6. oldal Környezet-Ipar
Merre tovább, Terranova?
Mindannyiunkat, akik Vörösváron élünk, érdekel, merre tart városunk legnagyobb, multinacionális vállalatok közé tartozó építő-alapanyaggyára a Saint-Gobain Weber Terranova. Sokakat azonban egyéb okból is érint e kérdés. ők – és nem is kevesen – a gyár telephelyének közelében laknak őr-hegy, Karátsonyi-liget térségében. Fontos számukra, hogy az ipari létesítmény mennyire befolyásolja napi életüket.
E kérdésekre kerestem a választ a gyár első emberével folytatott beszélgetésben. A jövőről és a városba illeszkedésről kérdeztem a fiatal igazgatót. Piros Attila két éve vezeti a nemzetközileg is elismert, Vörösváron nagy hagyományokkal rendelkező Terranovát, melynek 30 éves születésnapján, idén augusztus 30-án, a bányásznapra szeretnék átadni új, vakolatgyártó (itt fő profil a csemperagasztó-gyártás lesz) üzemcsarnokukat – termelésre kész állapotban!
Az igazgató úr elmondta, hogy az új üzemegység elkészülte után már nem terveznek további bővítést. A mennyiségi termelést a minőségi váltja fel. Evégett csupán a saját, „zsákos” termékeikhez való alapanyagot (a régebbi mennyiség egyötödét) nyerik a bányából, a „platós” eladás megszűnik. Fő céljuk piaci pozícióik megerősítése, és a termelés egyenletességének olymértékű stabilizálása, hogy az augusztusi születésnap után végleg elköszönhessenek a három műszakos termeléstől.
 |
Tető alatt az új üzemcsarnok
(Fotó: Pócsi János) |
Berendezéseik korszerűségéről érdeklődöm. A válaszból kiderül, hogy a legrégebbi berendezések sem idősebbek hat évesnél, s az új üzemrészbe kizárólag vadonatújak kerülnek. A korszerű gyártóeszközök magukban hordozzák a környezetkímélő (zaj, por!) működést, s megfelelnek az EU-s ipari szabványoknak is. A Saint-Gobain belső auditálási rendszere az ISO-nál is szigorúbb! Méltányolandó ez, mikor már-már szállóige hazánkban, hogy a multik nagy része „levetett”, a nyugat-európai termelésből kiöregedett gépeit viszi a kontinens keleti országaiba...
Jó hallani, hogy kiemelt feladatnak tekintik a gyáron kívüli-belüli természetvédelmet, a tájba illeszkedő növényzet szakszerű újratelepítését. Az új üzemrész a városból való „láthatósági szint” alatt épül. A dolomit-alapanyagot már nem a szabadban tárolják, hanem az uralkodó szélirány felé fallal álló épületben, ami jócskán csökkenti a levegőbe kerülő pormennyiséget.
 |
Növekszik az új erdősáv
(Fotó: Pócsi János) |
Emlékezve a tavaly augusztusi, élénk lakossági tiltakozásra (nagymennyiségű szálló por, zaj), a gyár vezetése az akkori panasz jogosságát nem vitatja. Azóta is folyamatosan géppel söprik, locsolják a kb. fél kilométernyi utat, amelyen teherautók szállítják a dolomit-alapanyagot a bányából a feldolgozócsarnokokba.
Magam is láttam a gyár területén belül terebélyesedő, az északnyugati szélirányra merőlegesen telepített erdősávot, melyben fenyők és lombos fák növekednek, szűrve-tompítva a bányában keletkező port és zajt.
Érdeklődtem, az új üzemrész teremt-e új munkahelyet? A válasz: igen. Tizenkét új munkatársra számítanak, mely a létszám 12%-a. Rövidesen mind kvalifikált középvezetők, mind rátermett munkások jelentkezését várják, elsősorban Vörösvárról.
A városnak adott többféle pénzbeli és építőanyag-támogatás része, hogy az idei, májusi Gyermeknapra is meglepetéssel készülnek. Mivel? Nos, ez legyen titok…
Pócsi János
Magyar valóság
Népszavazás előtt néhány héttel vásárolni voltam egy üzletben, melyet most szándékosan nem nevezek meg, még vérig sértődnének.
A bejárat előtt szétszórt csikkek, a boltba belépve pedig balkáni állapotok fogadtak. Piszkos összecímkézett ablakok, ragadós polcok, rendetlenség körös körül. Az üzletben két fiatalember beszélgetett, kezeiket a kihűlő konvektoron melegítve. Valószínűleg ők lehettek az eladók. Észre sem vették, hogy vevő érkezett, annyira el voltak foglalva magukkal. Pedig ma már a vevő olyan ritkaság, mint a fehér holló.
Az egyik eladó, a fülbevalós, hadarva kérdezte kollégáját:
– Te, hallottad, hogy már megint lesz valami hülye népszavazás?
– Hallottam – felelte a csuklótól vállig tetovált kis szőke, s közben ujjával a piszkos fűtéscsőről a vastagon megült port söpörgette.
– Elmész? – próbálgatta a kis fülbevalós nagy-nagy unalmában szóra bírni a tetováltat.
– Azt sem tudom, kire kell szavazni b...meg! – s jót nevetett a saját ostobaságán. – Egyébként tudod mennyit fogyaszt a járgányom?
Zúgott a fülem, lüktetett a fejem, ettől kezdve semmit sem hallottam. Természetesen a boltban nem találtam a szükséges árucikkeket, nemcsak azért, mert piszok, rendetlenség, érdektelenség fogadott. Olykor az ostobaság kizáró ok tud lenni még vásárlásnál is.
Ui.: Azóta persze tudjuk, elsöprő igenekkel végződött a népszavazás, ám bőven van még mit tenni a fenti történet nyomán.
Dr. Gábeli Zoltánné
Békamentés
A Nagyváradi utcában dr. Bozsár Judit kutató állatorvos kérésére varangyosbéka-mentésbe fogott néhány állatbarát – adta hírül újságunk számára Temesvári Anna. Plakátokon hívják fel az autósok figyelmét a békák vonulására.
Gólyák
Március végén megérkezett a közkedvelt gólyapár a Szent Erzsébet utcába. Reméljük, az idén is több kisgólya születik majd az állatvédők által folyamatosan megfigyelt fészekben. (Szent Erzsébet u. 125.) Az elmúlt évben 3 kisgólya röpült ki ebből a fészekből.
(További információk: www.golya.mme.hu)
