12. oldal Ünnep
Szerencse fel! Glück auf!
Az 1928-29-es pilisvörösvári bányászsztrájkra emlékeztünk – Bányász emlékszobát avattunk
Az 1928-29-es pilisvörösvári bá-nyászsztrájk kitörésének 80. évfordulóján az eseményhez méltó és kegyeletteljes ünnepség keretében emlékeztek meg a sztrájkban részt vevő, annak megpróbáltatásait átszenvedő bányász családokról, valamint az elmúlt száz évben munkavégzés közben hősi halált halt pilisvörösvári bányászokról. Az ünnepség keretében avatták fel új helyén Muttnyánszky Ádám főmérnök szobrát, valamint azt az emlékszobát, amely a pilisi bányászatot, azon belül is elsősorban a vörösvári bánya működését mutatja be fotók, tablók és eredeti eszközök, tárgyak révén.
2008. november 21-én (két nappal a 80. évforduló előtt) fél kettő tájban idős bányászok, szakszervezeti vezetők, önkormányzati képviselők gyülekeztek a Városháza tanácstermében. Az arcokon az ünnep méltósága, a találkozások öröme és a várakozás izgalma tükröződött.
Sokan bányászegyenruhát viseltek, kitüntetésekkel. A fekete egyenruhán – amely egyaránt idézte a bányászok lételemét: a szenet és a bánya vészterhes sötétjét, egyben a gyász színét – a kis csillogó, színes fémdarabocskák mintha azt üzenték volna: akarattal, helytállással, kitartással a legnagyobb nehézségeket is le lehet győzni.
 |
 |
| A kegyelet virágainak elhelyezése a temetői főkeresztnél az ismeretlen bányász arcképe előtt |
Koszorúk a bányászsztrájk emlékművénél.
Díszőrséget áll Zelenai István és Guth Ferenc |
 |
 |
| Gromon István polgármester felavatja és megkoszorúzza Muttnyánszky Ádám főmérnök szobrát |
Kukán Géza „Vörösvári bánya” című festményének reprodukciója a Bányász emlékszobában |
 |
 |
Érdeklődő közönség a Bányász emlékszoba
avató ünnepségén |
Gromon István polgármester emléklapot
nyújt át Zelenai Istvánnak |
 |
 |
| Emlékmise a bányatelepi templomban. A misét Kristofory Valter plébános celebrálja |
A Szent Borbála oltárkép részlete. A festmény ma a bányatelepi templom folyosóján látható |
Kettő órakor koszorúzási ünnepség kezdődött a városi köztemetőben a bányász síroknál. (A Városházáról az ünneplőket a rossz idő miatt különbusszal szállították ide, majd az események későbbi helyszíneire is. Az eső miatt a 1928. december 11-i éhségmenetre emlékező felvonulás is elmaradt, amely a Városházától a Napos Oldal Szociális Otthonig tartott volna.)
A temetői koszorúzás méltóságteljes zenei hátterét a Dorogi Bányászzenekar biztosította. A bányászzászlót Parády József bányász vitte. A vörös-vári temetőben számos olyan sír van, amely szerencsétlenségben elhunyt bányász földi maradványait fogadja magába. Ezek egyikén – jelképesen: mind a 70 hősi halált halt pilis-vörösvári bányász előtt a kegyeletet és tiszteletet leróva – elhelyezték a Bányász Szakszervezet és Pilisvörösvár Város Önkormányzata koszorúját.
A temetői főkeresztnél – Krisztus feszülete és az ismeretlen bányász szénporral átitatott arcképe előtt – mind a 70 elhunyt bányász nevét felolvasták és egy-egy szál virág elhelyezésével emlékeztek rájuk a Bányászhimnusz hangjai mellett.
Zelenai István nyugalmazott bányamérnök emlékező beszédében mély átéléssel a következőket mondta:
„Emlékezünk azokra a sztrájkoló bányászokra, bányász asszonyokra, bányász özvegyekre, idős bányászokra és gyerekekre, akik a dermesztő téli napokon az éhezés, nélkülözés és a megaláztatás mérhetetlen szenvedéseit átélték. A nélkülöző bányász családok és utódaik soha nem felejtik el a pilis-vörösvári és környékbeli földműves és polgár családoknak a sztrájk időszakában nyújtott anyagi és együttérző támogatását. Ezen támogatások, valamint az országszerte kibontakozó bányászszolidaritás, gyűjtési akciók enyhítették a bányászcsaládok nélkülözéseit, szenvedéseit.
A mai nap alkalmat ad arra, hogy e helyen emlékezzünk meg az 1908 és 1985 között bányamunka végzése során életét vesztett 70 pilisvörösvári bányászra. ők a bányász társadalom hősei, akik végzetük tudatában, több száz méterre a föld színe alatt – mint egy sírboltban – étel, ital, fény és levegő hiányában-szűkében nem csak órákat, sok esetben a rájuk szakadt örök éjszakában napokat kellett, hogy végigszenvedjenek az utolsó leheletig, gázban vagy tűzben vagy vízben, vagy az omlás alatt betemetve.”
A temetői emlékezést követően a Városháza előtt, a bányászsztrájk emlékművénél, Bajnok Béla szobrászművész alkotásánál helyezték el a szakszervezet és az önkormányzat koszorúját – a bányászzenekar zenei közreműködésével.
