12. oldal Sport
Groupama Mountain Bike Magyar Kupasorozat - 2. forduló, Pilis Kupa
Szlovák győzelem Pilisszántón, Melts András legjobb magyarként harmadik. Az összetettet Parti András és Simon Emese vezeti.
A hegyikerékpározás szerelmesei ezúttal a Pilis erdeit hódították meg. Az április 29-i Pilis Kupa egyben a 14 fordulóból álló Groupama Mountain Bike Magyar Kupasorozat második fordulója volt. A cross-countryban – XCO – kiírt viadal a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség versenynaptárában is szerepelt, a férfiak UCI C1, a nők UCI C2 kategóriában gyűjthették a ranglistapontokat, így ezúttal az olimpiai kvalifikációba is beleszámító világranglista-pontokért ment a küzdelem. A hazai négyfős olimpiai keret – Blazsó Márton, Buruczki Szilárd, Melts András és Parti András – teljes létszámmal rajthoz állt, ragyogó versenyzéssel, pontszerző helyen ért célba. A szervezők 21 kategóriában hirdettek győztest.
|
Rajt előtt
(Forrás: www.velo.hu) |
Az elitek közt a győzelmet a szlovák Milan Barenyi nyerte, legjobb magyarként a Corratec World Team versenyzője, Melts András a harmadik helyen ért célba. A C1-es kategóriájú UCI versenyen Melts mellett Blazsó Márton, Buruczki Szilárd, Parti András, Bogár Gábor és Hasenfratz Péter is az első 15 között, a nemzetközi szabályok értelmében világranglista-pontot szerző helyen ért célba. A hölgyek C2-es viadalában öt magyar kerekes járult hozzá pontjaival a tabellához. A nemzetközi mountain bike versenyen Ausztriából, Csehországból, Szlovákiából, Szlovéniából és Szerbiából érkező bringásokkal mérkőztek hazai kerekeseink. Pilisszántón rajthoz állt a néhány nappal korábban Belgiumban junior világkupa-ezüstöt szerző Benkó Barbara is, aki az U19-es korosztályban magabiztosan szerezte meg győzelmét.
A szervező Pilis Cross Country Club még alakulásuk évében, 1996-ban rendezte meg az első Pilis Kupa hegyi-kerékpáros versenyt, akkor Pilisvörösváron, 120 versenyző részvételével. Azóta minden évben szerepel a versenynaptárban április végén a Pilis Kupa, néhány esztendeje már Pilisszántón kerül lebonyolításra a viadal. Az idei pálya hossza: 6,8 km (rövid kör 1,5 km) szintemelkedése pedig 320 m (rövid kör 250 m) volt.
Vasvári Ferenc
Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség
A verseny teljes eredménylistája megtekinthető a www.pccc.hu honlapon
Remek hajrá
Formába lendültek a vörösvári kézilabdások. Az NB II-es bajnokság befejező szakaszában a női és a férfi csapat is jó játékkal örvendezteti meg a szurkolókat.
Az már korábban eldőlt, hogy a férfiak idén nem lesznek dobogósok, de arra csak kevesen számítottak, hogy a sérülések ellenére megkeserítik a legjobbak életét. A bajnoki aranyesélyes Vác ellen például a makacs könyöksérüléssel bajlódó Wieszt Károly és a Balassagyarmat elleni rangadón megsérült Sodró Zoltán, valamint a vállfájdalmakkal bajlódó Manhertz Zoltán távollétében is szinte végig versenyben voltak a házigazdákkal. Óriási meglepetésre, a jóval esélyesebb váciak csak két góllal vezettek a végjátékra fordulva, a mérkőzés végkimenetele tehát kétesélyes volt. Sajnos, az utolsó percekre a kulcsjátékosok elfáradtak, így a váciak végül négy góllal nyertek, de a mutatott játék nagyon biztató volt. (A sérültek közül egyébként Wieszt Károly és valószínűleg Sodró Zoltán sem lépnek pályára a hátralévő találkozókon.)
A következő fordulóban a kiesés ellen harcoló Mogyoródot fogadták a mieink. Az ellenfél nagyon elszánt volt és a győzelem érdekében végig durva, provokatív játékot játszott. A sok dulakodással tarkított mérkőzésen, erélytelen játékvezetés mellett végül a mogyoródiak kiharcoltak egy döntetlent, de a vörösváriak játékára így sem lehetett panasz. A küzdelem hevében két játékosunk ugyan piros lapot kapott, de egyiküket sem tiltották el, mert a jelen lévő szövetségi ellenőr jelentésében leszögezte, hogy minden kemény szabálytalanságért az ellenfél okolható. Föltehető tehát, hogy normális körülmények között ezt a mérkőzést simán megnyerte volna a csapat. Ezután megint egy bajnoki aranyéremért küzdő csapat, a rutinos, volt NB I-es játékosokkal felálló Vecsés otthonába látogatott az együttes.
