9. oldal Nemzetiség
„Beszéld el nekem a múltat...”
Felújítási munkálatok a Tájházban
Nagy munkában van Mici néni. A Hagyományőrző Egyesület elnöke, a Tájház megteremtője elhatározta, hogy a rossz szigetelésű, omladozó vakolatú épületet felújíttatja. Az elhatározást nála mindig tett szokta követni, így júniusban segítőivel együtt nekilátott a nagy munkához.
 |
A Tájház felújított utcai homlokzata. Az északi
oldalt is újravakolták és újrafestették |
Az épületben belül és két oldalt kívül is embermagasságban leverték a málladozó vakolatot, új, korszerű fedő- és szigetelőréteget hordtak fel a falakra, majd újrafestették az egészet.
Az épület hátsó részén elkészült az ereszcsatorna, a csapadékvizet még a távolabbi épületrészről is az utcára vezetik ki.
Megújult az egykori istálló is, itt is ki lehet állítani a gazdag néprajzi gyűjteményből újabb kincseket. Az asztalosoknak is akad munkájuk: a népi bútorok egy része már olyan rossz állapotban van, félő, hogy szétesnek. Így az egyik utcai szobában álló szekrényt is felújítják: kell a tároló a sváb szoknyáknak, nagykendőknek, kötényeknek…
Július 16-án jártam Mici néninél, a bádogosok, kőművesek, festők akkorra már javarészt befejezték a munkát, de a gyűjtemény darabjai rendezetlenül hevertek mindenütt: sok a tennivaló még, mire minden a helyére kerül.
Mici néni nem is titkolja, hogy bizony nagyon elkél a további segítség – mind a társadalmi munkát, mind az anyagi támogatást illetően.
 |
Ezen a képen is látszik, hogy még rengeteg a tennivaló. Hamarosan a felújított baloldali melléképület is látogathatóvá válik az érdeklődők számára |
– Tudom, hogy nem arra használtam fel a német önkormányzat támogatását, mint amire szánták (a múzeum anyagának feltárására, katalogizálására – a szerk.), de az épület renoválása nem tűrt halasztást, persze a katalogizálás is fontos, de hová tegyük a kiállítási anyagot, ha leomlik a vakolat? – teszi fel a kérdést nekem Mici néni, amikor körbevezet a múzeumban.
Kint a nyitott folyosón – vagy ahogyan a helyiek mondják: a gangon – rámutat a járótéglákra. Bizony szemmel láthatóan meglazultak.
– Megsüllyedt az egész. Ha tavaly nem csináltatjuk meg ezen a részen az ereszcsatornát, talán ki is dőlnek az oszlopok – mondja Mici néni, de már szalad is tovább, sorolja az elvégzett munkát és a hátralévő teendőket vegyesen. Olyan tenni akarás van benne idős korában is, mint három húszévesben együttesen… Csak hát nehezebben bírja már a munkát a fájós térdével, mint korábban… S talán kicsit jobban is aggódik a Tájház sorsát illetően, mint eddig. Ki veszi át tőle ezt a nagy feladatot, ki őrzi meg a késő utódoknak is az itteni németség tárgyi emlékeit?
Hány olyan ember akad manapság Vörösváron, aki hozzá hasonlóan nem pénzben méri az időt?
– Kérem, aki tud segíteni, jöjjön, szívesen fogadjuk – üzeni Mici néni a városnak –, nem én kérek segítséget, hanem az unokáink és azoknak az unokái, akik látni szeretnék, hogy őseik hogyan éltek. Az unokák, akik tudni szeretnék, hogy honnan jöttek és hová tartanak. Kérem, segítsenek.
Bízom benne, hogy Mici néni hívó szavára további felajánlások érkeznek majd a Hagyományőrző Egyesület címére és a múzeum felújítása és gazdag anyagának elrendezése sikeresen befejeződhet. Mici néni a Pilisvörösvári Napokra szeretne elkészülni a munkával. Remélem, azután az a bizonyos katalógus is elkészülhet egyszer.