Három óra után a vörösvári bánya egykori épülete előtt (amely annak idején főtiszti szolgálati lakásnak adott otthont, ma pedig a Napos Oldal Szociális Központnak) Gromon István polgármester felavatta és megkoszorúzta Muttnyánszky Ádámnak, a vörösvári bánya egykori főmérnökének szobrát. (A kő alapon elhelyezett bronz dombormű – Hunyár István alkotása – mostanáig a volt szakképző iskola hátsó udvarán állt. A Mutt-nyánszky nevét viselő iskola megszűnése után vetődött fel annak a gondolata, hogy a szobrot áthelyezzék egy, a nagyközönség által látogatottabb, méltóbb helyre.)
A szobornál tartandó ünnepséget az időjárás „átírta”, ezért Gromon István polgármester ünnepi beszédét – amelyben a 80 évvel ezelőtti bányászsztrájkra emlékezett meg – az emlékszobában mondta el, ahová az ünneplő közönségnek csak egy része fért be.
A polgármester úr emlékbeszédében részletesen ismertette a bányászsztrájk történetét és ecsetelte a vörösvári bányászok nélkülözéseit és helytállását. Beszédét ezen szavakkal fejezte be:
„Pilisvörösváron közel 70 éve nincsen bányászat, s Szentivánon is közel 40 éve, mégis van okunk az emlékezésre, és van értelme az emlékezésnek. Sok egykori bányász ugyanis még itt él köztünk, s a bányák mindkét település történetébe mélyen belevésték a nyomukat. Nemcsak az emberek lelkébe, hanem a tárgyi környezetbe is – mindenekelőtt a két Bányatelepen, valamint a szentiváni és a vörösvári bányató („Slötyi”) révén.
Azért jöttünk tehát itt ma össze, hogy emlékezzünk a pilisi bányászokra. Nemcsak azokra, akik életüket veszítették a föld mélyén, vagy akik a sztrájk idején bátran és kockázatokat vállalva küzdöttek, hanem mindazokra a névtelen bányászokra, akik a bányában éveken-évtizedeken át szorgalmasan dolgoztak. Összefogva, bajtársias szellemben, egymásra utaltságuk tudatában, családjuk eltartásáért, előbbre jutásáért vállalva a nehéz, piszkos és veszélyes munkát. Példa lehet számunkra az élet bármely területén a bányászok munkához való hozzáállása!
Szerencse fel, szerencse le, ilyen a bányász élete. Váratlan vész rohanja meg, mint bérctetőt a förgeteg... – éneklik a bányászok. De ilyen a mi életünk is, nemcsak a bányászoké... Ezért őrizzük emléküket, ezért figyelünk a példájukra, és ezért állítunk emléket ma itt nekik. Ezért kerestük meg a még élő vörösvári bányászokat, ezért hívtuk meg őket a közös emlékezésre és ünneplésre.
Köszönöm mindenkinek, aki a mai ünnephez munkájával, adományával vagy más módon hozzájárult. Kívánok Önöknek további szép ünneplést, s minden bányásznak jó egészséget! Glück auf! Szerencse fel!”
Hámori István Péter a Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezetének alelnöke beszédében kiemelte az a dicséretes tényt, hogy városunk lakói ilyen fontosnak érzik a bányászat emlékeinek megőrzését és a bányász hagyományok tovább örökítését.
Kovácsné Selymesi Erzsébet, a Napos Oldal Szociális Központ vezetője örömét fejezte ki, hogy az első pilisi állandó bányászkiállítást befogadhatták. A 80 évvel ezelőtt történtekkel kapcsolatban elmondta, hogy nagyapja, aki pék volt, a sztrájk idején ingyen kenyérrel segítette az éhező bányászcsaládokat.
Kristofory Valter plébános atya is megosztotta az ünneplő közönséggel néhány gondolatát – szentiváni származása révén ő is igen jól ismeri a bányászok életét és áldozatos munkájuk minden szépségét és nehézségét.
Az ünnepségen elhangzott Puszta Katona Sándor „Jó szerencsét!” című verse Fetter Viktória, valamint Zs. Dobozy Erzsébet (Tuti néni) „Ilyen a bányász élete” című verse Parády József előadásában. A Bányászhimnuszt a Nosztalgia Dalkör adta elő Schlotter Ferenc vezényletével.
Az ünnepség végén Gromon István polgármester és Wágner Ferenc a Bányász Szakszervezeti Szövetség elnöke felavatták a Hősök tablóját és ezzel együtt a Bányász emlékszobát, majd a polgármester úr emléklapot ajándékozott az egykori bányászoknak, valamint azoknak, akik az emlékszoba létrehozását, ill. az ünnepség megszervezését munkájukkal, tárgyi vagy pénzbeli támogatásukkal segítették.
Az ünnepi események sora a bányatelepi Szent Borbála templomban fejeződött be. Az öt órakor kezdődött ünnepi szentmisén Kristofory Valter atya megható szavakkal beszélt az istenhívő, dolgos és becsületes bányászokról, összetartásukról és példamutató helytállásukról.
Fogarasy Attila
A Bányász emlékszoba nyitva tartása:
Hétköznap a Napos Oldal Szociális Központ nyitva tartási idejében: H-P 9-től 16 óráig
Hétvégén és ünnepnap előzetes bejelentkezés alapján.
Telefon: 330-310
