12. oldal Versek
Anyák napjára
Dr. Réthy Zoltán
Utolsó levelem anyámhoz
Anyám, te drága örök tanítóm,
Ajkad a jóra, a nagyra nevelt,
Óvtál a bajtól, a bűntől, a bútól,
Anyányi gondodból erre is telt.
Anyám, te anyáknak szent mintaképe,
Tőled loptam el génjeimet,
Mégse lehettem szemednek fénye
Ragyogva síri álmaid felett.
Nem kapaszkodtam hírnevek csúcsára,
Nem is példáztam emberi tökélyt,
De hidd el a szómat, hidd el, anyácska:
Fiad a földgolyón boldogan élt.
Földi kincs zsákjában nem turkált vágyam,
Paloták kedvence nem voltam soha,
Szerelmes asszonykéz vetette ágyam,
Otthonom szemének kék mosolya.
Készülök hozzád egeken túlra,
Szemem a csillagnál messzebbre lát,
Öleld szívedre, ha hozzád tér újra,
Szép génjeidnek tékozló fiát.
Klasszikus költőinktől
Reményik Sándor
Atlantisz harangoz
Mint Atlantisz, a régelsüllyedt ország,
Halljátok? Erdély harangoz a mélyben.
Elmerült székely faluk hangja szól
Halkan, halkan a tengerfenéken.
Magyar hajósok, hallgatózzatok,
Ha jártok ottfenn förgeteges éjben:
Erdély harangoz, harangoz a mélyben.
Reinkarnáció
Ha adsz nekem részt a feltámadásban
Ó add Uram, támadjak fel virágban,
Harangvirágban örvények felett,
Himbálják viharok a kelyhemet,
Vagy örökkévaló csend simogasson,
Csengjek misére sziklatemplomokban,
Bazalt-tornyokon hajnali misére,
És ne kérdezzem: mért élek, mi végre,
Hadd hervadjak egy kicsit boldogabban,
Hadd lássam kissé szebbnek az eget,
Figyeljek jobban mélységek szavára,
A csengetyűmmel dícsérjem neved:
Harang a harangozót, Istenem.
Olvasóinktól
Parádi József
Ébredj, Magyar!
Ébredj, Magyar, foszlik az álmod!
Nem igaz, csak mese, amint a jövődet látod.
Most már láthatod, jövőnk a tét,
Túl sok a zsarnok, ki ellenünk vét.
Újul és fejlődik, szép a világ,
Nem kell a taposott, hervadt virág.
Merjünk a hazánkban igazságban élni,
Tettünk az asztalra, ne kelljen már félni.
őszülő fejünket jó volna nyugodtan álomra hajtani,
S egy boldogabb, biztosabb holnapra ébredni.
Ígéretekkel halmoztak el minket a hatalmasok,
Ezért nem feledjük a '48-at, '56-ot.
Jobb létet ígértek, mi reménykedtünk tovább,
Kis nyugdíjunk mellé kaptunk vizitdíjat, konvergenciát.
Gyermekeinkre gondoljunk, ne csak a mára,
Minden magyar tudja: a remény hal meg utoljára.
A vers írója Pilisvörösváron élő
nyugdíjas bányász
