6. oldal Közös dolgaink
Lakossági kérdések – kérések
Az alábbi összeállításban a szerkesztőségünkhöz a város közügyeire vonatkozó (szóban vagy írásban) intézett lakossági kérdéseket, kéréseket kötöttük csokorba.
A Csobánkai utcai járdáról
Levélben érkezett a következő kérés a Csobánkai utcából: „A Csobánkai utca páros oldalán nincs járda, és ezáltal életveszélyessé válik a gyalogos közlekedés. Gyermekeinkre és az idős emberekre nagy veszélyt jelent a járda hiánya. Sokan járnak a temetőbe, és az itt lakók nagy részének sokszor odébb kell ugorni az életüket veszélyeztető autósok miatt, akik igen közel jönnek a gyalogosokhoz. (A minap egy idős hölgy kezéből elsodorta a táskáját egy gyorsan hajtó személyautó, szerencse volt, hogy nem az idős hölgyet sodorta el.) Ezen a szakaszon több baleset is történt már. Ezért szeretnénk valamilyen biztonságos megoldást kérni a város Tisztelt Vezetőitől.
Bízunk benne, hogy soraink megjelenése után hathatós intézkedés történik.”
|
Keréknyom és kitört cölöpök
(Fotó: Kovács Zsolt) |
Fűre hajtani tilos!
Örömmel mutattuk be 2006. augusztusi lapszámunkban a Karátsonyi-ligeti templom mellett kialakított kis parkot. Az örömbe azóta sok üröm is vegyült, főleg a parkocskát szépen kialakító és rendben tartó Pilisteam Bt. számára. Marosi Gusztáv, a bt vezetője elmondta, hogy havonként mindig akad egy-két olyan figyelmetlen, fegyelmezetlen autós, aki a „régi közlekedési rend szerint” hajt bele a kereszteződésbe, és átgázol a parkon, tönkre téve mindent. Hiába tettek ki cölöpöket a park szélére, hogy megakadályozzák a behajtást, az autósok a legvastagabb cölöpöket is kitörik. Már-már úgy tűnik, mintha egyeseknek ez lenne a szórakozásuk...
Itt jegyezzük meg, hogy a Szent Erzsébet utca ezen szakaszán egyáltalán nincs közvilágítás, ezért különösen a gyalogosoknak veszélyes itt sötétben közlekedni. Aki teheti (különösen a gyerekek) tegyen a ruhájára valamilyen fényvisszaverő csíkot vagy vegyen fel fényvisszaverő mellényt (Simi).
A karácsonyi díszvilágításról
Olvasóink közül többen is szóvá tették, hogy utcájukba nem jutott a karácsonyi fényekből, holott az előző években mindig felszerelték a villanyoszlopokra a jól ismert világító harangokat és csillagokat.
Információink szerint sajnos a világítótestek fele (!) tönkrement, és csak egy részüket lehetett megjavítani. A többit nem tudták felszerelni az oszlopokra. A rongálódás valószínű oka: a vasváz éles sarkai (a csillagon) elvágják a köré szerelt világító műanyag csövet, és az áramkör megszakad, továbbá leszereléskor, tároláskor keletkezett sérülések.
Az önkormányzat folyamatosan pótolni fogja a tönkrement világítótesteket.
Új söprű rosszabbul söpör?
Egy Karátsonyi-ligeti lakó, aki személyesen kereste fel szerkesztőségünket, szóvá tette, hogy a volt Kenyérgyár-épülete körül sok a szemét. Amíg működött a pékség, a portások mindig lelkiismeretesen takarították a járdát, rendben tartották az épület környékét. Az itt lakók kérik az Önkormányzatot, hasson oda, hogy az új tulajdonos jobban ügyeljen a tisztaságra.
Dr. Krupp Zsuzsanna jegyző a lakossági kérésre válaszul elmondta, utánajárnak a dolognak, és ha szükséges, fel fogják szólítani az új tulajdonost, hogy gondoskodjék az ingatlan előtti közterület takarításáról.
F. A.
Õsszel történt
Az őszi önkormányzat választások után javában folyik a munka a Hivatalban, a megörökölt hatalmas adósság árnyékában. A folyamatban lévő nagyberuházásokról rendszeresen tájékoztat a főszerkesztő úr. Az apróbb, ám mégis nagy érdeklődést kiváltó, hangulatjavító intézkedések is elkezdődtek.
Sokan türelmetlenkedtek, hogy ősszel a zöldhulladékot, a zsákos leveleket a Rumpold Kft. késve szállította el. Az alpolgármester úr sikeres tárgyalása következtében a korábbi gyakorlatot követve újra térítésmentesen vitték el a zsákos leveleket. Jó lenne, ha így maradna ez a későbbiekben is.
