15. oldal Fórum
A Német Nemzetiségi Önkormányzat válasza Fodor Lászlónénak (Heimatverein)
Tisztelt Fodor Lászlóné!
A Német Nemzetiségi Önkormányzat 2007. március 14-i ülésén tájékoztatta a nemzetiségi egyesületek képviselőit 2007. évi költségvetéséről és hozta meg határozatát az egyesületek 2007. évi támogatásáról. (Egyébként részletes költségvetésünkbe és jegyzőkönyveinkbe bárki betekinthet a könyvtárban.)
A Heimatverein volt az egyetlen egyesület, amelyik jelezte, hogy a jelenlegi feltételek mellett nem tud tovább dolgozni. A többi német nemzetiségi egyesület megértette, hogy ha a város lehetőségei szűkülnek, akkor az NNÖ sem tud az eddigi mértékben támogatást elosztani. S ezek olyan egyesületek, amelyek heti rendszerességgel próbálnak, fellépnek, számottevő kiadásuk van. Produkciókat hoznak létre, saját maguk és mások szórakoztatására, törekszenek a kultúra minél szélesebb körű átadására. Mi nem szeretnénk, ha megszűnne a Heimatverein egyesület. Ezért 2007. április 11-i ülésünkre ismét meghívtuk a Heimatverein vezetőségét. Az egyesület képviseletében meg is jelent Fodor Lászlóné, Manhertz Mártonné és Wieszt Zoltán. Az egyesület elnök asszonya kijelentette, hogy nem pályáznak rendezvény szervezésére az NNÖ-höz. Az NNÖ második próbálkozása is eredménytelen volt, nem sikerült közösen olyan megoldást találni, amely mindenkinek jó lett volna.
Meglepő, hogy a Heimatverein tagja most kéri számon a tiszteletdíjakat, hiszen az előző ciklusban az elnök asszony is tagja volt a képviselő-testületnek. Nem titok, az előző ciklusban egyenlő arányban, bruttó 40 000,- Ft tiszteletdíjat vett fel minden képviselő. Mint a költségvetési táblázatból kiderül, az NNÖ tagjai 2007-ben is az előző évekhez hasonló nagyságú összeget vesznek fel, a törvénynek megfelelően. Úgy gondolom, az Ön által említett májusi újságcikk elég világosan beszámol munkánkról, és közli határozatainkat is.
A könyveléssel kapcsolatban a következőket jegyezném meg. Az egyesület elnök asszonya is tagja volt a testületnek, amikor összehívtuk az egyesületek vezetőit, és azt javasoltuk nekik, hogy egy közös, bejegyzett könyvelővel végeztessék a könyvelésüket, s akkor ennek költségét az NNÖ állja. Ezt azonban nem vállalták azok az egyesületek, akik már saját könyvelővel rendelkeztek, így a többi egyesület is maga választott könyvelőt, azt, akit akart. Bejegyzett egyesületek számára a könyvelés kötelező.
Ön azt kérdezi, hogy az NNÖ miért nem jelezte előre, hogy milyen mértékben kívánja támogatni az egyesületek munkáját. A válasz egyszerű. Azért, mert a városi önkormányzat költségvetésének megszületéséig nincs mit szétosztani.
Miért kell pályázni? Mert nem szórjuk a pénzt. A német nemzetiségi egyesületek támogatására fordítható pénzösszeg a város költségvetési lehetőségeinek függvényében alakul. A támogatást mindenhol feladatokra adják, korrekt költségvetés benyújtásához és elszámolásához kötik. Nem ülünk a pénzen, a maradvány – ha van egyáltalán – nem kerül vissza a hivatalba, hanem egy előre meghatározott cél megvalósítására átvihető a következő évre.
Úgy gondolom, hogy ünnepeinknek, programjainknak nincsenek levédett, kizárólagos rendezői jogai. Éppen ezért bármelyik csoport, egyesület szervezhet rendezvényeket, az sem baj, ha több van, a közönség úgyis eldönti, melyik rendezvényre kíváncsi, és hol érzi jobban magát.
