14. oldal Tudomány
Ház gáz nélkül
Talán már nincs hazánkban olyan ember, aki ne hallott volna az építõipar legátütõbb eredményérõl, a fűtés nélküli „passzív” házakról. A téli hónapok beálltakor jelentõs pénzeket utalunk a gázszolgáltató számlájára, de hogyan úszhatjuk ezt meg? Ötven évvel ezelõtt fogalmazódott meg a gondolat, hogy építsünk olyan házat, ami nem igényel fűtést.
Hogyan oldható ez meg? A válasz igen egyszerű, és kézenfekvõ: Szigeteljük le a házat úgy, hogy a meleg egyáltalán ne tudjon kiszökni. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy gondos tervezéssel, és kompakt formákkal meggátoljuk a hõhidak keletkezését.
Második lépcsõben olyan vastag szigeteléssel látjuk el az épületet, hogy a falak hõátbo-csátási tényezõjének értékét 0,15 alá szorítsuk, ez az érték kb másfél méter vastag téglafalnak felel meg. A gyakorlatban ez 30-40 cm polisztirol szigetelést jelent. A nyílászárók kivételesen jól szigeteltek, és háromrétegű gázzal töltött üvegezéssel készülnek. Az épület déli oldalán hatalmas üvegfelületeket alakítanak ki, míg az északi oldalon a lehetõ legkisebbet, tehát az épület gyakorlatilag csapdába ejti a napsugarakat. A megfelelõ szellõzésrõl gépi úton gondoskodnak. Hogy itt is a legkevesebb energia menjen kárba, hõcserélõvel látták el a szellõzõt, így a kiengedett energia 90%-a visszanyerhetõ.
A melegvízellátásról napkollekto-rok gondoskodnak. A ház rendkívül gyorsan elkészíthetõ, hiszen három hónap alatt kulcsrakész állapotú az épület. A falazatot polisztirol tömbökbõl építik fel rendkívül gyorsan, majd emeletenként kitöltik betonnal a táblák közti 15 cm-es bevasalt rést, ezért háromszor erõsebb az épület a téglaszerkezetűeknél. Mivel a betont a szigetelés közé öntik, télen is folyhat a munka. A technológia immár hazánkban is elérhetõ, sõt jelenleg már épül Magyarország elsõ passzív családi háza és az elsõ irodaház is.
Miért került mostanság ez a megoldás a figyelem középpontjába? Az egyre növõ energiaárak, és a klímaváltozás elõtérbe hozta a takarékos technológiákat. A másik ok a technika fejlõdése, hiszen mára elérték, hogy ezek a házak mindössze 10-30%-kal kerülnek többe hagyományos társaiknál. Ha belegondolunk, hogy általános az 50 év garancia az épületre, és hogy mekkora összeg is szokott szerepelni a havi gázszámlán, hamar beláthatjuk, hogy elég hamar megtérül a pluszköltség. Egy friss tanulmány szerint Ausztriában 2010-re minden negyedik (!) épülõ családi ház passzív ház lesz.
Ha valaki építkezés elõtt áll, vagy csak érdeklõdõ, keressen bátran bõvebb felvilágosításért.
Pfeiffer István
(pfeiffer@citromail.hu)
Oláh György Nobel-díjas kémikusunk
Tavaly májusban ünnepelték Oláh György Nobel-díjas kémikusunk nyolcvanadik születésnapját. Vegyészmérnöki oklevelét a budapesti Műegyetemen szerezte és itt doktorált. Asszisztense lett Zemplén Gézának, a szerves kémia híres professzorának. A Nobel-díjhoz vezetõ munkáját az egyetem laboratóriumában kezdte, fluort tartalmazó szénhidrátokkal kísérletezett.
Huszonhét éves korára már a kémiai tudományok doktora cím tulajdonosa. Nemsokára az MTA Kémiai Kutató Intézetének igazgatóhelyettese lett. 1956 decemberében a feleségével és kétéves kisfiával elhagyta az országot, rövid idõre Kanadában telepedett le.
1965 nyarán meghívták a Western Reserve Egyetemre Clevelandbe (USA) tanszékvezetõ professzornak. Alig telik el két év, és kinevezték az University of Soutern California Szénhidrogén Kutató Intézetének tudományos igazgatójává.
Kiváló vegyészek kutatták a szerves kémiai reakciók folyamatát, feltételezték, hogy igen rövid idõre (milliomod vagy milliárdod másodpercre) pozitív töltésű szénatomok is részt vesznek a folyamatban. Oláh György ezeket karbokationoknak nevezte, arra törekedett, hogy a karbokationok élettartamát meghosszabbítsa, e célból olyan oldószereket használt, amelyek csak nagyon kis mértékben adnak át kötõelektronokat. A karbokationok elõállítására szupersavakat használt, amelyek sokkal erõsebbek, mint a 100%-os kénsav. Eljárásával sikerült nagy koncentrációban olyan hosszú élettartamú karbokationokat elõállítani, hogy szerkezetüket, tulajdonságaikat, reakcióképességüket kényelmesen lehetett tanulmányozni mágneses magrezonanciával és elektronspektroszkópiával.
A szénatomokról azt tanultuk, hogy négy vegyértékűek, õ azt állította, hogy a szénatomok ritkán szerepelhetnek öt vegyértékkel is. E témával kapcsolatban kortársaival hosszú évekig vitatkozott. Ezzel kapcsolatban azt mondta: „Nagyon jó, ha van ellenségünk, aki képes rengeteg idõt és szellemi energiát áldozni arra, hogy kibogarássza kisebb-nagyobb hibáinkat, és teszi mindezt ellenszolgáltatás nélkül. A baj csak az, hogy az ellenség néha barátunkká válik, és így sokat veszít lelkesedésébõl. Így vesztettem el három legjobb ellenségemet. Bárkinek, nemcsak tudósoknak szüksége van néhány jó és tehetséges ellenségre”. Meglátása beigazolódott: az öt vegyértékű szénatomokat tartalmazó molekulák ma már nem tekinthetõk egzotikumnak.
A Svéd Tudományos Akadémia a kémiai Nobel-díjat 1994-ben Oláh Györgynek adományozta, a karbokationok kémiájában elért eredményeiért.
Oláh György a kémia más területein is ért el jelentõs eredményeket, ezt bizonyítja ezer körüli publikációinak száma és közel száz elfogadott szabadalma. Az MTA 1990-ben tiszteletbeli tagjává választotta, itt mondta el, hogy mindig büszkén vallotta magát magyarnak.
Saufert János
