17. oldal Sport
A munka eredménye
Régen írtunk már Kohlhoffer Fanniról, a junior válogatott ritmikus gimnasztika versenyzõrõl. Most azonban újra eljött az idõ, hiszen a 14 esztendõs ifjú hölgy 2008-ban komoly feladatok elõtt áll. A Gradex-Csata Egyesület sportolója 2006-2007-ben több hazai és nemzetközi versenyen is felhívta magára a figyelmet.
A teljesség igénye nélkül: 2006-ban harmadik lett Minszkben egy nemzetközi viadalon, az izraeli Holonban GP versenyen kötéllel negyedik, buzogánnyal ötödik lett. 2007-ben a kijevi Világ Kupa versenyen kötéllel ötödik, labdával hatodik, az innsbrucki Grand Prix döntõben karikával harmadik, kötéllel és labdával negyedik helyezést ért el. Az elmúlt években korosztályában megnyerte a Budapest-bajnokságot, és az országos bajnokságokon is több aranyérmet szerzett. S végül, de nem utolsósorban, két szeren is megnyerte a 2008-as Junior Európa-bajnokságra felmérõ versenyeit, így Torinóban indul az EB-n. Júniusban szurkolhatunk érte, hogy minél jobban sikerüljön a szereplése.
– Mennyi munka van a sikerek mögött?
– Továbbra is heti hat edzésen veszek részt, egy-egy foglalkozás négy órát tart – mondja Fanni. – Jól érzem magam a csapatban, tízen vagyunk "A" szintű, junior korú versenyzõk.
– Hogyan bírod ezt a terhelést?
– Megszoktam már, hiszen nyolc éve ezt csinálom. A klubban jó a hangulat, edzõnk, Lazsányi Erika jó foglalkozásokat tart.
– Ennyi edzés mellett hogy megy a tanulás?
– Az Árpád Gimnáziumba járok, angol tagozatra. A tanulmányi átlagom négy egész fölötti, ezzel talán nem kell szégyenkeznem.
– Valóban nem. Mint ahogy az eredményeiddel sem. Melyik szer a kedvenced?
– A kötelet és a labdát szeretem a legjobban, ezekben vannak a legjobb eredményeim is. Az Európa-bajnokságon is ezekben indulok. A felkészülést és néhány hónapig bizonyos értelemben a tanulmányokat is ennek kell alárendelnem. Januártól valószínűleg magántanuló leszek, mert több edzõtáborunk is lesz, valamint hazai és külföldi versenyeken is indulok majd.
– Januárban budapesti alapozással kezdjük a felkészülést, februárban pedig két edzõtábort tartunk Esztergomban – veszi át a szót Lazsányi Erika, Fanni edzõje. – Ezt követõen Észtországban veszünk részt egy versenyen, márciusban Kijevben szerepelünk, áprilisban Spanyolországban és Portugáliában indulunk Világ Kupa illetve Grand Prix viadalokon. Ha sikerül, Spanyolországban szeretnénk egy újabb edzõtábort is tartani, májusban pedig lesz egy minszki és egy izraeli, Holonban rendezett versenyünk is.
– Mik Fanni erõsségei?
– Nagyon megbízható és okos versenyzõ, aki mindig jót hoz ki magából. Olaszországban szerenkénti EB-t rendeznek, ami lehetõséget ad arra, hogy a legjobb szerein induljon. Kötéllel nagyon jó a technikája és jók az ugrásai, labdával pedig egy különleges koreográfiával készülünk. Igyekszünk minél jobban kihasználni, hogy Fanninak páratlanul hajlékony a dereka. Ezt az eddigi versenyek alapján a nemzetközi mezõnyben is nagyra értékelik. Szerintem mindkét szeren bejuthat a nyolcas döntõbe, labdával pedig akár a negyedik helyet is elérheti.
– Valóban szeretnék bekerülni a fináléba, és ott minél jobban teljesíteni – mondja Fanni. Nagyon sokat köszönhetek edzõmnek, Lazsányi Erikának, aki megbízik bennem. Remélem, nem dolgozunk hiába.