A környezetvédők kérték a szelektív hulladékgyűjtő szigetek körül rendszeresen keletkező, nem odavaló csomagok és szemét eltakarítását. Köszönjük, hogy érzékelhető gyorsasággal, és rendszerességgel igyekeznek rendet tenni. Sokakat zavart a látvány.
A lakosság igényelné a bádoggyűjtő konténerek kihelyezését is. A Kultúrház előtt évek óta éktelenkedő méteres gazt végre levágták. A Bányatelepen és a Táncsics utcában kátyúztak (köszönjük Szőlősi János képviselőnek). A Vásár téren a boltosok kérésére egy kis átrendezéssel több parkolót alakítottak ki. A félbehagyott, szeméttel teli gödröket és a császárfák környékét gyepráccsal fedték le, így esztétikusabb, könynyebben tisztítható a terület. Úgy tudom, hogy a polgármester úr elképzelései között szerepel néhány utcaseprő foglalkoztatása, akik rendszeresen tisztítanák a Fő út járdáit, árkait és a frekventált tereket. Előre is köszönjük. A karácsonyi díszvilágítás föl- és leszerelése egy új vállalkozó munkájával idén kevesebb pénzbe, bő 1 millió forintba került, ami az előző évben közel 4 millió forint volt.
Az előző önkormányzat képviselő-testülete határozatot hozott, miszerint megvásárolná a Rubányi-házat. A szóban forgó ingatlan a Fő úton, a rendőrség szomszédságában, a kanyarban található. A távlati elképzelésekben szerepelt egy új városközpont kialakítása. A Rubányi-ház, a rendőrség, a cipőbolt, a posta és a hozzájuk tartozó területek értékes ingatlanegyüttest alkottak volna városunknak. A szerkesztő úr írta: „Ez a hajó elment…”
Az emberek nem értik ezt a megállapítást, és azt kérdezik, hogy ki vásárolta meg a házat az önkormányzat elől?
Dr. Gábeli Zoltánné
A szerkesztő válasza
Tisztelt dr. Gábeli Zoltánné. Megmondom őszintén, én is nagyon bosszankodtam, hogy az önkormányzat nem tudta megszerezni az ingatlant. A tulajdonos egyszerűen annak adta el, aki többet ígért érte. Az ügy tanulsága: a városközösség számára rendkívüli jelentőséggel bíró telkekre elővásárlási jogot kell érvényesíteni.
Az ingatlant – ahogyan ezt korábban meg is írtuk – a Reha Kft. vásárolta meg. A szerkesztőség nem látja értelmét annak, hogy kiderítse, ki vagy kik állnak e cég mögött. (Ezt egyébként bárki megteheti: a cégnyilvántartás ugyanis nyilvános.)
Az ügyben nem történt csalás, vagy más bűncselekmény, a bűnbakkeresésnek pedig nincs értelme.
– a szerk.
Száguldozók a Kálvárián
Egy pesti barátommal és kedvesével a január első vasárnapján felsétáltunk a Kálváriára. Élveztük a januári tavasz langymelegét, a cirógató napsugarakat a bőrünkön. A krisztusi keresztúton felfelé haladva csendesen beszélgettünk életről, halálról, miegyebekről. Emberi dolgokról és emberfelettiekről. Arról is, hogy ez a szokatlan meleg a természet kizsarolásából, meglopásából adódhatik.
Hirtelen, mintegy végszóra két crossmotoros vetette rá magát a Kálvária két dombja közötti útra, amelyen gyermekkorunkban ródlizni szoktunk. Zajosan kavarták fel a port a természetvédelmi területen, a békés járókelők ijedten ugrottak szét.
Rájuk kiáltottam mérgesen, hogy „motorozzanak máshol, ez védett terület”, de csak azt értem el vele, hogy feljebb ment a vérnyomásom.
A háborúban, amelyet a természetjárók és természetvédők vívnak a motorosok ellen, egyelőre utóbbiak állnak nyerésre. Az erdőkből kiszorítják a bakancsos turistákat, felszaggatják az ösvényeket, eltapossák, elkergetik az állatokat.
Nincs arcuk, nincs rendszámuk. Fekete fantomok. Bűzös, gyors masinákon száguldozó ritterek. Ellopják nyugalmunkat, megzavarják azt a sovány harmóniát, ami ember és természet között még megmaradt.
De talán nem is tudják, hogy természetromboló és egyben a vallásos érzületet sértő cselekedet a Kálvárián száguldozni. Talán ki kellene tenni néhány táblát, amely felhívja erre a figyelmüket. Talán meg lehetne őket szelidíteni. „Szelidített motorosok.” Talán. Ki tudja?
– f –