– A mérkőzés előtt egy tisztes vereséggel is kiegyeztünk volna, bár számítottam rá, hogy a nagy tét megzavarhatja majd a vecsésieket. – mondja Pándi Gábor edző. – Ezért felszabadult játékot kértem a csapattól, és nagy örömömre a játékosok valóban könnyedén és jól kézilabdáztak.
– És a Vecsés?
– Csak nagy küzdelemben, és a jobb cseresoruknak köszönhetően tudtak fölzárkózni. Az első félidőben már hat góllal vezettünk, és a végére is csak azért fogyott el az előnyünk, mert a hatalmas hőségben a kezdőembereink a végére már nagyon elfáradtak, ők pedig jobb cserékkel rendelkeztek. Így is csak döntetlenre tudták menteni a mérkőzést, és számunkra nagy siker.
– Ezek szerint megálltuk a helyünket?
– Teljes mértékben! Sem a Vác, sem a Vecsés ellen nem éreztük, hogy annyival jobbak lennének nálunk. Nekik fizetett játékosaik vannak, több az edzéslehetőségük, mi pedig nem is a legjobb összeállításunkban játszva, méltó ellenfelek voltunk. Mindez jó előjel lehet a következő bajnokságra nézve, remélem, a játékosokat motiválja, hogy látták, képesek olyan teljesítményre, amellyel az első háromban végezhetünk. Talán nem véletlen, hogy két legrutinosabb játékosunk, a legmagasabb osztályt is megjárt Hidasi Tamás és Sodró Zoltán is azt mondogatják, úgy akarnak visszavonulni, hogy megnyerik az NB II-es bajnokságot. Ennek érdekében egyébként szeretnénk leigazolni Gabura Krisztiánt, a Hort SE korábbi jobbszélsőjét, akit éppen a vörösvári nevelésű Wieszt Zsolt szorított ki az NB I B-s bajnokságot megnyerő csapatból. Gabura örömmel játszana nálunk, az ő érkezése nagy erősítést jelenthet. Szóval reménykedem, hogy a következő bajnokságban akár már az első helyért is megküzdhetünk. Egyelőre azonban a Mór elleni találkozóra készülünk, ahol bebiztosíthatjuk a negyedik helyünket.
Nos, ezen a mérkőzésen sajnos elkerülte a szerencse a mieinket. Mint kiderült, a gólerős Hidasi Tamás még a Vecsés elleni rangadón megsérült, ujjrepedése miatt csak védekezésben állhatott a csapat rendelkezésére. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy a csapat végül 23:22-re kikapott a Mórtól. Így a záró fordulóban legalább 1 pontot kell szerezniük a Solymár ellen, hogy bebiztosítsák a negyedik helyüket.
Várhegyi Ferenc
Fordult a kocka
Amilyen gyengén szerepelt eddig tavasszal a vörösvári felnőtt női kézilabdacsapat, olyan jól összeszedték magukat a lányok a bajnokság végére. Zsinórban három mérkőzést is megnyertek, így a kiesőzóna széléről visszakapaszkodtak az NB II-es bajnokság középmezőnyébe.
Míg korábban hat mérkőzésből mindössze két döntetlenre futotta erejükből, most meglepetésre nemcsak a nagy múlttal rendelkező Postást, hanem a Szentendrét és a Láng SE csapatát is legyőzték. A Láng SE elleni mérkőzés presztízscsata volt, hiszen az ellenfél edzője ifj. Král Ká-roly, aki korábban az akkor még pilisszentiváni színekben játszó együttes edzője volt. A játékosok bizonyítani akartak, és erőfeszítéseiket siker koronázta.
– Ahogy a fiúktól, úgy a lányoktól is könynyed, felszabadult játékot kértem, és ezeken a mérkőzéseken végre sikerült is ezt megvalósítaniuk – mondja Pándi Gábor edző. – Korábban sokszor görcsösek voltak, most azonban magukra találtak. Ez azt jelenti, hogy ha a jelenleg két ponttal előttünk álló Dorogot legyőzzük, bebiztosíthatjuk a helyünket a legjobb hat között.
S a lapzártakor érkezett hír szerint a lányok megint kitettek magukért. Óriási küzdelemben, 5 gólos hátrányból fordítottak, és 1 góllal legyőzték a Dorog együttesét. Ez azt jelenti, hogy most már minden bizonnyal megszerzik a hatodik helyet.