– Beszéld el nekem a múltat, s megismerem belőle a jövőt! – mondta egykoron Konfucius, a nagy kínai filozófus és vallásalapító,
Jól hangzó bölcselet. Nekünk szól…
Fogarasy Attila
A Pilisvörösvári Hagyományőrző Egyesület köszönet-nyilvánítása
Köszönetet mondunk a Falumúzeum-Tájház sürgős és alapos tatarozásához nyújtott támogatásukért, segítőkészségükért: a Saint-Gobain Weber Terranova vezetőségének a nagy értékű nemes vakolat adományozásáért, úgyszintén a szakemberek lelkiismeretes munkájáért. Külön köszönetet mondunk Pozsonyi László mérnök úrnak fáradságot nem kímélő személyes közbenjárásáért.
A több mint 1 millió forintos költség fedezésére pályázaton (Tengertánc II.) nyertünk 500 000 forintot. A pályázat megírásához segítséget nyújtott Biró Benjamin, kiegészítő segítséget nyújtott dr. Darkó Jenő igazgatóhelyettes, Szentendrei Múzeum, a nagy fáradozást igénylő adminisztrációs munkát Bogárné Marika könyvelő végezte. Mindannyiuknak hálás köszönetet mondunk ezúton is.
450 000 Ft támogatást a Német Nemzetiségi Önkormányzattól kaptunk a 2005. évi juttatásból, melyet eredetileg más célra kellett volna fordítanunk.
Ismételten óriási segítséget nyújtott Pfeiffer János bádogos és tetőfedő mester az ereszcsatornák kiegészítő munkálatait illetően. Hálás köszönet érte.
A Parádi házaspár a bútorok, tárgyak stb. ki és visszahelyezésében segítettek, dr. Harmat Attiláné, Harmat Ádám és Ziegler Gábor a bútorok helyreállításában nyújtottak nagy segítséget.
Szeretnénk, ha a Pilisvörösvári Napok idejére elérnénk a teljes helyreállítást.
Csekély anyagi vagy munkában történő támogatást hálásan megköszönnénk.
Ne felejtsük el továbbra sem Vörösmarty Mihály intését: „A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek.”
Gromon Andrásné
Duna-menti sváb tánctábor és találkozó
Tíznapos tánctábort rendezett június 29. és július 8. között a Duna-menti Svábok Világszövetsége a Schiller Gimnáziumban. A táncos-továbbképzésre 48 olyan táncos érkezett, akik a világ különböző országaiban német nemzetiségi tánccsoportot vezetnek. A táncokat Wenczl József és Manninger Miklós tanították be, akik már számos tánctábort tartottak az elmúlt évtizedekben. A rendezvényhez kapcsolódóan július 5-én a világszövetség elnöksége ülést tartott a gimnázium színháztermében. Az elnökség Wenczl Józsefet kitüntetésben részesítette kiemelkedő művészeti munkájáért.
A Duna-menti Svábok Világszövetsége (Weltdachverbandes der Donauschwaben) azzal a céllal jött létre, hogy összefogja a világban szétszóródott Duna-menti svábokat, nyelvük, kultúrájuk, hagyományaik megőrzése érdekében. (A világszövetség központja a Stuttgart melletti Sindelfingenben működik.)
Becslések szerint ma a nagyvilágban mintegy négymillió olyan sváb származású ember él, akinek a családját egykoron Közép-Európából üldözték el. A legtöbb Duna-menti sváb a második világháború eseményei, illetve az azt követő kitelepítések miatt keresett új hazát magának, gyakran igen távol kerülve egykori otthonától. Sokan élnek ma például az amerikai kontinensen. Bármilyen messzire is vetette azonban őket a sors a Dunától, mindenütt igyekeznek megőrizni hagyományaikat, identitásukat. Nem meglepő, hogy a mostani tánctáborba is a legtöbben (24-en) a távoli Kanadából érkeztek.
(Sajátos dolog, hogy az amerikai kontinensen számos helyen működő Duna-menti sváb egyesületek egyben a magyar hagyományok őrzői is, hiszen többségükben a Délvidékről elüldözött svábok leszármazottai a tagjai ezen egyesületeknek.)
 |
Dr. Guth Zoltán igazgató a nyitó napon tájékoztatót tart a tánctábor résztvevőinek a gimnáziumról |
A tábor főszervezője Stefan Ihas, a világszövetség ifjúsági tagozatának elnöke volt.