A Heimatverein NNÖ-höz intézett levelében érdemes elgondolkodni azon a kijelentésen, hogy „A februári rendezvényt nem fizették ki!”. Ön rendel, és más fizet? A Nemzetiségi Önkormányzat lehetőségeihez mérten működési támogatást biztosít az egyesületeknek. A rendezvények, konkrét programok támogatására léteznek pályázati lehetőségek, nemcsak helyi, hanem országos szinten is.
Kritikát természetesen elfogadunk, főképpen az építő jellegűt.
Sax László
NNÖ elnöke
Ha már megszólítottak…
Kedves Heimatverein-tagok! Kedves Fodor Lászlóné!
A Vörösvári Újság júniusi számában megszólítottak, mint NNÖ-képviselőt és a Német Nemzetiségi Fúvószenekar vezetőjét. Pár mondatban elmondanám az igazságot, mivel a cikkük – finoman szólva – elferdítve közöl tényeket.
Idézet a cikkből: „Mindenki tudta, hogy pl. a pünkösdi utcabált 8 éve a Heimatverein szervezi, mégis erre az időpontra szervezték a 3 napos sátras fúvóstalálkozót. Ez tisztességes volt olyan közhasznú társaság vezetőjétől, amelynek vezetője NNÖ képviselő?”
Tavaly miért nem volt utcabál? Mert elmosta az eső, a fellépő zenekarok honoráriumával együtt (Bravi Buam, Lustige Spatzen). A következő heti esőnapot pedig egyszerűen nem rendezték meg! A Pünkösd, úgy gondolom, nem a Heimatverein kiváltsága, hanem a „népé”! A fúvószenekar „sátras fúvóstalálkozóján” 12 fúvószenekar szerepelt, a szereplők száma 365 fő volt! Volt eddig ilyen? Ezúton is még egyszer megköszönöm a szponzorok támogatását, akik láttak fantáziát az egyesület „sátras” Német nemzetiségi fúvóstalálkozójának megrendezésében!
Idézet a cikkből: „A mostani sátras rendezvény is mind a 3 nap belépődíjas volt, mégis kaptak támogatást. Nemzetiségi fúvóstalálkozó címszó alatt.”
A Német nemzetiségi fúvóstalálkozó nem volt belépődíjas, ingyenes volt, az esti bálok voltak belépődíjasak. Külön támogatást kaptunk magánszemélyektől, ill. különböző szervezetektől, de pályáztunk, és mivel a pályázatunkat érdemesnek tartották támogatni, hát támogatták. Köszönjük!
Idézet a cikkből: „Kritikát pedig bárki gyakorolhat akár az NNÖ-re, akár a városi Önkormányzatra, mert őket mi, a nép választottuk.”
Igen, kritikát lehet gyakorolni, de tessék előbb tájékozódni, hogy ne valótlanságokat állítsanak!
Még egy gondolat ide kívánkozik! A Heimatverein által rendezett szép hagyomány a májusfaállítási ünnepség. A fúvószenekar a májusfaállításnak évtizedek óta résztvevője – természetesen ingyen és bérmentve. 2007. április 30-án délelőtt 10 órakor felhívott a Heimatverein elnök asszonya és lemondta az esti májusfaállítás programját! Utoljára nekünk szólt, az óvodásokat, a tánccsoportot, az énekkart – mint utólag kiderült – már hetekkel előtte lemondta! Olyan helyzetbe kerültünk, mint a megcsalt férj: mi tudtuk meg utoljára… Két választásom volt: vagy körbetelefonálom a zenekar 30 zenészét vagy kerítünk egy fát és feldíszítjük. Ez utóbbit választottam. Mekkora blamázs lett volna Vörösvár városának, hogy a környező településeken szebbnél szebb májusfák vannak, nálunk meg a Heimatverein sértődöttsége miatt semmi. Legalább szóltak volna, mert pár évvel ezelőtt a FIVE felállított egy szép májusfát, az idén is megtették volna. Májusfa azért mégis lett, mert Sax László, az NNÖ elnöke, Spányik József vállalkozó (ő fuvarozta a 18 méteres fát) és a fúvószenekar tagjai úgy gondolták, hogy a „nép” nevében (amire a Heimatverein mindig hivatkozik) felállította a májusfát, és azt tisztességgel le is bontotta! Legalább született egy új program, a „májusfabontás”, ami eddig Kovács Zsolt tűzoltó-egyesületi elnök és az én (Feldhoffer János, a városháza gondnoka) kiváltságom volt, mivel a Heimatverein ezt mindig ott felejtette a Polgármesteri Hivatal előtt!