Várhegyi Ferenc
Vörösvár a bajnok!
Pilisvörösvár–Pomáz: 3-1
A pilisvörösvári labdarúgócsapat a Pomáz elleni hazai rangadón aratott győzelmével, a hátralévő három forduló eredményeitől függetlenül megnyerte a megyei másodosztályú bajnokságot. Gratulálunk, és további sikereket kívánunk!
Út Japánba
Kozek Viktor Japánba készül. A W.S.K.F. (World Shotokan Karate-do Federation) szervezet augusztusi korosztályos világbajnokságára, ahol egyedüli pilisvörösváriként indulhat majd.
A Templom Téri Általános Iskola harmadikos tanulója 2004-ben kezdett el shotokan karatéval foglalkozni, akkori mestere Braun Miklós irányításával. A meglehetősen hányattatott sorsú pilisvörösvári csoportból mára már csak Viktor maradt meg hírmondónak. ő viszont immár shihan Nagy Lajosnak a magyar szövetség elnökének a tanítványaként, fantasztikus lehetőséghez jutott. Japánban versenyezni, egyáltalán Japánba látogatni, ugyanis minden karatéval foglalkozó sportember álma. Ezért az álomért azonban ő és szülei is nagy áldozatokat hoztak és hoznak. Viktor az UTE edzőtermében, Budapesten készül. A heti két edzés mellett, a tavasz kezdete óta a hétvégéket is munkával tölti.
– Mostanában az edzőtermi foglalkozások mellett sokat futunk is, hogy meglegyen a kondíciónk – mondja Viktor. – A legjobban persze a karate gyakorlásokat szeretem, azon belül is a katát. (Küzdelem bemutatása elképzelt ellenféllel szemben. – a szerk) Ezen kívül formagyakorlatokat is tanulunk és van küzdelem is.
– Indultál már versenyeken?
– Idén van két harmadik helyezésem az Országos Bajnokság tavaszi fordulójából. Küzdelemben (kumite) és katában szereztem ezeket. Ezen kívül részt vettem a 2005-ös budakalászi szemináriumon, amelyen Kasuya Hitoshi 8 danos mester, a WSKF szervezet technikai instruktora tartott. Tavaly pedig, Rómában volt egy hasonló esemény, ott is Kasuya mester tartott foglalkozásokat. Nagyon jó volt! És persze voltam itthon edzőtáborokban is, amelyeket tavasszal, ősszel és télen tartanak meg.
– Milyen színű öved van jelenleg?
– Most a barna 1-es fokozatú övet viselhetem. Nálunk alulról fölfelé a következő fokozatok vannak: fehér, citromsárga, narancssárga, zöld egyes és kettes fokozat, kék egyes, kettes és hármas fokozat, barna egyes, kettes és hármas fokozat és végül a fekete öv, a különböző dan fokozatokkal.
– Mit szólnak az osztálytársaid, hogy karatézol, és hogy már most ilyen magas övfokozatod van?
– Voltak, akik azt mondták, biztos csak megvettem a tanúsító okleveleket. Talán nem hitték el, hogy valóban megszereztem ezeket. Erre nincs szükségem, úgyhogy mostanában nem is beszélek erről. Úgysem másoknak, hanem magamnak karatézom, mert szeretem ezt a sportágat.
– Azért, ha hazajöttél, elmondod az olvasóknak, milyen volt Japánban?
– Boldogan! Nagyon várom már a világbajnokságot, remélem, nem vallok szégyent.
Nos, legyen bármi is az eredmény, a magam részéről úgy vélem, Viktor egyelőre jó úton jár. S biztos vagyok benne, egy ilyen út nemcsak elismerésre, hanem követésre és támogatásra is méltó.
Várhegyi Ferenc
Brazil ritmus
Új harcművészeti oktatás kezdődött meg Pilisvörösvárott. A brazil eredetű capoeira (ejtsd: kapuéra) alighanem minden sportolni vágyó ember fantáziáját megmozgatja, itt ugyanis valóban rendkívül látványos, akrobatikus mozgásokat láthatunk. S mindez vérpezsdítő zenére, jó hangulatban történik.
