10. oldal Vallás
Lauber atya szentmiséje
Az egyházi év utolsó vasárnapján fõtisztelendõ Lauber Benedek prépost kanonok atya jubiláló szentmisét mutatott be plébániatemplomunkban.
Sokan vártuk már ezt a szentmisét, hiszen tudtuk, hogy 50 évvel ezelõtt, 1957 júniusában szentelte õt pappá a székesfehérvári bazilikában Swoy Lajos püspök úr.
(Pilisvörösvárról többen részt vettünk a saját plébániáján mondott arany szentmisén, a székesfehérvári Szent Sebestyén templomban az õ hívei közösségében. Nagy tisztelettel, szeretettel és figyelmességgel vették körül. Számos papbarátja is vele ünnepelt. Szeptember óta nyugdíjas plébánosként pilisborosjenõi házában lakik.)
Pilisvörösváron Krisztus Király ünnepén a déli szentmisén sokan vettek részt olyanok, akik ftd. Lauber atyával együtt szerettek volna hálát adni a Mennyei Atya nagy kegyelmeiért.
Ragyogó, megfiatalodott arccal lépett be templomunk szentélyébe. Léptein sem lehetett látni azt a nehezített járást, amit a fájdalom szokott okozni neki. Ünnepi hangulata hamar betöltötte nemcsak a templomot, de a szíveket is. Az ünnepélyességet fokozta a templomi kórus lelkes éneklése.
Ftd. Lauber atyától megtudhattuk, hogy a fölszentelése után az elsõ papi helye Pilisvörösvár volt. 1957. október 1-jén került községünkbe, és kezdte tanítani az iskolában a gyermekeket, mint káplán. Itt élt köztünk öt éven át. Sok tartós barátság bizonyítja, hogy komoly hatással volt a fiatalabb nemzedékre is.
Azt is megtudtuk, hogy állami zaklatásnak is elszenvedõje volt, mikor házkutatást tartottak nála, a káplánszobában. Mit kerestek? Olyan illegális irodalmat, ami az ifjúság lelki nevelését segítette elõ. Ezeket a „könyveket” indigóval gépelt másolatokkal terjesztették, mivel nem lehetett nyomtatásban kapni. Külföldi szerzõk műveit is lefordítva, ilyen módon sokszorosítva adták érdeklõdõ fiatalok kezébe. Börtönbe is kerültek ezért papok, még 1963-ban is. (Én magam is nemcsak olvastam, hanem megbízottként rejtegettem is ilyen irodalmat. – B. G.)
Amit találtak a házkutatáskor, azt el is kobozták.
Elmondta azt is, hogy ftd. Labbant Lajos plébános úr halála után a püspök úr szerette volna, ha elvállalja Pilisvörösvárt, de õ egészségi problémák miatt kénytelen volt nemet mondani.
Jó szívét és baráti hűségét mutatta meg azzal, hogy ftd. Mits János atyát befogadta 2005 júniusában pilisborosjenõi házába, és sokszor meg is látogatta õt Székesfehérvárról. A köztük lévõ barátság több mint ötvenéves volt, amikor Mits János atya meghalt.
Engem is kisgyerekkoromtól ismer. Sok lelki támogatást kaptam tõle az eltelt évtizedek alatt. Köszönöm sokunk nevében, akiket tanított.
Teremtõjének és Megváltójának kedvenc imájával köszönte meg ez alkalommal is ötven év kegyelmeit:
Mindenért, amit adtál. – Deo gratias!
Mindenért, amit elvettél. – Deo gratias!
Mindenért, amit megengedtél. – Deo gratias!
Mindenért, amit megakadályoztál. – Deo gratias!
Mindenért, amit megelõztél. – Deo gratias!
Mindenért, amit megbocsátottál. – Deo gratias!
Mindenért, amit nekem készítettél. – Deo gratias!
A halálért, amit nekem választottál. – Deo gratias!
A helyért, melyet nekem a mennyben készítettél. – Deo gratias!
Hogy a Te örök szeretetedre rendeltél. – Deo gratias!
Mi is mondjuk: Köszönet Istennek!
Bauer Gizella
Heilige im Februar
Heilige Veronika von Jerusalem
 |
El Greco:
Veronika kendõje |
Seit dem 4. Jahrhundert wird im Abendland die Veronika-Legende verbreitet und weiter ausgestaltet. Danach soll Veronika eine der Jüngerinnen Jesu gewesen sein, die ihn auf seinem Weg begleiteten. Die Legende berichtet von einer Frau, die Jesus auf seinem Kreuzweg ein Schweißtuch reicht, mit dem er sich das Gesicht trocknet. Der Abdruck seines Gesichts soll auf dem Tuch zurückgeblieben sein. In einer Ausgestaltung der Legende heißt es, der schwerkranke Kaiser Tiberius habe von Jesus gehört und seine Boten nach ihm geschickt. Als er von dessen Tod hörte, ließ er Pilatus absetzen und bat Veronika zu sich. Als Veronika dem Kaiser das Tuch mit dem Gesicht Jesu zeigte, wurde der kranke Mann auf der Stelle gesund und ließ sich taufen. Weiter heißt es, Veronika sei daraufhin in Rom geblieben.
Als sie starb, soll sie das Tuch mit dem Bild Jesu dem heiligen Clemens vermacht haben. Eine andere Legende aus Frankreich berichtet, Veronika sei im Jahr 70 in Soulac gestorben. Ihre Gebeine seien dann in die Kirche Sankt-Seurin (Bordeaux) übertragen worden. Veronika hatte in den Mysterienspielen des Mittelalters einen festen Platz. Bis heute steht sie mit ihrer Geschichte im Zentrum der sechsten Kreuzwegstation. Ursprünglich wurde die Heilige wahrscheinlich 'Beronike' genannt. Dies ist die makedonische Form von 'Pherenike' und bedeutet "die Siegbringerin" (griechisch). Seit dem 12. Jahrhundert wird sie Veronika genannt. Dieser Name ist abzuleiten von "vera ikon" (griechisch/lateinisch), das "wahre Abbild". Veronika wird mit einem ausgebreiteten Tuch in den Händen, auf dem das Antlitz Jesu abgebildet ist, dargestellt. Meist trägt sie eine Haube oder einen Schleier auf dem Kopf.
Veronika ist Patronin der Pfarrhaushälterinnen, Wäscherinnen, Leinenweber, Leinenhändler, für einen guten Tod, bei schweren Verletzungen und Blutungen.
