3. oldal Köszöntő
Amikor az 56-os forradalom kitört, én anyám hasában rugdalóztam éppen, s már nagyon vágytam kifelé az édes, de zárt anyavilágból. Amikor megszülettem, egy keserű, félős és rezignált ország lett a hazám. Ahol az igazság elsuttogott, elcsuklott szavak hiányos mozaikja volt csupán.
Persze, ezzel akkor én mit sem törődtem, anyatejre, babusgatásra vágytam. S ezt meg is kaptam a család óvó melegében.
Kamaszkoromban beléptem a KISZ-be. Nem mondhatnám, hogy ostobább voltam a többi gimnazista srácnál. Rockzenekart alapítottunk, vedeltük a sört, hajtottuk a lányokat, tiltakozó levelet írtunk Pinochetnek, s nekünk is barátunk volt a Nagy Szovjetunió, s mind az egész Béketábor. Amúgy politikával nem sokat foglalkoztunk, hanem leginkább bornírt hülyéskedéssel...
Főiskolás koromban Cseh Tamást, Jimi Hendrixet, Jethro Tullt hallgattam. Ami még hozzájött: legfeljebb néhány szamizdat, meg gyertyagyújtás március 15-én a klubban.
Amúgy életunt voltam, mint a legtöbb humán szakos. Ez volt az ügyeletes életérzés...
Tanár koromban egy buszkiránduláson azt mondta egy tanítványom, amikor egy szovjet katonai konvoj húzott el mellettünk: „Szépek vagytok, mint a v.....gam!” Nem szóltam rá, hogy csúnyán beszél... Nem sokra rá én voltam az első osztályfőnök Vörösváron, aki levetette a vörös nyakkendőt a tanítványai nyakából. Azt gondoltam, ez bátorság.
Aznap, amikor Szűrös Mátyás kikiáltotta a köztársaságot, öltönyben mentem iskolába. Jót pózoltam, aztán megtanítottam az állandó határozót.
Nem sokkal korábban történt, hogy tanártársammal videón megnéztünk egy dokumentumfilmet 1956-ról. „Tehát akkor ez szabadságharc volt...” – döbbent meg történelem szakos kollégám... Én nem tudtam, mit mondani, nem jöttek a számra a szavak...
Amúgy a rendszerváltástól én is sokat vártam, de csak valami maszatolás lett belőle. Rá kellett jönnöm azonban arra is, hogy minden fonáksága, vacaksága ellenére a demokrácia a legjobb, ami történhetett velünk...
Tavaly feleségemmel megnéztük a Corvin moziban a „Szabadság, szerelem” című filmet. A vetítés után sírógörcsöt kaptam. Feleségem átölelt a mozi folyosóján, próbált megnyugtatni, vigasztalni. Alig sikerült...
Nem valószínű, hogy a mostani vetítéskor megnézem a tévében a filmet. Még a filmzenés CD-t sem tudtam végighallgatni...
Tudom, nem ment fel, hogy nem ismertem az igazságot. Hogy később születtem. Hazugságban éltem, engem is átitatott. A részemmé vált. Én is „szem voltam a láncban”. És erre nincs feloldozás. Ezzel kell élnem. A könnyek nem mossák ki a hazugságot. Az én életem ettől már nem fog megtisztulni... Egy köztes nemzedékhez tartozom, elhazudott múlttal...
Amúgy telnek mindennapjaim. Igyekszem. Hasznosulok. Szolgálok. Teszem, amit kell. És talán ez sem kevés...
Fogarasy Attila
Simai Mihály
Költő, most kell szólanod!
(részlet)
Szabadság, – büszke üstökös,
magyar egünkön ritka fény!
Te szent, te százszor álmodott,
ezerszer áldott tünemény!
Maradj örökre csillagunk!
Égbolton, szívben úgy ragyogj,
hogy a „magyar” szón mindenek
értsék ezt: „Független vagyok!”
Költő! Most kell szólanod!
Szavak izgatják nyelvedet.
Zengj hát, harsogj hát költemény,
megöltek és élők helyett!
Van már Igazság! Itt van, ím,
a sírból fényre fölhozott!
Óvjátok, őrizzétek őt,
az ő szavával szóljatok!
S Igazság, Hűség, Becsület
Hármas-szent sziklái alatt
tornyozd újjá az életet,
teremtő, bátor akarat!
Bandi bácsi
Egy idősebb ismerősöm azt mondta nekem a minap: „Én gazdag ember vagyok!” S kezdte is sorolni gazdaságát, birtokait, marháit.
 |
Bandi bácsi az október 6-i megemlékezésen
(Fotó: Rásonyi Győzőné) |
Elgondolkodtam ezen. Mi a gazdagság? Föld? Ház? Autó? Pénz? Ékszer? Arany?
Ugyan mit vihet magával az ember ezekből az utolsó nagy utazásra. Be tudja-e cibálni hektárjait a koporsóba, fel tudja-e húzni aranyrúdjait a felhők fölé?
Föld. Ház. Autó. Pénz. Ékszer. Arany.
Ezek csupán birtokok. Vagyonok.
A gazdagság az más.
Assisi Szent Ferenc gazdag volt, Mahatma Gandhi gazdag volt, József Attila gazdag volt.
Mert az igazi gazdagság a lelki gazdagság, a másokért cselekszem-gazdagság, a közösséget szolgálom-gazdagság, a tett-gazdagság.
Éppen ezért városunk leggazdagabb polgárainak listája nem más, mint díszpolgáraink sora. Akik közé október 4. óta Janka András is tartozik – vagy ahogy az egész város szeretettel szólítja őt: „Bandi bácsi”.
Bandi bácsi gazdag ember. Gazdag, mert vörösváriak százaiba oltott tudást, tiszteletet és hitet, nevelt öntudatot, plántált igazságérzetet és hazafiságot. Az a mag, amit ő elvetett a gyermekek lelkében, jobban fial minden tőzsdénél, aranynál, csengő érménél.
Bandi bácsival gyakran összefutok. Mindig derűs, jókedvű, érdeklődő. Kevés olyan kiegyensúlyozott ember akad városunkban, mint ő...
Hja, könnyű neki, mert gazdag...
F. A.
Mi ijeszthet, ha lelked nyugodt? Ha leküzdöd a hiúságot, a kéjvágyat és a kapzsiságot? Miféle hatalmak kínozhatnak, ha te nem kínzod magad? Mi a börtön, ha a lelked szabad? Mi a halál, ha megismerted a világot és lelkedet, s nem vágyol fölösleges és kínos részletekre? Igazán, olyan voltál, mint a gyermek, aki boldogtalan, mert nem kapta meg ezt vagy azt. Gondold mindig ezt: „Nincs hatalmam, sem vagyonom, talán egészségem sincs. De milyen hatalmas vagyok, milyen gazdag, milyen fölényes, mert vágyaimat a dolgok igazságához és valóságához igazítom, s a lelkem szabad!” Ezt senki nem veheti el tőled, ennél többet senki nem adhat.
Márai Sándor: Füves könyv
