15. oldal Oktatás-Internet
A gyorsuló világ kihívásai
Gondolatok a nem szakrendszerű oktatásról
2008. szeptember 1-jétől kötelezővé vált az általános iskolák 5-6. osztályában az ún. nem szakrendszerű oktatás, ami azt jelenti, hogy az órakeret 20 %-át (a későbbiekben 25-50%-át) a készségek, képességek fejlesztésére kell fordítani. Ezeket az órákat nem szaktanárok, hanem tanító végzettségű pedagógusok, illetve olyan felsős tanárok tarthatják, akik elvégeztek egy erre jogosító 120 órás tanfolyamot.
A Közoktatási törvény 2003-ban életbe lépett módosítása az ún. PISA-jelentésre reagált a nem szakrendszerű oktatás bevezetésével. A jelentés szerint a magyar gyerekek nagyon le vannak maradva Európa más országaihoz képest az elemi képességek, pl. az olvasás-szövegértés terén. A magyar iskolarendszer adatokat sulykol a tanulókba és nem képességeket fejleszt az egyre bonyolultabbá váló társadalomban való boldogulásra. A törvény ún. kulcskompetenciákat állapított meg a kézség- és képességfejlesztés terén. Ezek például: kommunikációs, lényegkiemelő, döntési, együttműködési stb. kulcskompetencia. Ezeket be kell építeni a nevelésbe, rögzíteni kell a helyi tantervben.
A törvényalkotó a nem szakrendszerű oktatás bevezetésével az iskola ún. alapozó szakaszát (1-4. osztály) kívánta kinyújtani a 6. osztályig. A törvénymódosítás egyben komoly jelzés is az általános iskola felső tagozatos tanárai számára. Többek feltételezése szerint jelzi ugyanis a magyar iskolarendszer szerkezetének várható változását. (Pl.: 6 osztályos elemi iskola + 6 osztályos gimnázium). A 8 osztályos modellben a felső tagozat láthatóan most gyengülő pozícióban van.
Bár, ki tudja, mit hoz a jövő?
A bennfentes, sokat tapasztalt pedagógusok már most mondogatják: láttak ők már karón varjút! Sokan úgy érzik ugyanis, hogy a törvényalkotó mintha megtorpant volna: bedobta a gyeplőt a lovak közé. A törvénymódosítás ugyan hatályba lépett, de vajmi kevés gyakorlati útmutatóval.
A szándék tehát ragyogó: az iskola az életre neveljen – a megvalósítás azonban jó magyar szokás szerint meglehetősen bizonytalan.
Sok magyar iskolában (főleg a kisebb településeken) fűhöz-fához kapkodnak most az igazgatók, hogy egyáltalán értelmezni tudják a törvényt, és a gyakorlatban el tudják látni a nem szakrendszerű órákat. (A törvénymódosítás ugyan öt éve megszületett, de ugyan ki vette eddig komolyan az abban leírtakat, amíg nem volt kötelező jellege?)
Mondhatni azt is: kisebb káosz uralkodik most országszerte az iskolákban. Főleg azért is, mert februártól megkezdődnek a tanügyi ellenőrzések, és azokat az iskolákat, ahol – a törvény által biztosított 5 év türelmi idő után – nem lett bevezetve a rendszer, keményen büntetni fogják. A büntetés akár 1 millió forint is lehet.
A pedagógiai szakcégek most szakmányban szervezik azokat a továbbképzéseket, ahol segítséget, fogódzót tudnak nyújtani az igazgatóknak, munkaközösség-vezetőknek a rendszer bevezetéséhez.
A legdörzsöltebb igazgatók már most keresik a kiskapukat, hogyan lehetne sérülés nélkül megúszni az új modell bevezetését. A legnagyobb baj az – mondják –, hogyha egy iskola becsülettel betartja a törvényt, hátrányba kerülhet azokkal szemben, akik valamiképp a készségfejlesztésre szánt órákon is ismereteket közölnek a tanulókkal. Ez leginkább a középiskolákba jelentkezéskor válik perdöntővé. Ott hiába életrevaló, talpraesett egy gyerek, ha nem tudja a szófajokat vagy a logaritmust vagy a Kis-Szunda-szigeteket.
Summa summarum: jól tesszük, ha mégis ennek az új modellnek drukkolunk. A körülöttünk lévő világ gyorsan változik, lehetetlenség, hogy az iskola ne reagáljon erre. A gyerekek is nagyon mások ma már – mint például amikor e sorok írója a katedrát koptatta. A tanároknak, az iskolának is változnia, alkalmazkodnia kell. Olyan tanulókat kell nevelni, akik rugalmasan tudnak alkalmazkodni a „gyorsuló” világhoz, a kihívásokhoz.
Kíváncsian várjuk a fejleményeket.
F. A.
Az internetes online újságoké a jövő
A helyi lapoknak a világhálón való megjelenítése volt a legfőbb témája annak az országos konferenciának, amelyet a Magyar Újságírók Országos Szövetsége rendezett november 1-én a Budapesti Művelődési Központban.
A konferencia előadásai nem hagytak kétséget afelől, hogy a jövő egyértelműen az Interneté: a papíralapú újság egyre inkább visszaszorul.
 |
A Vörösvári Újság online változatának nyitóoldala a város honlapján |
A mai fiatalok szinte alig olvasnak már hagyományos újságokat, minden információhoz az Interneten keresztül jutnak. (Nem valószínű, hogy idősebb korukban áttérnek a papírújságokra.)
Az internetes online újságok rendkívül sok előnnyel bírnak a hagyományos újságokhoz képest, és ezek közül csak az egyik az, hogy rendkívüli módon felgyorsult világunkban csak ezek tudnak friss híreket közölni.
Az előnyök közé tartozik még a hypertextualitás: egyetlen kattintással a szövegben át lehet ugrani egy korábbi cikkre, megtudván az előzményeket, vagy háttérinformációkhoz lehet jutni a cikkben szereplő személyekről, helyszínekről stb.
További előny a multimedialitás: a cikkhez nemcsak fotók, hanem hangfelvételek, filmrészletek, animációk is kapcsolhatók.
Nagyon fontos előny az interaktivitás: az olvasó kérdez, hozzászól, véleményt alkot. Az online újságcikk ezért nem lezárt, mindaddig alakul, ameddig az olvasók érdeklődést mutatnak iránta. (Az érdeklődést egyébként nagyon könnyű mérni, hiszen számlálni lehet a cikkre való rákattintásokat.)
A konferencián Porcsin Zsolt újságíró „A helyi lapok megjelenítése a világhálón” című téma előadója kiemelte és dicsérettel illette a pilisvörösvári városi honlapot, illetve a Vörösvári Újság online változatát.
A Schuck Béla webmester által nemrégiben megújított városi honlap és az online újság elsősorban könnyű áttekinthetőségével és kezelhetőségével, felhasználóbarát felépítésével, információgazdagságával érdemelte ki a dicséretet.
– A Vörösvári Újság online változata egyelőre még csak hű másolata a papírújságnak, a jövőben mindenképpen friss híreket, naprakész információkat is kellene közölnie ahhoz, hogy a valódi online újságok minden előnyét ki tudja használni – jegyezte meg Porcsin Zsolt.
F. A.
