7. oldal Mesterségek
Bányászsorsok II.
„Szerencse fel, szerencse le, ilyen a bányász élete…” zengi szívbemarkolóan a Bányászhimnusz. Bizony kevés az olyan bányász család Vörösváron, amely ennek éles igazságát ne tapasztalta volna meg. A Sándor család is saját sorsán érezhette többször is, milyen az, amikor a szerencse elhagyja a föld mélyében dolgozó bányászembert.
Sándor Bélánét, Joli nénit – a család legidősebb tagját – bányatelepi otthonában kerestük fel Parádi Józseffel, hogy a múltról kérdezzük, amikor még ő is a bánya mélyén kereste a kenyerét.
 |
A Bányász Dalárda az 50-es években az első helyet szerezte meg egy győri versenyen. Baloldalt Vass Márton karnagy, mellette Sándor Béláné |
Joli néni elmondja, hogy családjában nemzedékek óta mindenki bányászattal foglalkozott, s foglalkoznának vele tán még ma is, ha nem zárták volna be mind a szénbányákat Magyarországon. Édesapja, Sisa Mihály Salgótarjánban volt bányász. Joli néni is ott született 1922-ben. A háború utáni években a bányászok élete is nagyon nehéz volt. Egyik bányából mentek a másikba, mikor hol fizettek jobban. Joli néni gyermekéveit Franciaországban és Németországban töltötte. 1934-ben telepedett vissza a család Magyarországra. Ettől kezdve a Lipót-akna adott munkát az édesapjának és a Bányatelepen éltek.
1941-ben Joli néni férjhez ment Sándor Bélához, aki szintén bányász ember volt. Négy gyermekük született, s nyolc unokájuk. A legelső fiukból is bányász lett.
Joli néni férje sajnos egy bányászbalesetben megsérült, így neki is el kellett menni a szentiváni bányába dolgozni, hogy a család megélhetését biztosítsák. Joli néninek még akkor is muszáj volt dolgoznia, amikor negyedik gyermekét várta.
– Akkoriban nem nagyon törődtek az emberekkel – mondja –, majdhogynem a bányában szültem meg a kicsit, még nagy hassal is a csillét toltam.
Aztán egy alkalommal őt is elhagyta az a bizonyos bányászszerencse. A derekát megnyomta egy szénnel teli csille. Több csigolyája eltört, majd a későbbiekben rosszul forrt össze. Ez a 86 éves asszonynak mai napig sok fájdalmat okoz.
– A balesetről persze nem készült jegyzőkönyv – panaszolja még sok-sok év után is –, rontotta volna a statisztikát... Így nem is kaptam rendes kórházi ellátást… De nem is szívesen beszélek erről…
Joli néni annál szívesebben mesél a Bányász Dalárdáról, amely Vass Márton karnagy vezetésével sok szép sikert aratott szerte az országban.
Idős korában is szívesen énekelt, sok kellemes percet szerzett énekével a Napos Oldal Szociális Otthon lakóinak.
Mostanában már csak otthon dúdolgat magában, betegségét türelemmel viselve és a régi időkre emlékezve, amikor oly sokszor énekelték a bányászhimnusz szívbe markoló sorait:
„Nincsen madár, lomb se fakad, ott a nehéz sziklák alatt, / Mégis a szív úgy feldobog, a csille száll, a mécs lobog. / Örök homály, vad éjszaka, mégis közel az ég oda. / Csillog a mécs, sugárt lövell, Szerencse fel! Szerencse fel!”
F. A.
Egy sikta a bányában
Parádi József nyugdíjas bányász elbeszélése egy éjszakai műszakjáról a szentiváni bányában – eredeti kifejezésekkel
 |
A szentiváni István-akna kéményének lebontása 1969. április 1-jén
Forrás: http://pilisibanyaszat.googlepages.com |
Már elfújták a tízet, mire beértünk a népessel az elosztóba. Itt Kimmel József revírvezető kiadta a bilétákat, és eligazított. A fejtési csapattal a munkahelyre mentünk. A csapat egy elővájárból, egy segédvájárból és egy „urasági csillésből” állt. Az abléz tele ort fóratot hagyott nekünk. Lepakoltunk, üresért mentünk és rakodtunk. Amikor elfogyott a fórat, megérkezett Kimmel József és mutatta a zenklit. Majd kiástuk a pillogot és fúrni kezdtünk a robbantáshoz. Én lódungért mentem. Útközben erős bűzt éreztem. Lehet, hogy a kiblit nyitva hagyta valaki, vagy patkány rohad valamelyik ventillátorban, amely a levegőt nyomja nekünk?
Visszaérve a lódunggal, láttam, hogy a zsomb tele. Ezt felnyomattam a szivattyúval.
 |
Az 1928-as bányászsztrájk régi emlékműve a 10-es út mellett korabeli képeslapon
(Aki tud róla valamit, kérjük, jelentkezzen!) |
Megérkezett a lőmester, kérte a lódstokkot, és tömni kezdte a fúrt lyukat, majd fedezékbe húzódtunk a robbantás miatt. Szépen jövesztett a lövés, sok volt a fórat, hoztam az ürest és rakodtunk. Vittem a telit és mindegyikre rovást tettem. Közben találkoztam a figuránsokkal.
Visszafelé fát hoztam az üresben az ácsolathoz: két tartót és egy riglit. Deszka is kellett az ulmához és a főtéhez. Így közeledtem az ereszkéhez és ráakasztottam a kötélre, majd a vitlával leeresztették a forgóig.
Majd szólt a vájár, hogy készítsük a hazait, mert lassan letelik a sikta, és jön az abléz.
Így telt el egy sikta régen a föld alatt…
Parádi József
nyugdíjas bányász
Bányász szavak és kifejezések
sikta (sichta, sicht) = műszak
népes = a bányászokat szállító kisvonat
revírvezető = műszakvezető aknász
„urasági csillés” = segédmunkás
abléz = váltás
ort = szénhomlok
fórat = a kirobbantott szén
zenkli = irány
pillog = gyámlyuk
lódung = agyagfojtás a robbantáshoz
kibli (kübli) = vödör szükségletek végzésére
zsomb (zsomp) = vízgyűjtő gödör
lódstokk = tömőfa
figuráns = földmérő
rigli = áthidaló
ulma = vágatoldal
főte = vágatmennyezet
vitla = csörlő, felvonó
„hazai” = aprófa
