10. oldal Zene
A „harmonikás” -
Interjú Ernyei Lászlóval
Ernyei László művésztanár nemrégiben több állami elismerésben részesült, többek között a Magyar Kultúra Napja alkalmából az Arany Katedra emlékplakettel tüntették ki, valamint Artisjus-díjat is nyert.
 |
Próbán az Operában |
– Hogyan indult a pályája?
– A családban nem volt zenész. Egyik vasárnap azonban elmentünk a szüleimmel egy rokonhoz, akinél megismerkedtem a harmonikával, és rögtön beleszerettem. Nem gondolta senki, hogy ez örök szerelem lesz.
– A szülők rögtön támogatták az ötletet?
– Igen, beírattak az ún. munkaközösségbe, ami fizetős zeneiskola volt. Tehát hétéves koromban elkezdtem harmonikázni, és tulajdonképpen azóta töretlenül húzom a hangszert.
– Egyenes út vitt a Konzervatóriumig majd a Zeneművészeti Főiskoláig?
– Nem teljesen, mert közben azért, hogy legyen valami „rendes foglalkozásom” is, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán mérnöki diplomát szereztem. A nagybetűs élet azonban mégiscsak a zenei pálya felé sodort. 1972-ben ötéves ösztöndíjjal a weimari Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára kerültem. Itt végeztem 1977-ben.
– Mit hozott ez az öt külföldön töltött év?
– Nem csak biztos zenei és nyelvi tudást kaptam az NDK-ban, hanem rengeteg barátot és szakmai kapcsolatot is szereztem. Az utolsó évben tanársegédként az ottani zeneakadémián dolgoztam, és részt vettem a weimari rádió zenei adásaiban is.
– Barátok, munka, lehetőség, minden adott volt. Miért nem maradt mégis Wei-marban?
– Sajnos, az akkoriban nem úgy volt. Államilag hazarendeltek. Ha kint maradok, az disszidálásnak számított volna. A Bartók Béla Konzervatóriumban éppen megüresedett egy harmonikatanári állás, szükség volt rám itthon. Néhány nap leforgása alatt kellett hazaköltöznöm, és új életet kezdenem. Mondhatom, nem volt könnyű.
– Akkor Vörösvárra jött?
– Ha nem is rögtön, de nemsokkal azután építkezni kezdtünk a Szentiváni-hegyen, ahol nekünk is, mint sok más vörösvárinak, családi szőlőnk volt. Mi voltunk az egyik első család, akik itt kezdtünk lakni. A szőlőből egy kicsi megmaradt, azt művelgetem, ha éppen ráérek.
– Van olyan, hogy ráér? Úgy tudom, hogy nem csak a Konzervatóriumban tanít, hanem a Zeneművészeti Egyetemen is.
– Sőt, még egy XIII. kerületi zeneiskolának is csaknem harminc éve oszlopos tagja vagyok. Ezen kívül az Operaház produkcióiban is alkalmam nyílik időnként pódiumra lépni, de fellépek színházi darabokban is a Vígszínházban és a Katonában is.
– Szóval nem unatkozik. Biztosan nem mindennapi élményekkel is találkozik ezen a mozgalmas pályán.
– Igen. Mindig nagy élmény több tízezres tömeg előtt játszani, ahogy erre alkalmam nyílt például Genfben és Bécsben, nem is akármilyen társaságban, hiszen az Operaház vendégművészeként Pavarottival léptünk fel.
– Hogyan látja a harmonika jövőjét?
– Mindig akadtak és akadnak vállalkozó szellemű emberkék, akik ezt az amúgy lassacskán csökkenő létszámmal művelt hangszert választják. A harmonikának helye van a zenekarokban, azonban egyre kevesebb, aki hivatásául választja a zenét, és még kevesebb, aki a harmonikát. Ezért kimondottan büszke és boldog vagyok, hogy Sax Norbert, volt tanítványom ezen a pályán maradt, és az ő tanítványa, a piliszentiváni Türkösi Attila ma már a Zeneművészeti Egyetem hallgatója. A mai gyerekek sajnos hiába tehetségesek, általában nem választják ezt a hivatást, mert olyat keresnek, ami vélhetően jobb megélhetést biztosít. Természetesen a harmonika megmarad, mint kiváló népzenei hangszer, ennek látjuk itt hagyományát Pilisvörösváron. A harmonika azonban alkalmas könnyűzenei és komolyzenei művek előadására is.
– A vörösváriak szeretik a harmonikát, a harmonikaszót. Itt biztosan nem fog egyhamar csökkenni a hangszer népszerűsége, és ahogy látom, szép lassan bekúszik művészeti iskolánk tanárainak és a Művészetek Háza rendezéseinek köszönhetően egy másféle zene is, amely talán egyelőre még szokatlan, de azt hiszem, könnyen megszerethető. Köszönjük az interjút, a zenét és az értékes tanítványokat!
Hidas Ildikó
Húsvéti kereplő
A kereplő egyszerű, ősi népi hangszer, az egész világon ismerik. Idiofon hangszer, azaz saját anyaga a hang forrása (közvetlenül, kiegészítő hangforrás nélkül lehet vele hangot kiadni). A kereplő hangjában az ősi népek őseik hangját vélték felfedezni. A hangszer őse a zúgófa vagy „üvöltő bika”. Fajtái: kalapácsos, bordás, szekrényes és szélkereplő.
A katolikus hagyomány szerint nagycsütörtökön a harangok Rómába mennek, ilyenkor nem lehet harangozni, kereplővel hívják a híveket misére. A templomtornyokba Magyarországon több helyütt nagyméretű kereplőket helyeztek el.
A kunszentmártoni templomban annak idején használt nagyméretű kereplő.
