11. oldal Ünnep
Március 15-e Pilisvörösváron
Március 15-én délelõtt fél 11-kor koszorúzási ünnepséget tartottak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére a Hõsök terén.
Az ünnepségen közreműködött a zeneiskola Ifjúsági Fúvószenekara Hoós Sándor igazgató vezényletével.
Papp Mercédesz Petõfi Sándor „Feltámadott a tenger” című versét szavalta, Botzheim, Dávid, Csuka Pál, Kozek Balázs és Peller Gergõ két magyar népdalt adott elõ trombitán – Bogár István feldolgozásában.
Az ünnepség szónoka Gulyás Dénes országgyűlési képviselõ volt.
„Nehéz szívvel lépek most a mikrofonhoz, mert nehéz idõket élünk. Nehéz megtalálni a pontos szavakat, amelyek õszinték, és õszinteségükkel nem bántanak meg senkit. Olyan szavakat kell keresnem nekem is, másoknak is, amelyek úgy segítenek bátran szembenézni a problémákkal, hogy ne eltávolítsanak, hanem összefogásra ösztönözzenek. Nem szép szavakkal szeretnék megemlékezni a 159 évvel ezelõtti eseményekrõl, hanem március 15-e üzenetét akarom szembesíteni a mi korunkkal, napjaink problémáival” – kezdte beszédét a szónok, majd a 159 évvel ezelõtti események közül kiemelte a sajtószabadság megteremtését: azt hogy a magyarok a cenzúrával együtt elvetették a hazugságot és elkötelezték magukat a szabadság mellett.
„Mi hát a teendõnk, ha méltók akarunk lenni 1848 hõseihez? – tette fel a kérdést a szónok. – Elõször is: »a néppel tűzön-vízen át«, ahogy Petõfi Sándor mondta. És mit kíván ma a nép? Én mint képviselõ igen gyakran beszélek emberekkel itt, a választókerületben, és ki merem jelenteni, hogy tudom, mit kívánnak az emberek: nyugalmas, kiszámítható életet! Azt, hogy a közmegegyezésen alapuló emberi viszonyokat ne merje senki sem fölforgatni.
Aki adót fizet becsülettel, arra ne mondhassa senki, hogy ingyenélõ. Aki a közösséget szolgálja mint tanár, orvos, tisztviselõ, annak ne mondják, hogy felesleges a munkája, mert nem hatékony.
Ismerjük a bibliai eredetű mondást: Aki nem dolgozik, ne is egyék! – De arról nem volt szó az utóbbi 17 évben, hogy aki dolgozik, az ne tudjon tisztességesen megélni! Az nem szerves része a demokráciának, hogy az, aki elhibázott kormányzati munkát végzett 2-3-4 éven át, az kijelenthesse, hogy a magyar nép mit rontott el.
Aki éveken át hazudott nekünk, az két dolgot tehet, ha tisztességes: lemond vagy bocsánatot kér. Ám azt nem teheti meg, hogy másokra mutogat, másokat kioktat arról, hogy mit csinálnak rosszul.
Aki hazudik, az utóbb nem ünnepeltetheti magát, mint az igazmondás bajnokát!
1848 óta már többször kiderült, hogy lehet és érdemes hazudni a népnek. Kiderült 1918-19-ben, 1945-48 között, 1956-ban és legutóbb 2006-ban.”
„Ez a végállomás. Innen nincsen tovább – figyelmeztetett rá Gulyás Dénes úr. – 1848 eszméje halott, ha így lehet érvényesülni Magyarországon.
A mai magyar demokrácia azért van az elképzelhetõ legkínosabb helyzetben március 15-én, mert semmiben sem felel meg Petõfi Sándor és társai minimális elvárásának sem.
Vasvári Pál megfontolandó szavai kívánkoznak ide: Aki elõtt egy boldog állam valódi példányképe ragyog, az lassú léptekkel, apró törekvésekkel is folytonosan az egyenes végcél felé irányzandja a nemzet fejlesztését. Azonban ha a hon vezérei ily eszménnyel nem bírnak, akkor vak vezetendi a vakot, s mindketten gödörbe fognak dõlni.”
Gulyás Dénes beszédét a következõ szavakkal zárta:
„Magyarországon közjogi értelemben 159 évvel ezelõtt nem történt semmi. És ez igaz is, mert egy szimpla jogi aktusnál fontosabb dolog történt: egymásra találtak a polgári Magyarországot kívánó, azért tenni képes és tenni kész emberek. Nemzetté kovácsolódott a sokaság, elhatározta, hogy megteremti új életének kereteit, és amikor úgy hozta a sors, kiállt a döntése mellett. Ez, a lélekben meghozott döntés március 15-e nagy üzenete!
Mit tehetünk mi? Õrizzük magunkban Petõfi és Március szellemét, és híven adjuk tovább fiainknak! Eddzük lelkünket, hogy ki tudjunk tartani az igazság mellett akkor is, ha annak elárulása sokkal jobban fizet! És soha ne adjuk el egy zsíros falatért a hazát!
Éljenek a Márciusi Ifjak! Éljen Magyarország! Éljenek a magyar hazafiak!”
Gulyás Dénes országgyűlési képviselõ beszédét követõen a vörösvári önkormányzatok, intézmények, pártok és civil szervezetek képviselõi elhelyezték az 1848-49-es emlékmű talapzatán a megemlékezés koszorúit és virágait.
A megemlékezés végén, a Szózat hangjai elõtt Gromon István polgármester lépett a mikrofonhoz, hogy megköszönje Gulyás Dénesnek az ünnepi beszédet és az igen nagyszámú közönségnek az ünnepségen való részvételt.
A polgármester úr szavait így zárta:
„Ki kell mondanunk azt, ami fáj, ki kell mondanunk, amin változtatnunk kell Magyarországon, ugyanakkor tudnunk kell ünnepelni. Örülök, hogy a vörösváriak nagy számban eljöttek erre az ünnepségre. Kívánom, hogy ezen a napon az ünnep folytatódhasson békében és nyugalomban.”
Az ünnep tiszteletére a Fiatalok Vörösvárért Egyesület ismét megrendezte a hagyományos „Március 15-e focikupát”. A versengésnek ezúttal a sportpálya volt a helyszíne. A kupa ragyogó idõben, jó hangulatban került megrendezésre és sok fiatalt mozgósított. (Lásd még cikkünket a 27. oldalon. – a szerk.)
Tudósítás: Fogarasy Attila
Fotók: Török István