Mi is ebben bízunk. Mert az a munka, amit Fanni már hosszú évek óta elvégez, példaértékű. Ha minden sportolónknak ilyen volna a hozzáállása…
Várhegyi Ferenc
Izgalmas idõk
Hazai pályán a felnõtt labdarúgócsapat sajnos belefutott egy 2:1-es vereségbe Felsõ-pakony ellen. Ezt követõen az õszi utolsó fordulóban már hiába gyõztek 5:1-re a Diósd ellen, rosszabb gólkülönbséggel Tápiószecsõ mögött az ötödik helyen végeztek a megyei elsõ osztályú bajnokság félidejében. Wohl Zoltán edzõ szerint ez a helyezés pontos tükre a mutatott teljesítménynek, hiszen az elõttünk állók közül kikaptunk Dunaharaszti, Érd és Felsõpakony ellen, a velünk azonos pontszámmal álló Tápiószecsõvel pedig döntetlent játszottunk.
– Sajnos, a rangadókon betliztek a kulcsjátékosok – mondja Wohl Zoltán. – Ameddig õk nem érzik át ezeknek a mérkõzéseknek a súlyát, fontosságát, és könnyelműsködnek, ilyen találkozókat nem tudunk megnyerni. Tavasszal emiatt óriási jelentõsége lesz a rangadókon mutatott játéknak.
– Mégis, kikkel elégedett az õszi teljesítményük alapján?
– Négy játékost szeretnék kiemelni, Biczi Gábort, aki jól játszott balhátvédként, Hell István kapust, Kiss Jánost, aki a középpályán volt hasznos és a jobbhátvéd Bakti Józsefet. Sajnos, õ a Felsõpakony elleni mérkõzésen súlyos lábtörést szenvedett. Ezúton is szeretnék mielõbbi felgyógyulást kívánni! Visszavárjuk a csapatba!
– Lesznek-e változások a játékos keretben?
– Egyre több vörösvári fiatalt kell beépítenem a gárdába, mert az egyesület vezetõi úgy döntöttek, hogy megkurtítják a csapat költségvetését, és még nem tudom, ennek ellenére kik vállalják továbbra is a munkát. Február közepéig tart az átigazolási idõszak, meg kell várnunk, ki hogyan dönt.
– Csalódott emiatt?
– Egy kicsit igen. A fiatalok beépítése nagyon szép feladat, de a szurkolók az eredményeket is várják - elsõsorban tõlem. Az ilyen elvárásokat most egy kicsit át kell gondolni. A fiatalokkal rá fogok menni az erõnléti munkára, hogy abban versenyképesek legyünk, a meccsrutint pedig folyamatosan szerzik majd meg. Annak azért örülnék, ha a mostani csapat gerince megmaradna, hogy legyen kik köré beépíteni a saját nevelésű fiatalokat.
Várhegyi Ferenc
Kitüntetés
Heer Ferenc, a Pilisvörösvári Labdarúgó Sport Egyesület elnöke a „Pest megye és Pilisvörösvár labdarúgásáért érdemes aranyfokozat” kitüntetést kapta a Pest Megyei Labdarúgó Szövetségtõl.
Szerkesztõségünk nevében gratulálunk a kitüntetéshez, és további sok sikert kívánunk!
– a szerk.
Micsodaaa...? Varanda...?
– Anya, varandázni akarok járni! – jött haza izgatottan harmadikos fiam az iskolából.
– Mireeee...? Mi az a varanda? – kérdeztem értetlenül, sosem hallottam még ezt a szót, maximum a verandát ismertem, nagymamámék házában...
A fiam szeme csillogott és már sorolta is, hogy mit látott, mit csináltak az iskolai bemutatón a „varandások”.
Késõbb persze kiderült, hogy a varanda az „baranta”, de mi is lehet ez, amitõl olyan izgatott lett a gyermekem, ami esetleg olyankor fordulhat elõ, ha új számítógépes játék áll a házhoz.
A meghirdetett idõpontban gyülekeztünk az iskola tornatermében, hogy megismerhessük végre ezt a „valamit”. Önök már hallottak róla?
Nos... A hagyományos (tradicionális) magyar harcművészetet hívjuk barantának, amíg csupán versengésrõl, felkészülésrõl, békeidõszakon belüli gyakorlatozásról szól. A baranta szó jelentése: fegyveres vetélkedés, megmérettetés, harcra, hadjáratra való felkészülés. A baranta Magyarország leggyorsabban fejlõdõ harcművészeti irányzata. Jelenleg 73 helyszínen kb. 2500 fõ gyakorolja a régi magyar történelmi harci testkultúrából táplálkozó technikákat.