A mozgás első pillantásra talán inkább táncnak, mint harcművészetnek tűnik. Nos, a látszat csal is meg nem is. Ez a harcművészet ugyanis azért tudott fennmaradni, mert a tudást táncba rejtették el azok az afrikai rabszolgák, akiket a XVI-ik században hurcoltak el Brazíliába. A rabszolgatartók csak akkor döbbentek rá, hogy a korábban ártatlan táncnak vélt mozgás komoly harcművészetet rejt magába, amikor a megszökött rabszolgák dzsungelben alapított településeit hiába támadták. Az első rabszolgakirály, Zumbi, aki a capoeira első ismert mestere volt, komoly hadsereget hozott létre a capoeirát gyakorlók közül. A portugál gyarmatosítók a fő rabszolga települést több mint harmincszor ostromolták meg, mire 1707-ben végre sikerült elfoglalniuk. A capoeirát persze rögtön betiltották, de a rabszolgák titokban tovább gyakorolták és fejlesztették, és szerencsére megőrizték az utókornak.
Ma már az egész világon gyakorolják ezt a harcművészetet, és a capoeira klubokban mindig nagyon jó a hangulat. Magyarországon 1999-ben kezdődtek el a foglalkozások, és 2007-ben már városunkban is megismerkedhetnek vele. A Gimnázium tornatermében minden hétfőn és szerdán vannak foglalkozások, Karafa László vezetésével.
– Hogyan ismerkedtél meg a capoeirával, és mi vonzott benne?
– Az első élményem a Kalandor című film volt, abban láttam először capoeirás harcművészt. Nagyon jó mozgása volt, megtetszett, és mindenáron ki akartam próbálni, milyen lehet ez a gyakorlatban. Barátaimmal együtt nekifogtunk a keresésnek, próbáltunk videofelvételeket beszerezni a capoeiráról. Az így összegyűjtött anyagok alapján kezdtük el gyakorolni, az első évben csak a magunk módján, hiszen arra nem volt pénzünk, hogy brazil mestert kérjünk meg az oktatásra. Korábban megpróbálkoztam a thai boksszal is, de egy sérülés egyértelművé tette, hogy nekem capoeirázni kell. Öt éve űzöm, és négy éve már brazil oktatóhoz járok, a Grupo Capoeira Brasil tagjaként Contra Mestre Panaka tanítványa vagyok. ő adott engedélyt arra, hogy Pilisvörösvárott elindítsam a foglalkozásokat.
– Miért gondoltál éppen a mi városunkra?
– Bányamérnök vagyok, az egyetem elvégzése után Vörösvárott, a Terranovánál kaptam állást. Lassan elterjedt, hogy capoeirázom, és néhány vörösvári megkérdezte tőlem, nem volna-e kedvem a városban elindítani egy csoportot, mert szívesebben járnának itt edzésekre, mint Budapesten. Nagyon tetszett az ötlet, és az engedély birtokában el is kezdtem a munkát. Korábban egyébként Miskolcon is tartottam már edzéseket.
– Mik az első benyomásaid a vörösvári fiatalokról?
– Nagyon lelkesek, jó velük dolgozni. Remélem, jó közösség alakul majd ki belőlük, illetve azokból, akik ezután szeretnének csatlakozni.
– Miben más ez, mint a jobban ismert távol-keleti harcművészetek, karate, taekwon-do, és társaik?
– A capoeirában minden játékosabb, nincs annyi testkontaktus, mint a fenti harcművészetekben. Emiatt a lányok is jobban kedvelik, úgy tapasztalom. Egyébként a capoeirának nagyon jó közösségteremtő ereje van. Jó hangulatban dolgozunk, szól a zene, és egy idő után a játék mellett megjelennek a hangszerek is. Fantasztikus élmény egy igazán jól sikerült foglalkozás.
– A jó hangulat mögött azonban kemény munka van…
– Így igaz. A capoeira nagyon jó kondíció és mozgáskoordináció fejlesztő hatással rendelkezik. Ugyanakkor kitűnően lazít is, és megnöveli a végtagok térbeli mozgáslehetőségeit is.
– A capoeira két nagy ágra oszlik, a capoeira angolára és a capoeira regionalra. Te melyiket tanítod?
– A capoeira regionált, amely az angolánál több akrobatikát tartalmaz. Nagyon élvezetes, látványos stílus. Aki egyébként szeretne részletesebben elmerülni ebben a harcművészetben, annak figyelmébe ajánlom a www.capoeirahungria.hu oldalt is. És persze várom a capoeirázni vágyókat a Gimnázium tornatermében!
Jómagam ezt a harcművészetet is a figyelmükbe ajánlom. Már csak azért is, mert a megszokott, szigorúbb keleti rendszerek mellett a capoeira más mentalitást, mozgásanyagot, stílust képvisel. Érdemes megismerkedni vele, hogy könnyebb legyen eldönteni, kihez mi illik jobban. Érdeklődjenek bátran, Karafa László telefonszáma: 06-70-458-9160. Kellemes, jó capoeirázást kívánok!
Várhegyi Ferenc
