7. oldal Kultúra - Tudománya
Két előadás a Mű-hely Galériában
Some fresh fine cockneck = számos friss finom kakasnyak
Varga Csaba ősnyelv- és őskultúra-kutató előadása 2007. április 28-án
Minden gimnáziumot végzett ember tudja, hogy a magyar nyelv finnugor eredetét Sajnovics János jezsuita szerzetes állapította meg 1770-ben, lappföldi útján tett nyelvészeti megfigyelései alapján. Arról azonban nem szól a fáma, hogy a következő 100 évben indulatos vita folyt Sajnovics igazáról, és az elmélet csak a 19. században nyert egyértelmű tudományos igazolást.
Igazolás ide vagy oda, a viták mind máig tovább folynak nyelvünk és népünk eredetéről. Rengeteg tudományos és népszerű-tudományos nézet kereng ma is ebben a témakörben, török, sumér, szkíta és még ki tudja, milyen rokonságokról. Varga Csaba szerint a magyar az origó. Innen származik minden más, az orosz, az ógörög, sőt az angol is.
(Sajnos német példát nem hozott.)
A bizonyítás alapjául a szókincs szolgál, ahol hangtanilag szinte bármilyen hangból bármi lehet. Egyes hangok hol kiesnek, hol ismét megjelennek – ahogy ez már a különböző nyelvekben lenni szokott. Az, hogy egy nyelv nem csak szavakból áll, hanem mondatokból, melyeket bizonyos ragozási struktúrák, szófaji korlátok, hangtan, valamint a szöveg egésze határoz meg, nem kerül szóba. – Nincs olyan nagy baj ezzel a régi-új elmélettel, mely magyarságunkat próbálja a világ közepébe helyezni.
Hiszen: „A magyar név megint szép lesz…” – Én is hiszek ebben. Ebben az utóbbi mondatban, de kérdés, hogy miért is van nekünk, magyaroknak erre az önbizonygatásra szükségünk. Miért keressük abban a nagyon távoli múltban bizonytalan dicsőségünket? Miért nem akarunk a jelenben dicsők lenni? Szavakkal. Tettekkel.
„Szavakkal jól lehet vitázni,
szavakból rendszert fabrikálni,
szavakban hinni szenvedéllyel,
a szóból egyetlen betű sem vész el.”
(J. W. Goethe)
Ismerek egy másik történetet a nyelvek eredetéről, amely most épp aktuális:
Egyszer régen mindenki értette a másik beszédét. Aztán gondolt egyet az okos, (vagy magát okosnak képzelő) ember, és tornyot kezdett építeni, mely majdan az egekig ér. Bármi elérhető – gondolta a régi ember, s ma sem gondolkodunk másképp: minden megkapható.
Isten viszont mást gondolt: – De balga, s nagyképű vagy te, ember! Hiszen az isteni magasságokig nem érhetsz föl!
A szót tett követte. Isten összezavarta az emberek beszédét, s mivel az emberek egymást nem értették, nem épülhetett meg a torony, s azóta is ebben a bábeli zűrzavarban élünk. Egy rövid kivételtől eltekintve: ez Pünkösd. Jézus halála után 50 nappal az apostolok különféle nyelveken kezdtek el beszélni.
Ám a csoda idevágó része nem is ez, hanem, hogy a különböző anyanyelvű emberek (arab, perzsa, latin, görög, egyiptomi) valamennyien értették az apostolokat. Erre a csodára emlékezünk Pünkösdkor. Egy pillanatra helyre állt az emberiség eredeti egysége. Erre az egységre kellene törekedni. Hogy magyarul, finnül vagy törökül, az nekem mindegy.
A Szent Korona eszme alapjai
Dr. Varga Tibor jogtörténész előadása május 11-én
Tartalom és forma együttese ezennel lenyűgözte a szép számmal összegyűlt közönséget. A gyakorlott előadóból dőlt a szó. Néha úgy éreztem, levegőt sem vesz. Vizet nem kért két órán keresztül, mert az csak akadályozta volna a beszédben. (Nekünk, hallgatóknak persze, jó lett volna közben vízzel hűteni felforrósodott agyi pályáinkat). Az információ rengeteg volt: egy gimnazista osztály féléves történelem anyaga sűrűsödött bele ebbe az esti performance-ba. Mert az is volt. Varga Tibor hol állt, hol ült, hol guggolt, néha leugrott a közönség közé. Mindezt könnyedén, humorral, néha pátosszal fűszerezve. Nem unatkoztunk.
