9. oldal Vallás
Felszentelték a szántói Boldogasszony kápolnát
Sokak álma teljesült be, amikor a téli napforduló reggelén (december 21-én) Spányi Antal, a székesfehérvári egyházmegye püspöke, ünnepi szentmise keretein belül felszentelte a Boldogasszony kápolnát Pilisszántón, közvetlenül a Pilis lábánál.
Ez a kápolna a mai korunkban, önmagában felér egy csodával, hiszen minden összetevője, akár az építőanyagot, akár az építést, mint munkát tekintjük adakozásból és ingyenes munkával épült meg. A pilisi mészkőből, kevés fából és üvegből épült templomocskát Makovecz Imre tanítványa, Õrfi József tervezte meg. Tájolása spirituális jelentőségű, hiszen a napfordulón felkelő fény első sugarai a Ziribár szorosán át egyenesen a szentélyben álló Boldogasszony szobrát vonják földöntúli ragyogásba, ezzel is jelképezve az új fény születését.
 |
 |
Spányi Antal püspök imát mond
a Boldogasszony kápolnában |
Szőnyi József ünnepi beszéde |
 |
 |
| A püspök atya felszenteli a kápolnát |
Sok százan érkeztek a szentelésre |
|
|
Így helyezték el a Napmadarat a kapu fölött.
Jobboldalt Molnár Sándor. (Fotó: R. Gy.) |
|
További érdekessége a kápolnának, hogy mindössze egyetlen tetőablak kapott helyet az építményen, melyet stílusosan a szántói Pálos Keresztes Kő formájára alakítottak ki. (Az ablak kőkerete a Pilisi Kulturális Örökségünk Védelméért Alapítvány felajánlása – a szerk.) A bejárat boltíve felett a Molnár Sándor műhelyéből származó angyal, vagy Napmadár kitárt szárnyaival hívja a betérni szándékozót.
Érkezésünkkor a település felső végében elterülő, parkolónak kialakított szabad részek teljesen teli voltak járművekkel, és hosszú sorokban emberek zarándokoltak fel a hegy lábánál elterülő kápolnához. (Becslések szerint a szentelésen közel ezer ember vett részt, korántsem csak Pilisszántóról és a környékünkről.) Hatalmas élmény volt a napkeltét ünneplő táltosok dobjának hangjához igazítani lépteink ütemét a kora reggeli viszonylagos hidegben. Régen látott utoljára ilyet ez a föld: békésen megfért egymás mellett a spirituális magyar és az egyetemesnek mondott római kereszténység.
Bár Nap fivérünk a párás, ködös időben nem kegyeskedett fényébe öltöztetni a Boldogasszony szobrot, a jelenlévők mégis tisztában voltak a szentelés időpontjának szimbolikus jelentőségével. Ahogy Szőnyi József, volt pilisszántói polgármester, a kápolna fővédnöke fogalmazott: „Mária Országának kitüntetett hegyén, a Pálos rend szülőföldjén a hegy szerves részeként egy tömbként kinövő, maradandóságot kifejező, rideg természetes mészkőből falazott épület lett az egyetemes kereszténység zarándokhelye, ahol hódolatát teheti minden Boldogasszony kultuszát tisztelő, jó szándékú ember. A hozzá való zarándoklat áldozathozatal és vezeklés. Megéri, mert az ide vezető ösvény minden botlasztó köve, verejtékcseppje szükséges az üdvözüléshez és áldást hoz az érte megszenvedőknek. Feljutva Boldogasszonyunkhoz megkapjuk a vigasztalást és reményt, amivel majd innen a szakrális Pilis küszöbét átlépve akár életre szóló erőt kaphat a hegység belső titkait kutató, múltja iránt érdeklődő, azt tisztelő és rá emlékező látogató.”
A szertartás végén a tömeg elénekelte a Himnuszt, majd a Szózatot és a székely himnuszt is. Az emberek éppen szétszéledtek volna, mikor újabb énekszó vált hallhatóvá: a szántói asszonyok énekelni kezdték a Pilis himnuszát. Sajnos még a környéken élők közül is többen csodálkozva kapták fel a fejüket, és ezt a valamikor minden itt élő számára ismerős dalt nem tudták hová sorolni. Szerencsénkre mostanság a régió nem egy törekvése pontosan azon fáradozik, hogy a pilisi identitás érzetét megteremtsék az itt élő emberekben, így elképzelhető, hogy újra az őt megillető helyre kerül a szívekben ez a csodálatos régi dallam.
Pilisszántó megértette a kor üzenetét, miszerint összetartással, a nemzetiségi kultúra és nyelv széleskörű ápolásával és gyakorlásával nem rövidtávon ugyan, de nagyobbat nyerhet, mintha beállt volna azon települések sorába, akik lakóparkokban látták jövőjük zálogát.
Ha van település ebben a régióban, amely építhet a falusi turizmusra, nos, az Pilisszántó kell, hogy legyen. Ezt a kijelentést igazolva, a szántóiak remek vendéglátónak bizonyultak, hiszen a szentelésen résztvevők örömmel fogadták a falusiak által kínált házi süteményeket, a forró teát és a forralt bort. (Ugyanakkor a Pilis többi települése is – csúnya szóval élve – profitálhat a hegy közelségéből, mert igenis ki kell használni a csodálatos pilisi táj roppant vonzerejét, és kamatoztatni kell azt.)
A Boldogasszony kápolna, hátterében a Pilis Keresztjével, méltó hódolat a ma emberétől a múlt hatalmasai felé. Méltóságát egyszerűsége és az őt emelő szándék tisztasága csak tovább fokozza. Amint a parkoló felé indultunk a hegyről lefelé vezető kis ösvényen, arra gondoltam, talán éppen azt éltem most meg, hogy újabb kegyhellyel bővült a Nagyasszony kultusza. Lehet, hogy valóban ez történt.
Richolm György
www.pilisportal.hu
Fotók: Fogarasy Attila
és Richolm György
