7. oldal Értkékvédelem
A kő marad?
Ki menti meg a zsidótemető kerítését?
 |
A temető kerítésének keleti részén keletkezett lyuk 2007 őszén |
Folyamatosan romlik városunk egyik legjelentősebb műemlékének állapota, s ha így megy tovább, hamarosan csak romhalmaz marad a helyén.
A zsidótemető kerítésének helyrehozatala becslések szerint legalább 10 millió forintba kerülne. (A déli fal jó részét pótolni kellene, a köveket az elmúlt évtizedek alatt széthordták a lakosok.)
Eddig a legjobb állapotban a korábban már megerősített keleti fal volt, a felvételek tanúsága szerint azonban ez ma már a múlté.
A hatalmas költségek miatt kevés remény van arra, hogy a zsidótemető sorsa egyhamar rendeződik. A tulajdonos Mazsihisz 1200 hasonló sorsú temetőt kezel Magyarországon, így nem tud jelentős összegeket áldozni a felújításra.
 |
2008. augusztusi állapot: a lyukon
már egy felnőtt ember is átbújhatna... |
Gromon István polgármester – látva a tulajdonos nehéz helyzetét – folyamatosan figyelemmel kíséri a temető sorsát, és lehetőségein belül igyekszik megoldásokat találni. 2008. április 3-án Zoltai Gusztáv úrnak, a Mazsihisz Ügyvezető Igazgatójának írt levelében a jelentős összegű felajánlást helyezett kilátásba a kerítés felújításához: „A zsidótemetőt a város kulturális örökségének tartjuk, értéknek tekintjük, ezért kész vagyok a képviselő-testület elé vinni és javasolni egy olyan előterjesztést, hogy az Önkormányzat az Önök által kötelességből elvégzendő kerítés-felújításhoz nyújtson anyagi támogatást, max. 1.000.000,- Ft erejéig. Remélem, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal esetleges anyagi támogatása és a mi hozzájárulásunk segítségével Önök elő tudják teremteni a temetővel kapcsolatos problémák megoldásához szükséges fedezetet. Kérem, hogy amenynyiben az ügyben előrelépés van, arról haladéktalanul tájékoztasson minket.”
A Mazsihisz válaszleveléből kiderül azonban, hogy a tulajdonos is csak kb. ugyanilyen összeggel tudna hozzájárulni a javításokhoz, így hiányzik még kb. 8 millió Ft.
Kérjük, aki bármi módon segíteni tud, jelezze polgármester úrnak vagy az újság szerkesztőségének.
F. A.
Mégis megújulhat a Kápolna utcai öreg kút
A Pilisi Kulturális Örökségünk Védelméért Alapítvány ez év tavaszára kívánta felújítani a kutat. Felújítási elképzeléseik (gémeskút-forma) azonban nem estek egybe a főépítész szakmai álláspontjával (a gémeskút tájidegen a sváb településeken). Az Alapítvány ezért elállt a felújítástól.
 |
Egy augusztusi vihar megrongálta az öreg kút felépítményét, amely már közel áll az összedőléshez. Számos ilyen régi kút van még városunkban, jó lenne megőrizni őket az utókornak... |
A kút felújítása azonban – úgy tűnik – mégsem „esett kútba”.
A Dunamenti Népek és Nemzetiségek Kulturális Centruma Alapítvány a történtek után felajánlotta a polgármester úrnak, hogy saját költségből vállalná a kút felújítását a szakmai szempontok messzemenő figyelembe vételével. A kút így láncos kútként épülne újjá. (Ez a kútfajta terjedt el annak idején Vörösváron. Ilyen például a Török kút is.)
A Kápolna utcai kút környékén lakók szeretnék, ha minél előbb újjászületne a kút és megszűnne az állandó balesetveszély. Nem ragaszkodnak a korábban megbeszélt gémeskút változathoz, kérdésünkre elmondták, hogy nagyon örülnének a láncos (csigás) kútként való helyreállításhoz is, minden bizonnyal úgyis így nézett ki eredetileg az állatok itatására is szolgáló kút a Kápolna utca végén.
F. A.
A kalácsos falazóblokkról
A Vörösvári Újság júliusi számának „A kalácsos falazóblokk” c. cikkhez az alábbiakat tudom hozzáfűzni:
 |
Dolomit falazóblokkból és téglából vegyesen épült
melléképület a Rákóczi utcában |
A téglagyár annak idején a Piliscsabai utca 1. sz. alatt működött, ahol később az Ásványbánya központi gépjavító műhelye kapott helyet. A II. világháború utáni időszakban romos állapotban volt, gyermekkoromban a romok között játszottunk. Arra is emlékszem, hogy a vasút oldali telekhatár mentén egy félig betemetett kút volt.
A Piliscsabai utca oldali 8-9 méter magasságú támfal felső pereme a talajszinttől kb. 1,5 m-re volt. A romok között betonblokk-törmelék mellett betoncserép is volt. Gyerekkoromban több itt gyártott szürke és barnás-vöröses színű dolomitbeton cseréppel fedett házat és melléképületet láttam.
A ma is használatos u. n. „Bramac” tetőfedő cserép elődjének is tekinthető a vörösvári dolomitbetonból készült cserép.
Az újságcikkben közölt fényképek is fényesen bizonyítják, hogy megfelelő minőségű és szemszerkezetű dolomitból is lehet időtálló betonárut készíteni a vonatkozó szabványok betartása mellett. A pilis-vörösvári műkőiparosok ezen a téren igen komoly gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek. A temetőben járva nem egy időtálló, százéves, dolomitbetonból készült síremléket is találunk.
Zelenai István