Ezúton is köszönjük a Szabadság úti óvodások szép műsorát és a tánccsoport fiataljainak részvételét a májusfa lebontására rendezett ünnepségen.
Lehet a fúvószenekart szeretni vagy nem szeretni vagy „hírbe hozni”, de egyet azért tudomásul kell venni: a fúvószenekar a város kulturális életében kiemelkedő szerepet „vívott ki” magának, amit a város képviselőtestülete 2005-ben „Pilisvörösvárért” emlékéremre tartott érdemesnek!
Tisztelettel:
Feldhoffer János
Német Nemzetiségi Fúvószenekar elnöke
A Szerkesztőség válasza a Heimatverein reagálására
A Vörösvári Újság 2007. júniusi számának Fórum rovatában megjelent olvasói levelében Fodor Lászlóné a következő minket is érintő megjegyzést tette:
„Áprilisban írtunk egy cikket, amelyben kritizáltuk az N. N. Ö. pénzelosztó módszerét. Akkor a főszerkesztő úr megtagadta a cikk megjelenítését. ”
Nyomatékosan kijelentem, hogy ez nem így történt. A cikk kézhezvétele után tisztemnél fogva egy személyben úgy döntöttem, hogy az abban megfogalmazott súlyos vádakra, sértő kijelentésekre azonnali reagálást kérek az N. N. Ö. elnökétől, Sax Lászlótól. Közöltem a Heimatverein vezetőjével, Manhertz Mártonnéval, hogy olvasói levelüket csak abban az esetben közöljük, ha arra egy lapszámon belül válaszolhat Sax László úr.
Az írást Manhertz Mártonné visszakérte azzal a megjegyzéssel, hogy még megbeszélik a dolgot. Ezt az írást később nem juttatták vissza hozzám közlési szándékkal.
Fodor Lászlóné azon kijelentése tehát, hogy „főszerkesztő úr megtagadta a cikk megjelenítését”, nem felel meg a valóságnak.
Júniusban egy újabb olvasói levelet juttatott el hozzám a Heimatverein, amelynek hangneme, megfogalmazása jóval árnyaltabb volt az előző levélénél. Nem tartottam elengedhetetlenül fontosnak tehát, hogy az N. N. Ö. elnöke egyazon lapszámon belül válaszoljon rá. (Az olvasói levelet közöltük is a június 26-án megjelent Vörösvári Újságban.)
Fogarasy Attila
felelős szerkesztő
Kiskirályok
Történelmi tanulmányainkból emlékezhetünk még a híres-hírhedt kiskirályokra, Csák Mátéra, Aba Sámuelre, Borsa Kopaszra. Nagyhatalmú urak, akik visszaéltek hatalmukkal a törvények kijátszása árán is.
Most sincs ez másképp, csak a nevek változtak. Sok település büszkélkedhet ilyen „polgárokkal”.
Lépjünk egyet és nézzünk körül saját pátriánkban, hogyan is állnak a sokat vitatott dolgok. Vörösvár, mint hallottuk, fuldoklik az adósságban. Uniós pénzekre nem igazán számíthatunk. Nem csak a megyék és önkormányzatok kerültek szorult helyzetbe, de a civil szervezetek is ellehetetlenültek. Magyarország államadóssága 15,5 ezer mrd forint. Tehát minden emberre 1,5 millió forint tartozás jut. Soha ennyire nem volt eladósodva az ország. Vörösvárnak is 2,5 milliárd forint az adóssága. Nem érdemes most követelőzni, uszodát álmodni, szórakoztató központot kierőszakolni, művészetek cifra palotáját építeni. Adósság adósság hátán. Hol vannak a felelősök? Rosszul érezhetik magukat azok a képviselők, akik a nagy hitelfelvételt megszavazták, de azok is, akik szótlanul nézték a költekezést.