Amit a tartalomból itt röviden közzé tudok tenni: A középkori Magyarország különös ország lehetett – kezdte Varga Tibor beszédét. Más kapcsolata volt a teremtett világgal. Ez a másság abból eredt, hogy Magyarország, mint szakrális királyság élt. Mitől szakrális egy királyság? Attól, hogy benne az Úristen jelenléte ragyog vissza a teremtett világból. Tehát az ember (a középkori Magyarországon) már itt a földi életében belekóstolhatott az örökkévalóságba. (Szerintem ez nem csak a középkori Magyarországon volt emberi feladat, ill. lehetőség.)
A jogtörténész szerint kérdéseinkre a válaszokat a szokásjogban találjuk meg, mely egy jól elkészített kovászos kenyérhez hasonlítható. Az utolsó sütésű kenyér akkor válik jóízűvé, ha tésztájába belesütötték a legelső kenyér kovászát. Törvényeink csak akkor lehetnek teljesek és igazságosak, ha nem egy nemzedék határozza meg őket. A Szent Korona eszme szerint, mindazok jelen vannak a Kárpát-medencében, akik már megszülettek, és akik születni fognak. A Szent Korona képe benne van az itt élők lelkében. Ezért érdemes volna visszatérni ahhoz a hagyományhoz, amely több mint ezer éven át összetartotta közösségünket, és megkísérelhetnénk újra e szerint élni. Ez, ha jól értettem, a szentségi (leegyszerűsítve a lélek szerinti) lét lenne, mert (Varga Tibort idézem), „aki 40 éves koráig nem jön rá, hogy van lelke, az jobb, ha meghal”.
Én itt azért nagyobb engedményeket tennék. Szegény Iván Iljics is (ld.: Lev Tolsztoj) utolsó pillanatban jött rá, hogy van lelke, és szerintem nem volt késő.
Hidas Ildikó
Küller János, Pilisborosjenőpolgármestere levele Gromon István polgármesternek
Tisztelt Polgármester Úr, kedves István!
Ezúton személyesen is szeretném kifejezni községünk és a magam nevében is köszönetünket.
Április 14-én, szombaton Pilisborosjenő lakosságának művészi színvonalú, a kistérség számára pótolhatatlan közösségépítő élményben volt része.
Községünk római katolikus templomában a pilisvörösvári Cziffra György Zeneiskola Ifjúsági Fúvószenekara tartott hangversenyt. Közreműködött a pilisszentiváni vegyes kórus is, a zenekar s a kórus összesen közel 100 főjét is Hoós Sándor igazgató úr vezényelte.
A Cziffra György Zeneiskola az Ifjúsági Fúvószenekaráról vált híressé, mely Hoós Sándor igazgató úr korábbi és jelenlegi tanítványaiból áll. Sok meghívásnak tesznek eleget hazánkban is, s külföldön is nem egyszer öregbítették Pilisvörösvár hírnevét.
Ezek eredménye nemcsak a partnerkapcsolatok, hanem az is, hogy jó akusztikájú, erre a célra épült előadóteremben rangos zsűrivel a Cziffra György Zeneiskola nemzetközi trombitaversenyt is rendezhetett, olyan versenyzőkkel, akikkel a Kossuth Rádió is készített interjúkat.
Sokan a tanítványok közül is alapítottak kisebb-nagyobb zenekarokat, s így talán az egész országban sincs még egy olyan település, melyben ilyen lélekszám mellett ennyi zenekar működne.
Hagyományos német, szlovák, osztrák fúvószenekarra írott művek bemutatása mellett nagy érdeme a zenekarnak, hogy Hoós Sándor úr vezetésével klasszikus, szimfonikus művek fúvós átirataival, opera-, operett- és musicalrészletek átirataival is gyakran örvendezteti meg közönségét.
Az április 14-i hangverseny vonatkozásában külön köszönet illeti Hoós Sándor urat a műsor összeállításáért, a műsorszámok válogatásáért. Templomi környezethez illő, nagyon igényes program volt, benne Sosz-takovics, Verdi, Smetana, Bach műveivel. Nem csak ünnepélyes élményt nyújtott, hanem nagyban hozzájárult lakosságunk zenei műveltsége szélesítéséhez is.
Ismételt köszönettel és üdvözlettel:
Pilisborosjenő, 2007. 04. 18.
Küller János
polgármester