A baranta nem egy, vagy több „mester” alkotása, hanem a magyar nép, mint kultúrkör összegzett tudásanyagának (életmód, közösségépítés, taktikai modell, technikai alapbázis, személyiségfejlesztési elv, filozófia) tükrözõdése a sajátos harci testkultúrában. Az ország különbözõ területén működõ csapatok egyik fontos feladata a helytörténet és a néprajz pontos megismerése, ezen belül pedig a magyar testkultúra még rejtett elemeinek öszszegyűjtése.
A barantát ezen elemek léte, sokrétűsége, a történeti magyar gondolkodásmódból származtatott életfilozófiája teszi igazán izgalmas, egyedülálló szellemi, lelki és fizikai alkotássá.
– Sziasztok, gyertek csak beljebb! – fogadott bennünket edzõnk, Benis Miklós, amikor kissé még szégyenlõsen gyülekeztünk a tornateremben, kicsik és nagyok, lányok és fiúk. Maroknyi csoport ekkor még.
Leültette a csoportot és mesélt!
Elmesélte, hogy a baranta újjáéledése Vukics Ferenc õrnagy nevéhez fűzõdik, aki kutatásai révén életre keltette õseink feledésbe merült tudásanyagát, hogy újra megtanulhassunk életmódszerűen magyarul élni. Mesélt az eszközökrõl (bot, kard, ostor, íj), a technikákról, melyet elsajátíthatunk (vívás, birkózás, lovaglás).
Az edzések rendre „mesével” indultak, amit a felnõttek örömmel, a kicsik szájtátva hallgattak. Nagy eleinkrõl szólt a fáma.
– Tudjátok, gyerekek ki volt Szent László? – és meséli...
– Tudjátok-e, hogy mire jó az, ha énekkel, tánccal mozgatja meg testét edzés elején a „vitéz”? Büszke a tartás, helyes a légzés, jobban bírjátok majd a botot, kardot!
És ezek a felnõttek, gyerekek már próbálgatják is az egyszerű lépéseket, ritka büszkeséget figyelek meg az arcokon...
Bemelegítés után pedig gyakorlás botokkal, párban és körben, Miklós segít, mutatja – a hangulat csodálatos, vidámak és kipirultak.
Ebben a sportban az a legjobb, hogy nincs korhatár! A tegnapi edzésen egy 2-3 éves forma kicsi lányka volt a legfiatalabb barantás, de jönnek apukák fiaikkal, anyukák lányaikkal! Úgy repül el a másfél, két óra, hogy szinte észre sem veszik!
Ha az idõ javul, szabadtéren folytatódnak tavasszal a solymári barantaedzések, Tóth Miklós solymári gazdálkodó jóvoltából, aki önzetlenül bocsátott területet a barantások rendelkezésére, ahol még lovagolni, íjászkodni is lehet majd!
Ha bárki kedvet kapott kipróbálni és megismerni ezt a csodálatos harcművészetet, azt szeretettel várják a solymári barantások szerda esténként 18 órától a Hunyadi Mátyás Általános Iskola tornatermében.
A mozgáskultúra egy része csupán harci táncokban, a pásztor életmódban, vívókönyvekben és művészeti ábrázolásokon maradt meg, de még kaptunk egy esélyt arra, hogy ne tűnjön el örökre. Azt gondolom, ennél valóban nincs fontosabb!
Ha szeretnének róla többet tudni, olvashatják az interneten: http://gportal.hu/portal/baranta.
„Valóban olyan életforma ez, melyben a közösség az elsõ és a legfõbb személy, s lelkében változatlan, csupán az atyák és a fiak cserélik egymást...” Tamási Áron
Somos Móni
(Solymár)
Szép volt, Talma!
avagy a megismételt fotó
Az itt látható fotó régebben már szerepelt újságunkban. De most megismételjük. Talán nem kell magyarázni, miért, kiért... A sztár akkor a képen Baumgartner Zsolt volt (jobboldalt). Aki a kép balszélén ifj. Falics J. Gergely versenybíró mellett szerényen álldogál, az pedig nem más, mint Talmácsi Gábor, világbajnok motorosunk. A fotó a Hungaroringen készült 2003 augusztusában.
