3. oldal Köszöntő
Sváb délután. Körbeüljük az asztalt a Templom téri iskola könyvtártermében. Az asszonyok egymás szavába vágva mesélnek mindennapjaikról, ünnepeikről, családról, gyerekekről, unokákról. Mindezt persze svábul. Az ősök nyelvre szabott, a Hochdeutschtól erősen elütő dialektusával.
Müller Márta, nemzetiségi rovatszerkesztőnk jegyzetel mellettem. Néha ugyancsak rácsodálkozik egy-egy szóra. Nagy utat tett meg az időkön és tereken át, mire az itteni dolgos emberek nyelvükre vették.
 |
Sax Józsi bácsi dalra fakad a sváb délutánon.
Harmonikán kíséri Gátas József |
A diskurzus közben időnként akarva akaratlanul átvált a beszéd Hoch-deutschra vagy éppen magyarra. Mida néni ilyenkor szelíden figyelmezteti a beszélőt, aki tán maga sem vette észre, hogy elvesztette a fonalat: – „Auf swóbisch, pitte...”
Ülök, figyelek, fülelek. Folyatom át magamon a szavakat, mondatokat. Melegség önt el, ha megértem, amit mondanak, s bosszankodom, ha nem. Különösen akkor, ha egy humoros történet végén éppen a csattanóról maradok le...
Csak most sajnálom igazán, hogy sváb nagymamám (apám anyja) nem tanított meg erre a furcsa hanglejtésű, dallamos nyelvre. Édesanyám, aki magyar származású volt, talán nem nézte volna jó szemmel.
A nyelvet, amelyen beszélek és írok és dolgozom, tőle örököltem. A szülőföldet és a hozzá való kötődést édesapámtól. Pontosan úgy van ez nálam, ahogy a német mondja, fordulok Mártához: „Muttersprache”, „Vaterland”...
Kopognak az ajtón. Egy unoka. Néhány verset, mondókát ad elő. Nagy tapsot kap. Aztán rohannia kell. Táncra. Hiába, a mai gyerekeknek rengeteg a tennivalójuk. Szép dolog, hogy közben svábul is megtanulnak. S talán megmentik ezt a kihaló nyelvet...
„Megint jőnek, kopogtatnak.” Megérkezik a fiatalabbik testvér. Két hosszú humoros történetet ad elő. Svábul. Mindenki dől a nevetéstől... Aztán ő is rohan. Különórára megy...
Közben megérkezett Sax Józsi bácsi és felesége is, a szentiváni Gátas Józsival, volt kollégámmal együtt. Pillanatok alatt előkerül a harmonika és sok-sok sváb népdal. A kurzus második része most már végig dalolva telik.
„I hob kha Fóóda mée / Und a kha Muada mée...” – énekeljük Józsi bácsival együtt mi is a szomorú dalt: „Már nincs többé apám és nincs többé anyám.” – Ahogy a Mida néni által lejegyzett szöveget próbálom nyelvemre alakítani, hirtelen belém hasít, hogy ez a dal rólam is szól. Egy percre elkomorodom
Józsi bácsi azonban újabb, vidámabb dalba kezd, s tán nem is veszi észre senki a jó kedvű dalolók közül a homlokomról elsuhanó sötét árnyékokat...
Fogarasy Attila
Reviczky Gyula
Pünkösd
Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szivek megnyilnak.
Hogy először tünt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába' támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.
Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkodó szivének,
Hogy ki tévelyg kétségbe', homályba':
Világitó sugaradat áldja.
Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világositsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!
Piros pünkösd, szállj le a világra,
Tanits meg uj nyelvre, uj imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélek!
Piros pünkösd napja
„A pünkösd a görög ‘pentekoszté’ szóból származik, jelentése ötvenedik. A kereszténység egyik legősibb ünnepe. Kialakulásának történetét a bibliában az apostolok cselekedeteiből ismerhetjük meg. Jézus Krisztus halálát és feltámadását, a húsvétot követő ötvenedik napon lángnyelvek szálltak le az apostolokra, s ezáltal megkapták a szentlelket, amint azt korábban Jézus megígérte nekik. Az apostolok tanítását a körülöttük különböző tájakról, más országokból, idegen népekből összegyűlt emberek mindegyike a saját nyelvén hallotta. Az ősegyház ettől kezdődően sok hívet szerzett, sokan váltak kereszténnyé a megpróbáltatások ellenére is vállalva az üldöztetést.
Pünkösd időpontja nem állandó, minden évben máskor ünnepeljük május 10. és június 13. között. Ez abból adódik, hogy a húsvét sem állandó időpontra esik, pünkösdöt pedig a húsvéti ünneptől számítjuk. A keresztény húsvét mindig a tavaszi napéjegyenlőséget követően az első holdtölte után van.
És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égbolt mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. ...Péter azonban előállván a tizeneggyel, fel-emelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédi-met!... Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát... A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek... És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben... És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel. Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezü-lőkkel.
Ap.Csel. 2. fejezet
Károli Gáspár fordítása
