13. oldal Hírek - Események
Weber-Terranova-majális
Ahogy azt mindenki elképzeli. Ilyen egy igazi majális!
A Weber-Terranova dolgozói csapatokba gyűltek, és már reggel 10-kor kezdődött a főzés-sütés. Férfiak-nők aprították a hagymát, húst, paprikát, paradicsomot. Volt birka-, marha-, sertéspörkölt, lecsó, grillezett hús, palacsinta és hozzá dőlt a sör. Mindenki beleadott apait-anyait, mert délután megkezdődött a zsűrizés. Ki a legjobb szakács? Persze a jutalom nem igazán az a néhány üveg bor volt, amit végül Scheller Ágnes, a majális főszervezője szétosztott a legjobbak között, hanem az, hogy ott lehettünk.
A gyerekek sem maradtak ki a buliból. Kicsik és nagyok megtalálták a nekik való játékot. Öröm volt nézni, ahogy meglett apukák próbáltak megbirkózni a furfangosabbnál furfangosabb logikai játékokkal, időnként a csemetékkel kelve versenyre. Az anyukák meg a nemezelésnél álltak sorban addig.
Az ilyen és hasonló rendezvények a Weber-Terranova már hagyománnyá váltak. Jó szokás.
Hidas Ildikó
Hírek röviden
Piliscsabán idén XIII. alkalommal rendezték meg a nagy hagyománnyal rendelkező Egyházzenei Napokat. A rendezvénysorozat első napján, május 11-én Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök és Szűcs Lajos, Pest Megye Közgyűlésének elnöke mondott megnyitó beszédet a Klotildligeti Plébániatemplomban. Mindhárom napon rangos, egyházzenével foglalkozó kórusok tolmácsolásában hallgathattak egyházzenét az érdeklődők. A három nap alatt 19 kórus mutatkozott be, köztük a Pilisvörösvári Egyházkórus, amelyet Herczeg Mihály kántor vezényelt.
Április 22-én német nyelvű misével vette kezdetét a solymári német nemzetiségű lakosság kitelepítésének 61. évfordulója alkalmából tartott megemlékezés. A misét dr. Paskai László bíboros celebrálta. A szentmise után Glattfelder Béla, az Európai Unió Parlamentjének képviselője tartott megemlékező beszédet. (Forrás: Solymári Hírmondó 2007/8)
Április 23-án Piliscsabán, a Boldog Gizella Egyetemi Kollégiumban felavatták Boldog Gizella domborművét.
Május 26-tól július 2-ig látható Cserőháti Kovács István pilisvörösvári festőművész kiállítása szülőfalujában, Poroszlón, a Móricz Zsigmond Művelődési Házban.
A Nyugdíjas Klub közleményei
A Pilisvörösvári Nyugdíjas Klub értesíti a klub tagjait, hogy látogatást szervez a Pilisszántói Boldog Asszony kápolna megtekintésére, 2007. június 6-án (rossz idő esetén 9-én).
Indulás: 9 óra 05 perckor a Vásár téri buszmegállóból induló Volán autóbusszal. Utána piknik a hegyoldalban! „Ha jöttök, lesztek, ha hoztok, esztek” alapon!
Szeretnénk egy elmaradt köszönetet nyilvánítani: Az újság legutóbbi számából lemaradt az egyik legfontosabb támogatónk neve: a Pilisvörösvári Volksbank. Utólag is köszönjük a támogatásukat a klub locsolóbáljának sikeres megrendezéséhez.
A szociális központban a Pilisi Kulturális Örökségünk Védelméért Alapítvány átadó ünnepségén a Pilisvörösvári Nyugdíjas Klub „Nosztalgia” Énekkara énekelte a Pilisi himnuszt és a Nyugdíjas himnuszt.
Prohászka István elnök
„Lám, csak jó az isten, jót ád…”
(a szerkesztő jegyzete)
Panaszkodtam jó fél éve, hogy „szolgálati kerékpáromat” ellopták a vasútállomásról. Nos, azóta a tartalék kerékpárom hátsó kerekét is leszerelték az állomáson, olyan barbár módon, hogy használhatatlanná vált az alkatrészek nagy része. Javítgatás helyett a család vett nekem egy francia nevű szupermarketben egy biciklit. A „szuper”-bicikli néhány hét után szétesett alattam.
Megint ott álltam megfürödve. (Drága pénzen vett, sportolásra alkalmas montainbike-omat nem akartam bevonni a munkába. Az egészség is fontos!) Mindezt egy alkalommal elmondtam egyik szomszédomnak, aki erre felajánlotta, szívesen nekem adja régebbi kerékpárját, ő már nem használja, és örömére szolgál, ha segítheti vele a munkámat. Én meg örömmel elfogadtam. (Szomszédom nevét csak azért nem írom le ide, mert tudom, hogy roppant szerény ember, és biztosan megneheztelne érte.)
Mondhatná az Olvasó: ez magánügy és nem közügy, miért hozakodom elő vele. Nos, én erre azt mondom: ez a fajta önzetlenség, segítőkészség már igenis közügy. Sok hasonló gesztussal, az egymásra való odafigyeléssel, lakótársaink támogatásával, segítésével sokkal többre mehetne ez a város, mint ahol most tart: „Az én házam, az én váram, a szomszéd tehene meg dögöljön meg a kertjében, ami mindig zöldebb az enyémnél…”
Íme hát egy ellenpélda, ami persze újságírói szempontból nem túl nagy dolog. Vagy mégis?
F. A.
