy feudális várkastély. Elmúlt viharos időkben nagy szükség is volt erre, mert még az építtető idejében, mikor a szerbek egyszer fellázadtak, a leghevesebb ostromnak egy hétig álltak ellent ezek a falak.
A kastélyt pompás park övezi, nagy lawntennis grounddal [teniszpályával], amelyben a gróf Karátsonyi Guidóra vonatkozó emléktárgyakat is őrzik. Érdekesek a kastélyban a régi, földalatti börtönök, emlékeztetve elmúlt sötét időkre; a modern ízlést pedig ékesen hirdetik a remek ebédlő, pompás szalonok és termek hosszú sorozata.
A gróf neje, született Andrássy Karolina grófnő, örökölte apja talpraesett, igazi magyaros észjárását, kissé heves temperamentummal egybekötött áldott szívűségét és a vagyonszerzési hajlamot is. Mióta asszony, saját pénzén megvette a Bánlakkal szomszédos diószegi pusztát s azt remekül instruáltatta [irányította].
Házassága első évében majdnem életét vesztette a fiatal, boldog pár, még pedig Olaszországban. 1887 tavaszán Mentenában voltak éppen Karátsonyi Jenőék, mikor a nagy földrengés volt. A borzasztó katasztrófa éjjel jött s a vendéglő, alig hogy kimenekültek a lakók, óriási robajjal dőlt össze. Pongyolában, temérdek drága ékszert, közte több becses családi darabot is hátrahagyva, Karátsonyiék az egész éjjelt egy bérkocsiban töltötték, s reggel a gróf néhány száz frankot adott a kocsisnak, aki őket a várostól kissé távol, biztos helyre vitte.
Karátsonyi grófné ezután hosszabb ideig betegeskedett, de ekkor is megmutatta, milyen kitűnő honleány, mert külföldi gyógyhelyek mellőzésével, Vihnyén töltötte a nyarat, ahol teljesen magához is tért.
Tulipántos láda
[Karolina]… mint gróf Andrássy Manó minden leánya, kitűnő házias nevelést kapott, Bánlakon maga vezeti a háztartást, utánanéz a cselédségnek s a legkisebb hanyagságot sem hagyja szó nélkül.
Egy alkalommal vendéget várt Karolina grófnő. Mégpedig Gömörből, ahol gyermekkorát, leányságát töltötte, amelyre mindig szívesen emlékezik.
Az Andrássy család régi kedves orvosa, dr. Maurer Arthur volt ez, aki intimusa, meghitt embere volt a néhai Manó grófnak s a lányok a papánál való apró-cseprő kívánságaik támogatása végett gyakran fordultak hozzá.
Karátsonyi grófné, aki tudta, milyen rendet látott mindig a doktorka Bettléren, mielőtt megérkezett volna, sorra nézegette a szobákat. Egyszerre csak észreveszi, hogy egyik console [díszes tartóállvány] ugyancsak poros ám.
Odahívta az inast, aztán ujjával néhány betűt írva a porba, így szólt:
– Ej, ej, ez ugyan csinos munka, ugyan szépet gondolna a doktor úr az én háztartásomról, ha ezt így találta volna.
Ugyancsak ez a nagytudományú, különösen históriai jártasságú orvos, minden Andrássy leánynak adott férjhezmenetele alkalmával egy-egy ládát. Igazi tulipántos, eredeti magyar motívumokkal rajzolt és faragott ládákat. Egy ízben Murányon járva, egy ottani parasztnál talált egy ládát, mely mellékelt hiteles okmányok szerint még a Széchy Máriáé volt valamikor.
A doktor megszerezte ezt a ládát, renováltatta és mikor Andrássy Karolin férjhez ment, ennek a kedvenc kis grófnőjének ajándékozta a históriai nevezetességű darabot, mely most ott van a többi családi ritkaságok gyűjteményében.
A korabeli cikk teljes terjedelmében megtalálható ezen a weboldalon:
http://www.karatsonyi.hu/Karatsonyiak.htm
Összeállította: F. A.
* Zászlós uraknak nevezték eredetileg azokat az előkelő, nagy birtokú urakat, kik katonai csapatokat tartoztak az ország védelmére kiállítani. A „zászlós úr” cím a banderiális rendszer hanyatlásának idejében is fönmaradt; viselői az ország kormányzására jelentékeny befolyással bírtak, rendszerint a királyi tanács tagjai voltak.
(A Pallas Lexikon nyomán)