Térjünk vissza a mai Csák Mátékra! Ezek a koronázatlan kiskirályok igyekeznek az éppen aktuális hatalom vagy vezető párt közelébe férkőzni. A gazdasági hatalmukat szeretnék kiegészíteni politikai hatalommal is, hogy a jogszabályokat és törvényeket is kedvük szerint alakíthassák. Mindig találnak bűvészmutatványaikhoz megfelelő embereket. Hol ezt kenik meg, hol azt vajazzák le. Számukra nincs konkurencia, mert ha lenne, gyökeresen kiirtanák.
A mai Csák Máték a balga népnek örülnek, akik könnyen manipulálhatók és már fillérekért hallgatnak.
A közpénzek elherdálására, úgy érzik, joguk van, miközben az önkormányzat koldusbotra jut.
Szolidaritást nem vállalnak a lakossággal. A pénz embere türelmetlen. Nem jó ott élniük, ahol már nem tudnak különleges előnyöket kicsikarni.
őket elkerülik a megszorítások, soha nem nélkülöznek. Ha belebetegednek a királykodásba, nyugaton kezeltetik magukat, míg alattvalóik itthon a vizitdíjon rágódnak.
A kiskirálynékat őszintén sajnálom. Már megszokták a jólétet, ismerik és elfogadják uraik bűneit. Álmaikban ők is tisztességes feleségek, de nem tudnak, és már nem is akarnak szabadulni a pénz rabságából.
Dr. Gábeli Zoltánné
Reagálás a „Kárpát-medencei birtoklevelünk, a rovásírás” című cikkre
Tisztelt Richolm György!
Még soha nem vettem a bátorságot arra, hogy válaszoljak, merjek reagálni egy folyóiratban megjelent írásra. Azt hiszem, ezt a fajta viselkedést kisebbségi komplexusnak mondják a nagyok. Köszönhetjük ezt is annak a jó pár évtizednek, amiben felnőtt a korosztályom. A cikket olvasva kicsit felháborodtam, hogy még mindig – a módszerváltás után 18 évvel – megy a hülyítés. Amit ír – tisztelettel – az ilyen formában nem igaz. Jó lenne, ha a felnövekvő generáció már nem sötétségben és tudatlanságban élne. Sajnos, erre itt vagyunk mi, középkorúak. Minket sikerült félrevezetni, és sötétségbe tartani, elvenni a legfontosabbat, az identitásunkat. Sokaknak a szó sem jelent semmit.
A cikkben egy rovásírással íródott levelet említ, amiben megmagyarázza, hogy idézem „...a pogány sámánok által használt egyszerű írásról van szó...”
Tisztázni kéne már ezt a fogalomzavart. Mint tudjuk, már Attila sem volt pogány, nemhogy a népe. (Több ezer éves sírokból keresztek kerültek elő stb.) Keresztények, egyistenhívők voltak. A marxista őstörténet szerint a magyarok őseinek vallása a „sámánizmus volt”. Holott még csak vallásnak sem tekinthető. A Szibériában valóban létező sámánokat összemosták őseink tudós, gyógyító embereivel, a TÁLTOSOKKAL. Márpedig őseink soha nem tartózkodtak olyan területen, ahol sámánok éltek. Ezzel szemben a természettudományokban járatos tudós papjaik TÁLTOSOK voltak. A kettő között óriási különbség van: A szibériai sámán az a személy, aki valamilyen narkotikum hatására közvetít a szellemvilág és az emberek világa között (rítus, sámánkodás). Sámánjai voltak a lappoknak, obi-ugoroknak, mandzsa-tunguz népeknek... stb., de nem a magyaroknak. Táltosok: mint az előzőekben leírtam, papok, gyógyítók tudósok.
