13. oldal Könyvajánló
Interjúkötet Gulyás Dénesről
Könyvbemutató a Mű-hely Galériában
A Kairosz Kiadó „Miért hiszek” c. könyvsorozatában jelent meg az elmúlt év végén a „Félhanggal a felhangok felett” című interjúkötet. A kis alakú, 112 oldalas könyvecske nyolc interjúját Sipos Márti készítette. A könyvben Gulyás Dénes, az ismert művész és közéleti személyiség vall életéről, családjáról, művészi pályájáról, a hitről, a közösséghez tartozásról, politikáról.
 |
Gulyás Dénes dedikálja a könyvét
Janka bandi bácsinak |
Február 1-jén a Mű-hely Galériában, a Matskássy-ház rendezte könyvbemutatón Gulyás Dénes így beszélt a kötet létrejöttéről:
„Évtizedek óta a köz előtt zajlik az életem. Csak a köz változik. Hol színházban, hol a parlamentben kell szerepelnem. Mégis meglepett, amikor az elmúlt évben a Kairosz Kiadó megkeresett, hogy készítenének velem egy interjúkötetet. Úgy éreztem, vannak nálam sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkező emberek is. őket kellett volna inkább megszólaltatni, mint engem. De aztán belementem a dologba, és márciustól augusztusig sokszor találkoztunk és beszélgettünk a könyv szerzőjével, Sipos Mártival. A találkozások arra késztettek, hogy egyfajta számadást készítsek az életemről, amit eddig még nem tettem meg. Ehhez elővettem naplójegyzeteimet és leveleimet is… Azokat a leveleket például, amiket anyámnak írtam három hónapos amerikai vendégszereplésem idején…
A könyv elkészülte után viszont már arra is gondoltam, hogy egyszer majd tán magam is megírom az életem történetét. Van egy faragott ládám, amelyben emlékeimet őrzöm: fotókat, plakátokat, kritikákat, leveleket, de még iskolai üzenő füzeteimet is. A láda még koránt sincs tele. Ha majd már nem tudom lecsukni a fedelét, és kipotyognak belőle a dolgok, akkor jön el a visszaemlékezés ideje… Addig is forgassák szeretettel ezt a kis könyvecskét, amit meleg szívvel ajánlok mindenkinek…”
F. A.
(A könyv kapható a nagyobb könyvesboltokban (ára 1500 Ft), illetve megrendelhető az interneten: www.libri.hu; www.animakonyv.hu, www.fo.hu. A bookline.hu 20% kedvezményt ad!)
Részletek a könyvből
Nem hiszem, hogy mindig a régit kellene visszahozni. De létezett egy kor, ahol a szónak volt becsülete. Ma nincs. Egykor még kezet adtak és áldomást ittak arra, ha megegyeztek valamiben. Azt mondták: „Itt a kezem!” S ez többet jelentett öt írásos szerződésnél. Ez a fajta emberi tartás, gerinc, a szó ereje már nincs meg. Sajnos a mai világban az csinál karriert, aki képes hazudni, és akinek ebből nemhogy hátránya, de óriási előnye származik. Hogy lehet az, hogy az alkotmánybíróság kihirdeti egy adórendeletről, hogy alkotmányellenes, de csak hónapokkal később semmisítik meg? Amikor egy alapvetően rossz, erkölcstelen álláspontot meg lehet magyarázni a jog eszközeivel, akkor ott nagy a baj. Az emberek elvesztik a hitüket a jóban. Ha a jog nem az erkölcs mentén, az erkölcsi morállal párhuzamosan halad, akkor miért várjuk, hogy az emberek bízzanak a jogban, ami elvileg őket majd megvédi? Nem fogja. Eltorzult a világ. Én ezt egy átmeneti kornak érzem. Borotvaélen táncolunk, és nem tudni, melyik oldalra zuttyanunk. S most nem a politikai rendszerekre gondolok, hanem a nagy átfogó, egyetemes isteni törvényekre.
Ha természettudományos törvényekkel tényként lehetne bizonyítani és magyarázni Jézus cselekedeteit, és mindazt, amit a Bibliában olvasni, akkor éppen az a misztikuma, transzcendens volta válna profánná az egész hitnek, ami olyan varázslatossá teszi. Amikor egy-egy bulvárízű, sekélyesebb tanulmány elkezdi természettudományosan magyarázni, hogyan lehetséges, hogy Jézus járt a vízen, vagy mi módon gyógyította ki a betegeket a nyomorúságból és változtatta a vizet borrá, attól a perctől kezdve számomra megszűnik az a varázslat, misztikum, amely tulajdonképpen mindezt izgalmassá teszi, és ami az életemnek és a szakmámnak, a művészeteknek egyik alapja: hogy nem lehet megmagyarázni, mitől jó.
– A csodára várakozás titka?
– Igen. Az a megfoghatatlan varázs minden igazi művészben ott szunynyad. A hitről, a feltámadt Jézusról, Istenről, a nagybetűs Értelemről való elmélkedést teljesen rokonnak érzem a művészi hivatással. Ebben rejlik valami megmagyarázhatatlan. Az előadás napján mindig ugyanazzal a várakozással lépek be a színházba: Vajon megszületik-e valami új? Ez egyfajta érintettség. Végig attól függök, hogy mit mondanak odafönt.
Az a tény, hogy közéleti szerepet vállalok, hivatalszerűen, nem leminősít, csupán minősít engem. A minősítésben több lehetőség rejlik, mint a leminősítésben. Nem csak negatívum. Mindenkinek a lelkére bízom. Miért lenne ördögtől való, ha az ember a közélettel foglalkozik? Ördögi lenne, ha az embernek bizonyos társadalmi mozgásokról megvan a véleménye? 1971 óta, harminchat éve énekelek színpadon. Nem hiszem, hogy attól rosszabbat vagy kevesebbet nyújtanék, mert lassan egy éve képviselő vagyok. Változtat mindez az emberi vagy a művészi kvalitásomon? Aki eddig elismert engem művészként, miért változtatna a véleményén, csupán mert egy olyan szövetségnek lettem a képviselője, amely számára nem szimpatikus? Bennem fel sem merül, hogy azok a kollégáim, akikkel együtt dolgozom a színházban, vajon jobb- vagy baloldali művészek-e. Mindettől függetlenül, én ugyanazzal az odaadással játszom velük. Úgy gondolom, mostanában minden túl van politizálva. A politika átmossa az egész életünket. Talán a pályán eltöltött harminchat évnek köszönhetem, de segítségemre van, hogy ezt a fajta szellemet nem érzékelni az Operában. Amikor a kollégáimmal belépünk a színház épületébe, megszűnik minden „oldalnézet”. Mi már évtizedek óta itt ülünk és beszélgetünk, ami szorosabban összeköt minket, minthogy bármilyen politikai széthúzó erőtől kelljen tartanunk. Nekünk, akik egyszerű adófizető polgárként éljük az életünket, alulról kell elkezdenünk rendbe tenni a dolgokat! Nekünk a saját helyünkön kell megmutatni, hogy nem vesszük fel azt a stílust, amit a politika ránk erőszakol! Nem volna szabad mindennapi életünkbe ilyen mélyen bevonulnia a politikának. Ha bevonul, az nem a köznapi ember vétke, hanem a mi hibánk, politikusoké.