(Forrás: http://lexikon.katolikus.hu)
A Pallas Nagylexikon a következőképpen írja le a templomokban használatos harangpótló hangszert:
„A katolikus egyházban a nagycsütörtöki szentmise glóriájától nagyszombat allelujájáig használtatni szokott zörgető faeszköz. Kétféle kereplő különböztethető meg. Az egyik vékony deszkához illesztett és szabadon mozgatható fakalapács, mely a nagyhét említett 3 napján mise alatt és az oltári szentségnek a szent sírhoz való átvitelekor csöngettyű helyett használtatik, míg a tulajdonképpeni kereplő nagyobb, szintén fából készült zörgető eszköz és a harangokat helyettesíti. A kereplő már a legrégibb időkben is használtatott.”
A Solymári Hírmondóban nemrég megjelent cikkben olvasható, hogy a múlt század elejétől a szomszéd községben is egy nagyméretű kereplő helyettesítette a harangzúgást. A templomtoronyban elhelyezett kereplő az 1970-es évekig működött. Idén húsvétkor újra megszólaltatták a kereplőt a toronyban. Tervbe van véve teljes felújítása is.
F. A.
Werischwarer Burschen
2006. december 27-én a karácsonyi szünetben néhány fiatal lelkes zenész összeállt, hogy tudásukat kipróbálják egy kispartiban: Tóth Balázs, a zenekar alapító tagja és vezetője (trombita), Botzheim Dávid (trombita), Tóth Ádám (harmonika), Lieber József (tenor), Major Csaba (tuba), Tóth András (dob). Első fellépésükön, február 10-én Pilisszentkeresz-ten a Fánkfesztiválon, a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Gyermektánccsoportot kísérték. Hatalmas sikert arattak, ami megerősítette őket döntésükben. Nem sokkal később, sok gondolkodás után a Werischwarer Burschen nevet választották maguknak, amely az első pilisvörösvári fellépésükön, a Tavaszi Folklórműsoron március 17-én lett bekonferálva.
 |
A zenekar tagjai:
Hátul: Major Csaba, Tóth András, Tóth Ádám, Lieber József Elöl: Botzheim Dávid és Tóth Balázs |
2007. április 30-án Móron már a felnőtt tánccsoportot kísérték szintén nagy sikerrel. Ettől kezdve mindkét tánccsoport fellépésein aktívan vettek részt. 2007. júliusában emlékezetes turnét tettek Siófokon, az Aranykagyló Fesztiválon a felnőtt táncosokkal, ahol sokféle nemzetiségű tánccsoport és zenekar szórakoztatta a több ezer főből álló közönséget.
A felnőttekből álló tánccsoportnak az ország számos pontján biztosították már szereplésükhöz a sváb zenét. Így jártak már Nagy-nyárádon a Kékfestő Fesztiválon, Mogyorós-bányán a Nyárzáró Fesztiválon, Budafokon a Bor- és Pezsgőfesztiválon, Száron és Felsőgal-lán a szüreti felvonuláson, Vecsésen a káposztafesztiválon. Természetesen a vörösvári rendezvényeken is helyt álltak.
A 2008-as évre is már számos felkérésük van bálokra, születésnapi bulikra, és persze a tánccsoportok fellépéseire. Idén sem hagyták ki első szereplésük helyszínét, Pilisszentkereszten a Fánkfesztivált. A farsang időszaka is mozgalmas volt számukra, több helyen is játszottak bált.
Repertoárjukat folyamatosan bővítik, lendületes ütemben haladnak, ami nagyrészt Tóth Balázsnak és Tóth Ádámnak, a testvérpárnak köszönhető, mert fáradtságot és időt nem kímélve írják a kottákat, készítik a partitúrákat. A lelkiismeretes és tehetséges ifjú zenészek rendszeresen próbálnak, hogy minél több, igényes előadást tudjanak bevállalni.
Munkájukhoz és kitartásukhoz sok sikert kívánunk!
Tóthné Wenczl Éva
II. Német Nemzetiségi Fúvósfesztivál
Meghívó
A Pilisvörösvári Német Nemzetiségi
 |
A „Gerstetten Musikverein Harmonie” fúvószenekar |
Fúvószenekar Közhasznú Egyesület
szeretettel meghívja Önt és kedves családját
2008. május 9-12-ig
a gimnázium udvarán felállított
Sörsátorban tartandó
II. Német Nemzetiségi Fúvósfesztiválra.
Vendégünk: a „Gerstetten Musikverein Harmonie” fúvószenekar
Május 9. péntek: disco, Dj Malek Krisztián, belépő: 1000 Ft
Május 10. szombat: Sörsátor: 18 órától 21 óráig fúvószene, Gerstetten MVH zenekar 21 órától bál – UDJ. Belépő : 1000 Ft
Május 11. vasárnap: 15 órától 21 óráig II. FÚVÓSFESZTIVÁL a sörsátorban
Fellépnek:
– Piliszentiváni Német Nemzetiségi Fúvószenekar
– a Gradus Óvoda óvodásai
– „A tempó” Fúvószenekar
– Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Gyermektánccsoport
– Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Fúvószenekar
– Gerstetten Musikverein Harmonie
21 órától bál – Bravi Buam.
Belépő: 1000 Ft
Mindenkit szeretettel vár a Werischwarer Blaskapelle!
Einladung
Pfingsten in Werischwar mit dem Musikverein Harmonie
Gerstetten und mit der Werischwarer Blaskapelle
09. Mai 2008 (Freitag) - 13. Mai 2008 (Dienstag)
Wir begrüßen alle unsere Gäste ganz herzlich, und
heißen Sie willkommen bei uns in Werischwar. Wir
wünschen Ihnen schöne und frohe gemeinsame Tage
und wünschen Ihnen einen angenehmen Aufenhalt.