A ROVÁSÍRÁSRÓL pedig csak annyit, hogy őseink a Kárpát-medencében minden európai írásrendszertől különböző sajátos írásformát hoztak be, mellyel ma is több ezer éves emlékeket tudnak elolvasni. Azt hogy ki tette tönkre, ki égettette el az összes fába és egyéb anyagba „írt” rovásírásos emlékeket, gondolom, sok embernek meglepetés erejével hat, hogy I. Szt. István királyunk volt. Ennek ellenére valamennyi megmaradt. Ha teljesen elveszett volna minden emlék, most az egyiptomi piramisok és belső-Ázsiai szövegeket nem tudnának elolvasni. Ezeket CSAK A SZÉKELY-MAGYAR ROVÁSÍRÁSSAL LEHET ELOLVASNI! Erre is büszkének kellene lennünk, de ezt az érzést rendesen kinevelték belőlünk. (Irodalmak: Kiszely István: A magyar nép őstörténete, Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete... stb.)
Keller Éva
A rovatszerkesztő válasza
Tisztelt Keller Éva!
Elsőre némileg csodálkozva olvastam sorait, másodjára azonban megértettem: nem tettem egyértelművé az álláspontomat a rovással kapcsolatban. Továbbá nem volt az sem egyértelmű, hogy a cikk címe egy könyv és egy előadássorozat címe is egyben.
Nem létezik semmiféle levél tehát, ahogy Ön azt válaszlevelében említi, de rójuk fel ezt a cikkíró hibájaként. Másodsorban egyértelműsíteni kívánom álláspontomat a témával kapcsolatosan, ha ez a cikkből nem világlott ki: a magyar kultúrát sokkal ősibbnek (és tartalmasabbnak) tartom személy szerint bármelyik európai nép kultúrájánál. Ez egy nagyon merész mondat, pláne ha az ókori görög és római kultúrát is idesoroljuk, de én így gondolom.
Az intézményesített történelemoktatás ebben a témában (is) fals, hiszen torz képet fest a magyarság eredetéről. Cikkem második bekezdése rengeteg szarkazmussal erre utal; minden egyes szó gunyoros sziporka a történelemkönyvek szerzői és a mindenkori oktatáspolitika felé.
Azon, hogy pogány, vagy jézusi a magyar nép a legkorábbi időktől, nem kell vitatkoznunk. Természetesen Jézus tanait követi, sokkal korábban már, minthogy vezetői Bizáncban „megkeresztelkedtek” volna. A táltos-sámán „vita” viszont érdektelen, annál is inkább, hogy a két elnevezés azonos tisztségkört jelöl és a 24 hun törzs szövetségén belül, többször hívják őket sámánoknak, mint táltosoknak. Ettől függetlenül mindkét elnevezés helyes véleményem szerint. Ha engem kérdez, én is a táltost favorizálom jobban, de sokat hatott rám a Paál Zoltán által leírt Arvisura-Igazszólás (Püski Kiadó Kft., 1998.), amelyet épp ezen cikk megírásával egyidőben olvastam. Nem problémás tehát számomra, hogy a két elnevezés ugyanazt jelenti (Fehér M. Jenő domonkosrendi szerzetes a Középkori magyar inkvizíció című könyvében szintén gyakorta illeti népünk tudósait és gyógyítóit mindkét elnevezéssel).
Egyébként nagyon örülök, hogy ebben a témában olvasói levél született, mert láthatólag nem érdektelen a téma.
Köszönöm az értékes észrevételeit.
Richolm György
Megjegyzés
Az előző írásokban közölteket az újság felelős szerkesztőjeként véleményekként kezelem és nem tudományos tényekként. Ez vonatkozik rovatszerkesztőnk válaszára is, aki ezt hangsúlyozza is: „én így gondolom”.
Személy szerint én akkor is büszke leszek magyarságomra, ha a magyar kultúra nem az európai kultúra alapja, ha az ősmagyarok pogányok voltak és a székelyek nem tudták elolvasni az egyiptomi hieroglifákat. Azt sem állítanám, hogy a rendszerváltás után 18 évvel továbbra is csak szándékos hülyítés folyik oktatási és tudományos téren. Csupán az az igazság, hogy sokfélék vagyunk, sokféleképpen gondolkodunk. Akár egy szerkesztőségen belül is...
Na persze, ez is csak egy vélemény...
Fogarasy Attila
felelős szerkesztő