A tánctábor 10 napja alatt Wenczl József és Manninger Miklós 3-3 táncot tanított be. Ezeket a táncokat hazatérve azután továbbadják a táncosok az ottani sváb közösségek hagyományőrző csoportjaiban. (A táncokról videofelvétel is készült segítendő otthoni betanításukat.)
A tánctáborban általában napi két próbát tartottak, és mindennap volt egy-egy előadás vagy tanulmányi kirándulás is. Dr. Guth Zoltán igazgató a Schiller Gimnázium oktató-nevelőmunkájáról, a kétnyelvűség fontosságáról beszélt. Kreisz Ferenc a magyarországi németek énekkultúrájáról, Heilig Ferenc a néprajzáról, Fodi János a fúvószenéjéről tartott előadást. Josef Jerger, a Duna-menti Svábok Világszövetségének elnöke a szervezet tevékenységéről, feladatairól szólt.
A tábor résztvevői megtekintették a vörösvári Tájházat, ahol Gromon Andrásnétól, Mici nénitől sok érdekes és értékes dolgot tanultak a helyi sváb népviseletről és szokásokról, ellátogattak a Parlamentbe, ismerkedtek Budapest, Esztergom és a Dunakanyar nevezetességeivel, megtekintették a zsámbéki romtemplomot és a mányi Németek Házát. (A kirándulásokat a zsámbéki Fuchs Szandra szervezte.)
Július 5-én került sor a tánctáborhoz kapcsolódóan a Duna-menti Svábok Világszövetsége elnökségi ülésére, amelyen a korábbi gyakorlattal ellentétben már nem a múlt eseményeinek felelevenítése, a történelmi sérelmek felemlegetése játszott főszerepet, hanem a jövő feladatai. – Előre kell tekinteni, mert a globalizálódó világban a különböző nemzeti, nemzetiségi kultúrák megmaradása létfontosságú – hangzott el az ülésen.
 |
Wenczl József koreográfus táncot tanít a
messziről jött Dunai-sváb táncosoknak |
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a jövő szempontjából a legfontosabb az, hogy a fiatalságot be tudják vonni a hagyományőrző munkába.
(Az elnökségi ülésen felvetődött az az ötlet is, hogy a jövőben az elnökségi ülés helyszíne hagyományteremtő célból felváltva lehetne Pilisvörösvárott és Torontóban.)
Július 6-án pénteken fogadást adott a városi és a kisebbségi önkormányzat, ahol Sax László, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke köszöntötte a tábor résztvevőit.
Este közös vacsorával majd svábbállal folytatódott a program. A műsorban vörös-vári, ikladi, dunaharaszti, mányi és zsámbéki nemzetiségi tánccsoportok léptek fel. A bálon a tánctábor táncosai is népviseletben vettek részt, előadva a tanult táncok közül kettőt.
A bál felemelő pillanata volt, amikor Wenczl Józsefnek 45 évi művészeti és hagyományőrző munkája elismeréséül a világszövetség Arany jelvényét és oklevelét nyújtották át.
– Elmondhatom, hogy igazán jól sikerült az idei tánctábor – összegzi a tapasztalatokat a rendezvény befejezését követően Wenczl József. – A táncokat sikerült szépen megtanulniuk a csoportvezetőknek, bízom benne, hogy otthoni csoportjuknak és a sváb közösségnek sok öröme lesz bennük. A táncosok igen jól érezték magukat nálunk, jó volt a hangulat, úgy érzem, mindenki elégedetten távozott. Jövőre a kanadai Torontóban kerül megrendezésre a tábor, egy helyi sváb és egy magyar egyesület közösen vállalta a lebonyolítását. Örömmel megyünk oda, hogy az ottani sváb és magyar közösséggel személyesen találkozhassunk, és újabb szép Duna-menti sváb táncokat taníthassunk a sváb hagyományok és kultúra fennmaradása és ápolása érdekében.
Végül a tudósító hadd idézzen egy felejthetetlenül szép pillanatot a Duna-menti sváb táncosok mögött álló tíz vörösvári nap programjából:
A pénteki bálon egy németországi német fiú és egy kanadai magyar-sváb kislány a kultúrák, a népek együttélése jegyében egy erdélyi magyar táncot adott elő.
Kell-e magyarázni bárkinek is ennek a nagyszerűségét?
Fogarasy Attila
