11. oldal Helytörténet
„A kő marad…”
A vörösvári határban az egykori római út nyomvonalában a tavaszi szántáskor rengeteg követ fordítanak ki az ekék. A gazdák fáradságos munkával összeszedik, és a szántóföld szélén kupacolják fel az út alapját alkotó zúzalékköveket.
 |
Pándi Gábor, Gromon István és dr. Ottományi Katalin a térképet tanulmányozza a helyszínen |
„Hiába szedjük össze, az újabb szántáskor ismét tele van velük a határ. Mintha kivetné a föld magából a feleslegessé vált köveket” – mondta egy tavalyi riportunkban Müller Márton gazdálkodó.
De más gazdák is ugyanezzel a problémával szembesülnek minden évben. A kövek komolyan akadályozzák az itteni földek megművelését.
Az épített történelem emlékeinek, helytörténeti értékeink megőrzését fontosnak tartó városvédők viszont azért aggódnak, hogy végképp eltűnik ez a jelentős régészeti emlék a város határából. Jó lenne legalább egy szakaszát megmenteni, helyreállítani.
(A római út egyes szakaszait a nehéz megművelhetősége miatt a gazdák parlagon hagyták. Ezzel önkéntelenül is nagy szolgálatot tettek a régészeknek. Ezek a gazos – régészeti és helytörténeti szempontból – mégis igen értékes földcsíkok ugyanis a legjobb őrzői a római útépítő mérnökök és az itt állomásozó katonák alkotásának: az egykori római útnak.)
 |
Összekupacolt kövek a szántóföldön |
Gromon István polgármester május első napjaiban több ízben is megszemlélte a határban folyó munkákat. A Sima dűlőben a szántás után az egymás mellett heverő kövek jól láthatóan formálták ki a római utat, amelyet „régi köves út”-ként emlegettek betelepülő őseink.
Május 8-án a polgármester úr kérésére a szentendrei múzeum régészei is megszemlélték az utat, a kiszántott és összekupacolt kövekkel. A polgármester urat és a régészcsoportot elkísérte Pándi Gábor, az OKSB elnöke is. Dr. Ottományi Katalin a régészcsoport vezetője hangsúlyozta az út további tanulmányozásának fontosságát, a nyomvonal pontosítását. Amint elmondta, ennek érdekében GPS-es bemérést fognak végezni az út hosszában.
A bemérés május 15-én meg is történt. A régészeket ezúttal egy geológus is elkísérte, aki mintát vett az út köveiből.
A polgármester úr elképzelhetőnek tartja, hogy a római út egy jól megközelíthető rövid szakaszát a város helyreállíttassa. A helyreállított szakasz mind helytörténeti, mind ismeretterjesztő, mind turisztikai szempontból is jelentős lenne.
F. A.
Vörösvári képeslapok
1865-ben a német postakongresszuson merült fel először Európában a boríték nélküli, nyílt lapon történő levelezés gondolata. Ezt akkor még nagy felháborodás fogadta, az ellenzői a levéltitok szentségét féltették. Sokáig azonban nem lehetett visszatartani az új találmányt, a közvélemény kikövetelte a bevezetését.
Magyarországon 1869. november 1-jén jelent meg az első „Levelezési lap”. Díjszabása, szemben a levéllel 5 krajcár helyett csak 2 krajcár volt. Ennek is köszönhetően népszerűsége nőttön nőtt.
1870-ben jelent meg Németországban az első képes levelezőlap. Ez a postai műfaj hamarosan Magyarországon is rendkívül népszerű lett. Egyre többen küldtek szeretteiknek, ismerőseiknek képeslapot. Pedig a hőskorban túl sok üzenetet nem lehetett küldeni általuk, ugyanis csak a lapok képes oldalán levő parányi szabad helyre (vagy a képet összefirkálva) lehetett írni. A másik felén szigorúan csak a címzést lehetett feltüntetni.
Az 1885-ös Postaügyi Világkongresszus jóváhagyta, hogy a képeslapok hátoldalát megosszák a címzés és a közlendő szöveg között, a lap képes felét így teljesen betölthették a fotók. A hosszúcímzéses változat mindezek ellenére a Monarchia országaiban egészen 1904-1905-ig megmaradt. Ekkor azután végleg felváltotta az osztott címzésű képeslap.
(A képeslapok történetéről lásd Szigeti András képeslapgyűjtő honlapját: http://szigetiandras.tar.hu)
Jómagam 2-3 éve gyűjtöm a régi pilis-vörösvári képeslapokat, elsősorban helytörténeti jelentőségük okán. (A gyűjtés forrása leginkább az Internet. Egy-egy ritkább képeslapért 5-6000 forintot is elkérnek.)
1904 előtti – nem osztott címoldalú – képeslapot eddig mindössze kettőt sikerült begyűjtenem. Az elsőt apámtól örököltem. A gyógyszertárat, az indóházat (vasútállomás) és az Erzsébet-lakot ábrázoló képeslapot 1901. április 12-én adták fel Esztergomban.
Az „Üdvözlet Pilis-Vörösvárról” felirat nagyon friss még, ugyanis településünket a helyi képviselő-testület (közgyűlés) döntése alapján 1900. február 10-étől nevezik Pilisvörösvár-nak. Korábban másik három nagy magyarországi településsel osztozott a Vörösvár néven. (A helységneveket az 1898. évi IV. törvénycikk szabályozta. E szerint kellett az azonos nevű településeknek előnevet választaniuk.)
Érdekesség, hogy a képeslap kiadója még így tünteti fel magát a lap képes felén: „Kiadja Steiner Henrik, Vörösvár”. Nehéz volt megszokni az új nevet…
Apám közli a képeslapot „Pilisvörösvár története és néprajza” című monográfiájának 281. oldalán „Az első pilisvörösvári képeslap 1901-ből” aláírással.
Nemrégiben „vetélytársa” akadt ennek a képeslapnak, internetes licitálás révén ugyanis birtokomba jutott egy másik nagyon régi képeslap, amely a plébániát ábrázolja. Ez a plébánia általam eddig ismert legrégebbi fotója, amellyel még soha nem találkoztam.
A képeslapot egészen biztosan 1900. február 10-e után és 1904 előtt adták ki. Hogy pontosan mikor, arra nincs adat. De elképzelhető, hogy korábbi a monográfiában megjelent képeslapnál.
Az igazi nagy „zsákmány” a helytörténeti kutató számára persze az lenne, ha előkerülne egy 1900 előtti lap Vörösvár felirattal…
F. A.
