10. oldal Ünnep
Eltemettük a farsangot
Február 5-én eltemettük a farsangot Vörösváron.
Az idei rövid farsang vidám tánc, ének- és zeneszó, valamint felszabadult jókedv kíséretében múlt ki a zeneiskola koncerttermében. „Ágyesz bugyesz!” (Szaknyelvi terminus technicus, jelentése: „Vége van, na és aztán?”)
A farsangtemetést a Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezte a Művészetek Házával karöltve, egyáltalán nem fukarkodva az ötletekkel és poénokkal.
A bál hét órakor vette kezdetét Sax László, az NNÖ elnöke köszöntőjével. Majd a tavaly alakult, tehetséges fiatalokból álló zenekar, a We-rischwarer Burschen a húrok közé csapott, és elszabadult a vidám sramlimuzsika. A hangulatot fokozandó léptek a színpadra a Német Nemzetiségi Gyermek Táncegyüttes táncosai, akik a szokott módon nemzetiségi ruhát viseltek. Csakhogy új trendi szerint!!! A fiúk ugyanis leányruhát, a lányok fiúruhát öltöttek. (A végén azután senki sem tudta, fiú-e vagy leány?)
 |
 |
Kis ovisok mondókái (Sax Lacika
és Mátrai Matyika) |
A Német Nemzetiségi Táncegyüttes férfi „tagozata” és a Werischwarer Burschen a színpadon |
 |
 |
Az ingyenborotválás a program
szerves része volt |
Spiegelberger András bácsi jóízű
szólója nagy sikert aratott |
 |
 |
A mécsestartó legények és „siratóasszonyok”
Mátrai Mátyás sirámait hallgatják |
A három „főszentfazék”:
Mátrai Mátyás, Sax László és Mester Mátyás |
 |
 |
| Szívhez szóló búcsú az idei farsangtól |
Fújták, ahogy a csövön kifért – a Fúvószenekar trombitásai a színpadon |
 |
 |
Nemcsak jópofaságban, de zenetudásban sincs hiány: az újonnan alakult Adlersteiner
Buam zenekar |
A Német Nemzetiségi Táncegyüttes táncosai mindig nagy tapsot kapnak |
 |
|
A Nyugdíjas Klub Nosztalgia Dalköre sváb
népdalokat énekelt. Lendületes előadásuk
mindenkinek nagyon tetszett |
|
Ettől aztán mindenkinek széles jókedve kerekedett, s máris megvolt a bál alaphangulata, amely a vége felé a farsangtemetési ceremóniában csúcsosodott ki.
Szép tapsot kaptak a harmonikazenekar fiatal zenészei is. Épp ideje volt tehát, hogy az idősebb korosztály is beleerősítsen a vidámságba.
Sax László és Mátrai Mátyás duójával ez meg is történt.
Városunk két tisztes polgára ezúttal – engedve az alkalom csábításának – kis óvódásnak öltözött és blődli mondókákat adott elő. Jól tették. A bálozók a hasukat fogták nevettükben. (És senki sem ütközött meg azon, hogy a mi kis óvodásainknak hogyan lehet ilyen szőrös a lábuk.)
Miután a Német Nemzetiségi Fúvószenekar tagjai felléptek a színpadra, az asztalok mellől különös zajok szüremkedtek elő: türelmetlen táncos lábaknak dobogása. Ahhoz azonban, hogy táncra is merjenek perdülni, Feldhoffer János zenekarvezető biztatása is kellett. Ekkor azonban elszabadultak a keringők és a polkák, és vidám tolongás kezdődött a színpad és az asztalok közötti szűk helyen, amit jobb híján táncnak neveznek némely koreográfusok.
A Nyugdíjas Klub Nosztalgia Dalköre lendületes sváb dalokat adott elő. A legnagyobb sikert azon számukkal aratták, amelyben Spiegelberger András bácsi énekelte a szólót. (Tejz voa kuad! - dicsértem meg magam is András bácsit.)
A nyugdíjasok után ismét a fiatalabbak vették át a színpadot. A Német Nemzetiségi Táncegyüttes a Werischwarer Burschen zenei kíséretében nagy sikerű koreográfiái közül adott elő néhányat.
A közönség ezután világpremiert láthatott, ugyanis a pódiumon először szerepelt együtt egy arab sejk, egy irgalmas nővér (vagy mi a csuda?), egy menyecske, egy apáca, egy tűzoltó és egy rendőr, akiket így együtt „Adlersteiner Buam” zenekarnak hívnak. Amit pedig előadtak, az friss sramlizene volt.
(A vadonatúj zenekar ékes bizonyítéka annak, hogy a vörösvári zenei és zeneiskolai hagyományokat érdemes ápolni.)
10 óra tájban érkezett el az est csúcspontja, a farsangtemetés. Bizony szegény a szótáram ahhoz, hogy jellemezzem a jókedvű marháskodásnak ama fokát, amelyre ezen az estén a ceremónia résztvevői felemelték ezt a télvégi népszokást és a hangulatot, szerencsére a mellékelt fotók pótolják ezt a hiányosságot.
A ceremóniamester Sax László tiszteletes úr, segédei, főkolomposai pedig Mátrai Mátyás (mint kántor) és Mester Mátyás (mint ministráns) voltak. Ezenkívül még számos siratóasszonynak látszó személy és léhűtő celebrált a liturgián. A jókedv generális mértéket öltött. Még azután is vagy egy órán keresztül, hogy Sax tiszteletes úr béjelentette, a farsangnak ezennel vége van, merthogy meghótt.
A bál utolsó részében ismét a Werischwarer Burschen zenekar húzta a talpalávalót, s búcsúztatta a farsangi napok emlékét.
A tánc és a zene most hat hétre illendőn háttérbe vonulnak, hogy azután a márciusi locsolóbálokon ismét erőre kapjon a jókedv és a vidámság.
Fogarasy Attila
U.i.: Megköszönöm a helyszínen számomra gégészetileg biztosított finom Tokaji borocskát Balasi Anikónak. (Jövőre is jövök!)
Részlet a „szertartásból”:
Hogyha egy mélységes mély pincébe lemehetnék, abból a 166 dongás hordóból egy jót ihatnék. Abból a 166 dongás hordóból legyen a koporsóm megcsinálva, túrós-tejfölös tésztával legyen a koporsóm kicifrázva. Két oldalas szalonna legyen a szemfödelem, 366 méteres kolbász legyen a sírba eresztő kötelem.
Anti tánti celofánti, xántusz, tántusz, kacifántusz, ne pofándusz domini in Ferkó. Neked a bor nem jó. Etrusz, Petrusz, spiritusz, omnibusz, trolibusz, autóbusz, drága lett már mind a három, a lábamat térdig járom. A 43 ezres nyugdíjamat várom.
Jetzt begleiten wir unser Fosching Tauni in kommenden Frühjar hinájn. Unter den Weg beten wir zum hájligen Gájszt, zum hájligen Gézengúz, zum hájligen Habakuk, er soll uns Gesundheit geben, bisz zu den nékszten Fosching, táz ma unsz wiieder in Gesundheit treffen. Gétsz in Friede!
